„Egy-egy gyermeki mosoly, siker mindennél többet jelent”

Hogyan fogadtad az Év Roma Református Pedagógusa-díjat?

Nagyon meglepődtem. Nem számítottam ilyen elismerésre. sosem gondoltam, hogy ezért én bármit is kaphatok. Én csak a munkámat végeztem, azt, amit egész életemben fontosnak tartottam és szerettem. A gyerekek mosolya és sikere a legfontosabb számomra.

Milyen körülmények között nőttél fel, milyen emlékeid vannak a gyerekkorodból?

Nagyon szegény, négy gyermekes családból származom. Édesapám kezdetben alkalmi munkából, majd betanított kőművesként, gazdasági dolgozóként tartott el bennünket. Édesanyám a háztartást vezette, állatokat gondozta, napszámba járt, figyelt arra, hogy tanuljunk. Mindketten arra törekedtek, hogy gyermekeik szakmát szerezzenek, tanult emberek legyenek.

Milyen tanulmányokat végeztél?

Az átalános iskolát Dencsházán végeztem el, majd a Szigetvári Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségiztem. Ezután munka mellett, képesítés nélküli nevelőként végeztem el Kaposváron a tanítóképzőt. Majd, hogy tudjak segíteni a tanulásban akadályozott gyerekeknek is, elvégeztem a gyógypedagógia szakot. Később pedig, már igazgatóhelyettesként a közoktatásvezetői szakot.

Hogyan jött az elhívás a tanári pálya iránt? Volt más elképzelésed a jövőben végzett munkádról?

Már az általános iskolai évek alatt részt vettem a kicsik szabadidős programjának szervezésében. Középiskolás éveim alatt a nyári táborok állandó résztvevője voltam. Így egyértelmű volt, hogy a pedagóguspályát választom.

Mivel bíztatnád a ma pedagógus pályára készülőket?

A pedagóguspályára készülőknek azt mondanám, hogy a mai megváltozott világban nem egyszerű pedagógusnak lenni. Sok nehézséggel kell szembenézni, de sok-sok öröm is vár rájuk. Egy-egy gyermeki mosoly, siker mindennél többet jelent.

Hogyan kerültél a Dencsházi Tanodába?

A tanodai munkát már a 2006 óta ismerem, az akkor Szigetváron szerveződő tanodában, a Zöld-Zóna irányításával, pedagógiai vezetőként dolgoztam. 2008-ban a Református Misszió Központ Dencsházán létrehozta a gyerekházat és a tanodát, koordinátorként és gyógypedagógusként vettem részt a tevékenységükben. 2012-ben nyugdíjba mentem, de úgy éreztem, valamit tennem kell, hiányoztak a gyerekek, az állandó nyüzsgés. Ekkor jött a felkérés, hogy vállaljam el az intézmény szakmai vezetését. A felkérésnek szívesen tettem eleget, mert ismét a gyermekek nevelésével foglalkozhattam.

Hogyan működik a tanoda, és mi a feladatod?

Tanodánk kezdetben a 10-14 éves korosztállyal foglalkozott. Ma már az alsóbb korosztályt részesítjük előnyben, mert úgy gondoljuk, minél korábban kezdjük a felzárkóztatást, annál gyorsabban behozzák hátrányaikat.

Miben látod a tanoda fontosságát az oda járó gyerekek életében?

Célunk az, hogy szaktanári segítséggel sajátítsanak el olyan kompetenciákat, melyek révén sikeresen választanak szakmát, jutnak el érettségit adó iskolákba. Legyünk egy biztos pont a gyermekek életében, ahova mindig fordulhatnak, ha tanulásban vagy a magánéletükben problémájuk akad.