Hírek

„Tízezrek tombolhatnának a cigányzenére”

Beszámoló az I. Khamoro Cigány Népzene- és Néptánc-konferenciáról

Sokan ismerünk cigányzenészeket és cigánytáncokat, de valljuk be: a roma folklór gyakran romantikus homályba vész, és ritkán válik igazán a közbeszéd tárgyává. Ezen akart változtatni Farkas Zsolt, a Khamoro Budapest Band vezetője: neves szakemberek segítségével igyekezett párbeszédre hívni mindenkit, aki számára fontos a roma kultúra.

Izgatott várakozást éreztem a levegőben, amikor beléptem a környék művészei között ikonikus helynek számító Kossuth Klubba, november 16-án. Nem véletlen, hiszen ritkán adatik meg, hogy a cigány néptáncról és népzenéről jelentős szakmai fórum keretei között beszélgessenek a szakma képviselői. A Poros utak, fénylő dallamok címet viselő konferenciára a mai roma folklór olyan meghatározó szereplői vállalták el Farkas Zsolt meghívását, mint a Karaván Família, a Romano Glaszo és a Romano Drom vezetői, illetve a Nyírségi Táncegyüttes és a Jászság Népi Együttes munkáját irányítók.

„Mivel a cigányok nem alkotnak nemzetet, identitásuk fenntartása csakis a kultúra megőrzésével lehetséges” – fogalmazott köszöntőjében Langerné Victor Katalin, a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára, aki régóta szívén viseli Magyarország legnagyobb lélekszámú etnikai csoportjának helyzetét. „Ez a konferencia nem önmagában a roma kultúráról, hanem a közös kultúránkról szól” – tette hozzá. Az esemény résztvevőit Langerné Victor Katalin mellett Berán István, a Táncház Egyesület vezetői is köszöntötte.

Khamoro2.jpg

Fotó: Dezső Attila

A konferenciára ellátogatók a nap első felében szakmai előadásokat hallgathattak a cigány népzene és néptánc kapcsán. Ezzel a szervezőnek az ismeretterjesztés mellett a gondolatébresztés volt a célja. – Hagyományteremtő szándékkal indítottuk útjára az eseményt, ugyanis nagyon régen nem volt szó erről a témáról szakmai keretek között – emlékeztetett Farkas Zsolt. – Fontosnak tartottam, hogy cigány és nem cigány előadók egyaránt felszólaljanak a konferencián, hiszen a cigány kultúra közös ügyünk. A cigány néptánc és népzene azért is van nehéz helyzetben, mert a populárisabb műfajok árnyékában van, és ha egy klipben nincsenek hatalmas autók és aranyláncok, keveseket érdekel – hangsúlyozta a mátészalkai származású zenész.

Túllépni a felületes ismereteken

Az előadások sorát Demarcsek György nyitotta: a Nyírségi Táncegyüttes vezetője a cigány kultúra elemeinek pedagógiai alkalmazását mutatta, kitérve személyes, oktatói és szaktanácsadói tapasztalataira. Nagy István, a Karaván Família alapítója a cigányzene körüli tévhiteket próbálta eloszlatni: szó esett arról, hogy a magyar cigányokat nem lehet kultúravesztettnek mondani csak azért, mert nem beszélik a romanit.

AtheSam.jpg

Fotó: Kovács Szandra

A zenész a roma folklórral kapcsolatban kiemelte: „Sosem jó, ha kívülről mondják meg, hogy mi számít autentikusnak. Túl kell lépnünk a felületes ismereteken, és meg kell ismernünk a cigány kultúra minél nagyobb szeletét – így nem fogunk általánosítani egy-két előadó kapcsán.” Hozzátette: a cigány népzene 30-40 évvel ezelőtti népszerűvé válásában a sokak által ismert Kaly Jag és Ando Drom együttesek mellett számtalan tehetséges, ám kevés vagy semmilyen támogatást és lehetőséget nem kapó művész is szerepet játszott.

Az előadásban felmerült a népzene és szerzőség témája is. „Rengeteg munka van egy-egy dalban, melyet nem szabad elvennünk az alkotóktól” – hívta fel a figyelmet Nagy István. „Mivel ezt régebben sokan figyelmen kívül hagyták, népdalok sokaságát kezdték levédetni a szerzők. Mivel a saját szerzemények is a népzenei kánon részének tekinthetők, sem a koppintás, sem pedig a levédetés nem megoldás – a szakma résztvevőinek konszenzusra kellene jutniuk ebben a kérdésben.”

Nagy István szerint szükséges, hogy többet beszéljünk a cigány kultúráról, népzenéről, és mindez hiteles szakemberek részvételével történjen. „Sajnos ez idáig nagyon kevés rendezvény tűzött ki hasonló célokat. A tanulság az, hogy folytatni kell ezt a kezdeményezést a cigány kultúra presztízsének helyreállítása érdekében” – összegzett az MTVA Közelebb – Roma magazinjának műsorvezetője.

Busai Norbert, a Jászság Népi Együttes vezetője részletesen bemutatta, náluk hogyan zajlik a táncoktatás: a szakember az érzékszervek összehangolásától a pszichológia eszköztárán keresztül a tánctechnikán „túli világig” vezette végig a konferencia résztvevőit az együttes jó gyakorlatán.

Khamoro1.jpg

Fotó: Kovács Szandra

A cigányzene szegényesebb, mint régen?

Kovács Antal a Romano Drom zenekar alapító tagja a cigányzene és világzene kapcsolatáról értekezett: bemutatta a cigány népzene kialakulásának történetét, és hogy az évek során az előadókat mennyi kulturális impulzus érte a különféle nemzetközi népzenei hagyományokból. „Üdvözlendőnek tartom, hogy a konferenciára szakmabelieket hívtak meg. Kicsit szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy a világzene a népzene szerves részét képezi, illetve hogy a cigányzene populárissá válása idején Budapesten is aktív roma kulturális élet folyt, nem csak vidéken, amelyre a gyűjtések koncentráltak” – fogalmazott.

„A régi öregek hagyták, hogy a dallamokat modern hangszeren játsszák. A Kalyi Jag balkán motívumokat hozott a cigány népzenébe, az Ando Drom pedig indiai és dél-amerikai elemeket. Ennek ellenére a mai cigány népzene szegényesebb, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Hagyni kellene, hogy hadd zenéljünk, és ne mások mondják meg, hogy milyennek kellene lennie a kultúránknak. Akkor tízezrek tombolhatnának cigányzenére” – fűzte hozzá Kovács Antal, aki tizenegy évesen az Ando Drom alapítói között volt, akkor még táncosként.

Lakatos György, a Romano Glaso együttes művészeti vezetője napjaink modern cigányzenéjéről tartott előadást, kiemelve, hogy mekkora káros hatása van a popos elemeknek a folklórra. „Hiánypótlónak tartom ezt az alkalmat a mai magyar cigány közéletben, hiszen baráti társaságokban, családokban erről sokszor beszélünk, a nyilvánosság előtt viszont keveset” – mondta a zenekar mellett a Budaörsi Tanodát irányító szakember.

„Az előadások után elindult a beszélgetés egy vitafórum keretein belül a döntéshozatali kérdésektől a cigányzenekarok hozzáállásáig, a menedzserek, művelődési házak, kultúrával foglakozó szakemberek szerepéről is szó esett. Milyen volt 40-50 éve a cigány folklór, hol tart most és milyen jövő vár rá, illetve miért tekintik az emberek a cigány folklór részének azokat a műveket, amelyekben már semmi sem lelhető fel az eredeti motívumokból” – tette hozzá Lakatos György.

RomanoGlaso.jpg

Fotó: Kovács Szandra

A konferencia progamja volt egy teremavatás is: a 2020. február 20-án elhunyt Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművész kedvelt helye volt az eseményt befogadó Kossuth Klub: gyakran festett ott, alkotótáborokat szervezett, így a helyszín november 16-tól az ő nevét viseli. Az ünnepi pillanatot a résztvevő zenekarokból verbuválódott alkalmi együttes zenélése kísérte egy-egy hallgatóval és pergetővel.

Tehetségek és lehetőségek

A szakmai együtt gondolkodást segítette az a kerekasztal-beszélgetés is, melyen a konferencia előadói vitatták meg a cigány népzene és néptánc aktuális kérdéseit. A szakemberek többek között az identitással kapcsolatos kérdésekre is igyekeztek válaszolni: mik az alkotóelemei? Hogyan alakul ki a fiatalokban? – Az identitás leginkább attól függ, hol vagyunk: ha egy oláh cigánnyal beszélek, collár cigány leszek. Ha egy nem roma magyarral beszélek, cigány identitású leszek. Külföldön egyúttal magyar identitásúvá válok, de a tengerentúlon hivatkoztak rám már európaiként is – mondta Kovács Antal.

Lakatos György fontos kérdésre hívta fel a figyelmet: – Rossz megfogalmazásnak tartom, ha roma, vagy cigány identitásról beszélünk. Ez a többségi társadalomból indult el. Magamra mindig is nonestyóként tekintettem, amely egy oláh cigány csoport, és ez tapasztalatom szerint igaz más cigány közösségekre is.

Khamoro3.jpg

Fotó: Dezső Attila

A közönség soraiból fogalmazódott meg a kérdés az előadók számára arról, hogy miért van kevesebb esélye ma egy tehetséges cigány gyereknek lehetőségekhez jutnia, mint 20-30 évvel korábban? – Lehet tehetségkutatókat vagy táborokat szervezni, de legtöbbször nincs értelme, hiszen azért is vért izzadunk, hogy valahogyan talpon tudjunk maradni. A tehetségnek akkor van értelme, ha az később szereplési lehetőséghez jut – magyarázta Kovács Antal. – Magyarország elvileg fesztiválnagyhatalom. Nos, a cigányzenészek vajmi kevés esélye van ezekre a helyekre eljutni. Általában van egy-két állandó formáció, amely fellép, de ennyiben ki is merül az egész.

Nagy István árnyalta a „boldog békeidőkről” kialakított romantikus képet. – A műfajt régen sem kényeztették el. Előfordult, hogy a Rományi Rotával heti öt napon keresztül próbáltunk, mégis csak három koncertünk volt az évben – abból kettő ingyenes. Ehhez a szakmához kell egy bizonyos fokú ’elvetemültség’, amely akkor is visz tovább, ha nincs lehetőség és elismerés. Mi mindannyian rengeteget dolgozunk, és nem azt tartottuk szem előtt, hogy mindez mire fut ki majd. Nem lehet megspórolni a munkát – a Gypsy Kings mögött is kőkemény húsz év volt, mire stadionkoncertet tarthattak, és megismerte őket a világ – mutatott rá a Karaván Família vezetője.

Khamoro4.jpg

Fotó: Kovács Szandra

– Óriási hiányosságnak tartom, hogy a magyar közoktatásban nem szerepel a cigányzene – tette hozzá Demarcsek György. – Úgy, ahogyan a cigány kultúrának más elemei sincsenek benne. Átfogó pedagógiai reform esetén elkezdődhetne a változás, de ennek a hatásait csak hosszú évek múlva érezhetnénk. Szóba került korábban, hogy egyre csökken a cigányzenekarok száma. A cigány táncegyütteseké viszont gyakorlatilag a nullához közelít. Volt egy cigány fiatalunk, aki nálunk végzett, alkalmaztuk is, majd elment Budapestre az építőiparba dolgozni hatszor akkora fizetésért. Ilyenkor mit tudok tenni? – szólt a költőinek szánt kérdés a táncoktató tollából. – A tehetséggondozás nem egy-két évig tart, az nagyon hosszú idő, melynek megvan a maga logikus felépítése – mondta Lakatos György. – Ha projektalapon közelítünk a témához, illendőbb lenne tehetségrombolásról beszélni.

Egy táncról és zenéről szóló konferencia mit sem ért volna muzsika és lábak megdolgoztatása nélkül: a szakmai részt követően a Romano Glaszo és az Athe Sam zenekar húzta a talpalávalót, majd Farkas Zsolt és Balogh Marianna vezette táncházban a résztvevők gyakorlatban is megtapasztalhatták a nap során látottakat-hallottakat.

Az esemény résztvevői megegyeztek abban, hogy a jövőben mindenképp folytatni fogják a párbeszédet a cigány táncról és népzenéről, hiszen a konferencia számos olyan gondolatot elindított bennük, melyekről nem csak tovább lehet vitatkozni, de formálhatják is a szakmát. Kíváncsian várjuk a folytatást!

*

Köszönet Kovács Szandrának a cikkben való közreműködésért.