Játsszunk – akár csak gondolatban is! Mindenki húz egy szerepet, majd felsorakozik a képzeletbeli rajtvonalnál. Van utcaseprő, orvos, vállalkozó, roma segédmunkás… Ha a játékvezető kijelentése igaz rá, előre lép egyet, ha nem, egyhelyben marad. „Születésemkor megfelelő orvosi ellátásban részesültem.” „Volt egy hely, ahol nyugodtan megírhattam a leckét.” Mi történik? Egyesek sűrűn egymás után lépkedve haladnak előre, mások szinte el se indulhatnak, vagy megtorpannak pár lépés után, és a végére szétszóródik az együtt indult csapat. Az élen haladó szinte elérhetetlen a leszakadt tömegek helyéről. A játékosok kapcsolatba kerülni jobbára csak a velük haladókkal tudnak, hátra az elégedettségért fordulnak, az előre jutottak nemigen látják a rajtvonalnál rekedteket.
Megérteni a kirekesztés és befogadás tényezőit
Ilyen és hasonló játékok, feladatok segítségével gondolták át a március 8-11. között tartott cigánymissziós továbbképzés résztvevői az integráció lehetőségeit egyéni, közösségi és társadalmi szinten. A képzésen a cigány fiatalok felzárkózását segítő gyülekezeti projektek munkatársai voltak jelen Magyarországról, továbbá cigánymissziós munkatársak Kárpátaljáról és Szlovákiából – a támogató HEKS (Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete) részéről pedig a kelet-európai együttműködésekért felelős vezető, Matthias Herren és Una Hombrecher nemzetközileg elismert konfliktuskezelő szakember.
A balatonföldvári tréning célja a befogadás és kirekesztés okainak, dinamikájának elemzése és megértése, a befogadást elősegítő alapelvek, módszerek és a gyülekezetek projektjeiben folyó jó gyakorlatok megismerése volt , hogy egyéni és közösségi, egyházi szinten is erősödjön a befogadó szemléletet minden ember irányába, elősegítve ezzel elsősorban a romák, cigányok integrációját.
Terítékre kerültek a minket körülvevő társadalmi keretek, amelyek meghatározzák az egyén mozgásterét, sőt az önbizalmát, a céljait, az álmait is. Ezek a keretek olykor az ember lehetőségeit jelentik, az előrejutását, érvényesülését szolgáló tereket alkotják. Olykor pedig korlátokká válnak, melyek elzárják az álmai megvalósulásától. A tréning célja nemcsak az volt, hogy szembesüljünk ezekkel, hanem az is, hogy néven tudjuk nevezni a kialakulás okait, folyamatait és felismerjük azokat a tényezőket, melyek konzerválják ezt az állapotot. A cél, hogy a holnapban már változás álljon be! Meglássam, hogy hol vagyok én a rendszerben, kiket érek el, és én mit tudok tenni azért, hogy a gyülekezetemben, településemen, hazámban élők esélyei változzanak. Una Hombrecher azért tart hasonló tréningeket szerte a világban, hogy az emberek elhiggyék magukról, nem túl kicsik ahhoz, hogy változzanak és változtassanak. Isten világosságában formálódhat a világlátásunk és befogadóbbá alakíthatjuk a közösségeinket, a társadalmunkat.
Akarjuk-e a változást?
A képzés résztvevői a szemléletformálás során a Missziói Iroda munkatársainak, Dani Eszter és Nyeső Ágnes lelkészeknek a vezetésével bejártak egy lelki utat is, ahol bibliai történeteken keresztül gondolhatták át , mit jelent és mire késztet Isten befogadó Lelke. „Ezért fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket.” (Róma 15,7) Mivel tesz engem gazdagabbá a felebarátom, a másik kultúrához, etnikumhoz tartozó ember? Úgy illeszkedik egyik ember a másikhoz, ahogy a puzzle-darabok kapcsolódnak össze. Mindegyik darab önmagában is szép, színes, valamit rejt az egészből, de csak a másikkal való találkozásban és kapcsolatban bontakozik ki ő is a teljességben. Minden ember önmagában is méltósággal bír, de a helyünkre kerülni csak a környezetünkkel való kapcsolatokban lehetséges.
A gazdag és Lázár története (Lukács 16,19-31) megmutatja, milyen súlyos probléma, ha természetesnek tekintjük, hogy óriási szakadék keletkezhet ember és ember között. A példázat világossá teszi, hogy ezt a helyzetet Isten elfogadhatatlannak tartja! A tékozló fiú (Lukács 15,11-32) történetéből kiderül, hogy a bátyot az indulatai és az igazságérzete megfosztják attól, hogy örülhessen hazatérő testvérének. Sőt maga se képes átélni, milyen jó az atyai házban élni. Másokkal – roma testvéreinkkel – együtt önmagunkat is kirekeszthetjük az Istennel való közösségből. Végül pedig Onézimosz, a szökött rabszolga története (Filemonhoz írt levél) tette fel a kérdést: hogyan élek a Krisztustól nyert, belülről fakadó szabadság minden lehetőségével és kockázatával? Bátorkodom-e környezetem elvárásaival szembemenni, és a vissza(/be)fogadás szeretetével példát statuálni? Vállalom-e a kockázatot másokért, kockáztatom-e, hogy valakiért a szavamat adjam, valakiért felszólaljak, mint ahogy Pál megtette?
A tanácskozás őszinte légkörében előkerültek azok a félelmek, ítéletek, nehézségek, amelyek akadályozzák a cigányok befogadását a református közösségekbe és intézményekbe. A Biblia világosan szól arról, hogyan forduljunk roma és cigány felebarátainkhoz, a kérdés az, vajon engedelmeskedünk-e ennek az akaratnak a gyülekezetekben. Vagy egyáltalán elgondolkodunk-e azon, hogyan is engedelmeskedhetnénk?
Fotók: Velkey Laura & Kádár Jenő - tekintse meg a találkozón készült képek galériáját!