Egy hete tart az ukrán városok bombázása és múlt csütörtöktől egyre beljebb haladnak az orosz csapatok az országban. A háború közvetlen vagy közvetett hatásai elől már csaknem egymillióan menekültek el Ukrajnából, Magyarország egy hét alatt 150 ezer menekültet fogadott. Igen, kárpátaljai magyar testvéreink mellett belső-Ukrajnából ukránok, az országban tartózkodó afrikai, indiai diákok mellett nagyon sok magyar és ukrán anyanyelvű cigány is.
Hazánkban példátlan összefogás tapasztalható a menekültek megsegítésére, már az első naptól kezdve rengetegen ajánlottak fel élelmiszert, tisztálkodási szereket, ruhákat szeretetszolgálatokon keresztül vagy személyesen, és sokan ingyen fogadták be a menekülőket otthonaikba, szükségszállásokra, üdülőkbe, panziókba.
Mi magunk is örültünk, amikor honfitársaink nyitottak voltak fogadni a hozzánk forduló szükségben lévőket, a legtöbb esetben azonban, amikor kiderült, hogy cigányok elszállásolásáról lenne szó, záporozni kezdtek a kifogások, hogy miért nem tudják vendégül látni őket.
Nemzetiségre, bőrszínre és élethelyzetre való tekintet nélkül most mindenki háború elől menekül. Ne tegyünk különbséget közöttük, ha segítségnyújtásról van szó!
Jézus mondja:
„Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az az igazán nagy.” (Lukács evangéliuma 9,48)