Gondi Ferencné, a Kecskeméti Hajnalcsillag Tanoda háziasszonya igazi angyalként tevékenykedik a hétköznapokban. Mindenkihez van egy kedves szava, erején felül segít társain és a tanodás gyerekeken, akik régóta nagymamájukként tekintenek rá. Szolgálata elismeréseként az Országos Református Cigánymisszió júniusban a 2021-es Év Roma Református Pedagógiai asszisztense-díjjal jutalmazta. Interjú.
Mit jelent számodra, hogy idén rád esett a szakmai zsűri választása?
Nem szeretem a rivaldafényt, de nagyon jól esett, és meglepődtem, amikor hírt kaptam az eredményről. A tanodában végzett munkát szolgálatnak tekintem, ezért megtiszteltetés, hogy idén én kaphattam az elismerést. Azon felül, hogy a gyerekektől kapok szeretetet, rajzot, vagy szép szót, az embertársaimtól jövő dicséretnek is ugyanúgy tudok örülni.
Mesélnél arról, hogy milyen családban nőttél fel, milyen emlékeid vannak a gyerekkorodból?
A kecskeméti cigányvárosban – amelynek helyén ma egy barkácsáruház áll – születtem. Nagyszüleim mesélték, hogy a dédapám, Ónodi Mihály volt a cigány bíró a közösségben, akire a város vezetése bízta a cigány emberek ügyeinek igazgatását. Mind erre, mind pedig cigány származásomra büszke voltam egész életemben, noha csak félig vagyok roma származású: édesapám magyar, édesanyám cigány magyar volt. Mindkét közösségben otthon érzem magamat, és mindig arra buzdítok mindenkit, hogy nem kell szégyellni a származásunkat.
Wolf Ferencné és Gondi Ferencné az Év Roma Református Pedagógusa-díjazottjai
Az Országos Református Cigánymisszió szavazásán Wolf Ferencné, a Dencsházi Tanoda szakmai vezetője lett az Év Roma Református Pedagógusa, Gondi Ferencné, a Kecskeméti Hajnalcsillag Tanoda gondnoka pedig az Év Roma Református Pedagógiai asszisztense.
Mivel foglalkoztak szüleid?
Édesapám ólomöntőként, édesanyám pedig ápolónőként dolgozott. Normál körülmények között éltem az öt testvéremmel, csupa jó emléket őrzök gyerekkoromból. A karácsonyaink meghittek voltak, kalácsillatra ébredtünk, az ajándékok pedig ott voltak a fa alatt.
Milyen értékeket kaptál otthonról?
Azt, hogy mindig teljesítsd, amit csinálnod kell. Aki gyerek, tanuljon, a felnőtt pedig végezze a munkáját. Nem volt ez másként akkor sem, amikor a saját gyermekeimet neveltem. Megvannak az elveim ezen a téren, bár igaz, sosem fogtam túl szorosan a gyeplőt a fiaimnál.
Milyen tanulmányokat végeztél?
Kecskeméten végeztem a gimnáziumot, és fel is vettek a bajai tanítóképzőbe, de a szerelem közbeszólt. Nagyon boldog időszak következett az életemben, és a családom mellett egyszer sem éreztem hiányát annak, hogy nem szereztem diplomát. Felőlem az egész világ összedőlhetett volna, olyannyira sok örömet leltem a fiaim nevelésében.
Van egy unokád is, igaz?
Igen, Csilla, mellette pedig rengeteg lelki unokát is adott az Úr, hiszen a tanodában mindenki csak Karolina mamának szólít. Isten ajándékának tekintem ezeket a gyerekeket.
Hogyan léptél rá a hit útjára?
Szüleimmel ünnepnapokon elmentünk templomba, de ezen kívül nem beszéltünk Isten dolgairól. Később, „fiatalasszony” koromban értékeltem át a dolgokat, várandósan kezdett érdekelni, hogyan alakult ki és hogyan működik a világ, mi mozgatja a körülöttünk lévő dolgokat. Kezembe került egy Biblia, elkezdtem megismerni Istent, és idővel rájöttem, hogy szeret és velem van. Sokat imádkoztam azért, hogy a szülés után minden rendben menjen, és hogy szeretetben éljük a házasságunkat. Mivel így is lett, úgy éreztem, hogy az Úr gyönyörködik bennem, hogy az ő lánya vagyok. A tanodában is Isten ad erőt ahhoz, hogy a magam szerény módján segítsem a gyerekeket.
Honnan az indíttatás közöttük végzett munka iránt?
Én vagyok a legidősebb gyermeke szüleimnek, s mivel apám és anyám is sokat dolgozott, aktívan részt vállaltam a testvéreim nevelésében. Mindezt egészen addig, amíg férjhez nem mentem, onnantól pedig a saját gyermekeimmel foglalkoztam. Sógorom halálos autóbalesetét követően én vállaltam a hátra hagyott négy gyereke gondozását is. Nagy meglepetésként ért, hogy a legidősebb fiú esküvőjén nekem adta az anyai csokrot. Ilyen háttérből érkeztem a tanodába, ahol a gyerekek nagyon sok szeretetet és örömet adnak nekünk. Úgy gondolom, hogy értem a gyerekek problémáit, mert én is átmentem hasonló helyzeteken, mint ők. Leggyakrabban azt mondom nekik, hogy Isten mellettük áll és mutatja az utat. Ez az út ugyan lehet küzdelmes, de megéri végigmenni rajta.
Hogy élted meg lelkileg férjed elvesztését, és hogy egyedül maradtál négy gyerekkel?
Szomorúan, de folytatni kellett az életet. A gyermekeimet továbbra is el kellett látnom. Főznöm, mosnom, takarítanom kellett, aztán munkát keresni, majd munkába járni. Sokat imádkoztam Istenhez, aki teljesen átalakította bennem a gyászt: csak a szépre emlékszem róla. Kereskedőként dolgozott, nyolc általánosig jutott, de bölcs és okos ember volt, meg tudott állni a lábán. Mindig igyekezett segíteni az embereken, és tisztességgel vívta meg élete utolsó harcát.
Mit tartasz a legnagyobb áldásnak az életedben?
Egyrészt a jelenlegi munkámat, a fentebb említett okokból. Másrészt azt, hogy mindig tudtam valakinek segíteni – még akkor is, amikor semmim sem volt. Egy ölelés, egy kedves szó nagyon sokat számít. Előfordult, hogy már rég elment a buszom, de éreztem, hogy beszélgetnem kell a buszváróban azzal a bácsival. Tudom, hogy Isten hív el az ilyen pillanatokban.
Mióta dolgozol a tanodában?
A Kecskeméti Hajnalcsillag Tanoda 2019. január 1-jén alakult meg, én pedig a kezdetektől fogva itt vagyok – eleinte gondnokként, ma pedig háziasszonyként. De nem is munkaként tekintek erre, hanem kikapcsolódásként. Én ápolom a 84 éves anyukámat, nevelem az unokámat, a tanoda pedig lelki megnyugvást jelent a mindennapokban.
2021-ben végezted el az Országos Református Cigánymisszió Együtt-egymásért gyülekezeti közösségfejlesztő munkatársképzését – mit adott neked ez a két év?
Úgy gondolom, hogy a tanodai munka szerves része a missziónak, hiszen nem csak a gyerekekhez kapcsolódunk, hanem a szülőkhöz is. A képzés segített abban, hogy elinduljunk ezen az úton, hogy közelebb hozzunk egymáshoz a romákat és nem romákat. Minden egyes képzési hétvégén jól éreztem magam, hiszen az ország különböző pontjairól érkeztünk, fontos dolgokat tanultunk – egymástól is.
Milyen álmaid és vágyaid vannak még?
Szeretném „biztos kezekben tudni” a fiaimat, és még több unokára vágyom. Ami pedig a tanodásokat illeti, szeretném, ha minél többen felismernék a tanulás fontosságát, majd megállják helyüket az életben. Jó lenne, ha Kecskeméten mindenki tudná, hogy itt van ez a hely, amely egy igazi kis szigetet jelent a gyermekek mindennapjaiban.