A Magyarországi Református Egyház kiemelten fontosnak tartja a keresztyén roma értelmiség képzését, ezért a kezdetektől fogva támogatja a maguk elé e célt kitűző intézményeket. A debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégium (WISZ) 2011, a Budapesti Református Cigány Szakkollégium (RefoRom) 2016 óta várja a hajdú-bihari megyeszékhelyen és a fővárosban tanuló főiskolai, illetve egyetemi hallgatókat.
Hét évvel ezelőtt az ország jövője szempontjából kiemelt fontosságú, mégis hatalmas próbatételeket magában rejtő feladatot vállalt magára a Magyarországi Református Egyház. 2011-ben indult el ugyanis a tudományos cigánykutatások előfutárának tekinthető, Wáli Istvánról elnevezett intézmény a cívisváros szívében, azzal a céllal, hogy segítsen a keresztyén roma középosztály megteremtésében.
A történelmi egyházak együttműködésére alapozott Keresztény Roma Szakkollégumi Hálózat (KRSZH) részeként a WISZ korábban soha nem tapasztalt lehetőséget adott az északkelet-magyarországi megyékből érkező cigány, illetve hátrányos helyzetű fiatalok kezébe, közülük ugyanis sokan azért nem kerülhettek be a felsőoktatásba, mert a kollégiumi díjat, a diplomaszerzéshez szükséges nyelvvizsgát és az egyetemi tanulmányok járulékos költségeit egyszerűen nem tudták önerőből finanszírozni.
A Wáli István Református Cigány Szakkollégium hallgatói a 2018/2019-es tanévben
Felfelé ívelő pályán
– Amikor elkezdtem az egyetemet, még nem létezett a szakkollégium, és óriási a különbség ahhoz képest, hogy valaki diákhitelből vagy az ott kapott ösztöndíjból él, a kollégiumról nem is beszélve – emlékezik vissza az ukrán határ melletti Tiszabecsről származó Balogh Róbert jánoshalmai és kiskunhalasi református lelkész, aki szolgálata mellett jelenleg a Károli Gáspár Református Hittudományi Egyetem doktori iskolájának is tagja. – Ha nincs a szakkollégium, nem, vagy csak nagyon nehezen tudtam volna részt venni az egyetemi mesterképzésen – már akkor is, ha csak a kollégiumi díjakat nézzük – folytatja a molekuláris biológusként végzett, egerlövői Kovács Erika Rozália, aki jelenleg munkája mellett szintén doktori képzésben vesz részt a Semmelweis Egyetemen.
A KRSZH berkeiben a kezdeti négy után ma már nyolc intézmény működik, eddig azonban hosszú út vezetett, hiszen a roma szakkollégium műfaja sokáig kiforratlannak számított. Éveknek kellett eltelnie ahhoz, amíg minden intézmény megtalálta a saját hangját, és sikerült túllépnie kezdeti nehézségein. – Ez nálunk nagyjából három-négy évbe telt, onnantól kezdve azonban felfelé ívelő pályán vagyunk – mondja a korábban hosszú évekig romaügyekkel is foglalkozó Mózes Áron, a WISZ igazgatója. – Ez idő alatt kezdett kikristályosodni, hogy mi is a lényege egy cigány szakkollégiumnak: amellett, hogy felvételt nyert hallgatók kiemelt összegű ösztöndíjat és kollégiumi szállást kapnak, idegen nyelvi képzésben vehetnek részt, és szakmai hétvégék keretében hasznos ismereteket sajátíthatnak el. Bibliaórákon és istentiszteleteken hitükben mélyülhetnek, az intézmény kapcsolati hálójának köszönhetően gyakornoki programokba kapcsolódhatnak be és olyan összetartó, az egyetemi tanulmányokon túlmutató közösség részeseivé válhatnak, amelyet sehol máshol nem tapasztalhatnak meg – teszi hozzá az igazgató.
Mózes Áron (WISZ) és Káli-Horváth Kálmán (RefoRom) intézményvezetők
Tapasztalatokból identitás
A profil bővülésének még egy pozitív hozadéka volt: egyre több hallgatóhoz jutott el a szakkollégium híre, sokan azonban hiába szerettek volna csatlakozni, tanulmányaik más városokba szólították őket. Az egyházi vezetés ezért szorgalmazta, majd határozta el a második református intézmény elindítását, méghozzá Budapesten, ahol a város egyetemein és főiskoláin rengeteg roma fiatal tanul az ország minden szegletéből. A RefoRomnak ez a harmadik tanéve, és debreceni testvérintézményéhez hasonlóan jövőre már száz százalékban állami támogatásból fog élni a korábbi, pályázati alapú működés után. – Az elején természetesen a debreceni tapasztalatokból indultunk ki, de aztán fokozatosan megtaláltuk a saját identitásunkat – úgy gondolom, kezdünk olyanná válni, amilyennek azt a kezdetekkor elképzeltem – fogalmaz Káli-Horváth Kálmán, aki képzőművészként és irodalmárként, volt televíziós műsorvezetőként lett az egykori kőbányai leánykollégiumi épületben helyet kapó szakkollégium vezetője.
Kovács Szandrának kapóra jött, hogy a fővárosban is indul szakkollégium, hiszen enélkül ma már nehezen tudná elképzelni az életét. – Rengeteget segít nekem, hiszen otthon érzem magam, roma fiatalok között vagyok, olyan helyen, ahol kiteljesedhetek. Amikor végzek az egyetemen, tudom, hogy hazamegyek. Ott vannak a barátaim, bárkihez bármilyen problémával fordulhatok – mondta a Budapesti Gazdasági Egyetem humánerőforrás-menedzsment szakán tanuló lány, aki a borsodi Erdőhorvátiból érkezve lett a RefoRom tagja.
Szandra a KRSZH szeptemberi, tatai évnyitóján
Noha a szakkollégium mögött még csak két teljes tanév áll, már ez idő alatt bővítette a KRSZH alumnihálózatát: Víg Miklós feleségével, Erikával együtt egész életét a tatárszentgyörgyi cigánymissziónak szenteli. – Számunkra ez a két év otthont, családot és maradandó barátságokat adott – bár nem telt el sok idő a távozásunk óta, folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. A szakkollégium emellett hozzátett a gondolkozásunkhoz is, formálta azt a cigánysággal kapcsolatban. Megerősített minket abban, hogy szolgálnunk kell közöttük – mondja Miklós.
Szavait Balogh Róbert is megerősíti. Ő a WISZ-ben elsajátított romológiai ismereteket kamatoztatja, a szemléletformálás azonban más területen is megjelenik, ugyanis mind Debrecenben, mind Budapesten néhány nem roma fiatal is tagja lehet a szakkollégiumoknak. – Előfordult már, hogy az egyik cigány hallgató feltette nekem a kérdést, hogy miért vannak itt nem romák – osztja meg Káli-Horváth Kálmán. – Engem nem rémítene meg, ha a szó szoros értelmében cigány szakkollégiummá válnánk, de fontosnak tartom, hogy felvegyünk nem roma hallgatókat is. Örülök neki, hogy együtt lakunk, hogy közösen veszünk részt a műhelymunkában, hiszen ha innen kikerülnek a fiatalok, akkor nagy eséllyel szintén vegyes közegben fognak mozogni – magyarázza az igazgató.
A Budapesti Református Cigány Szakkollégium tagjai a 2018/2019-es tanévben
Egyik hallgatójának szavai tökéletesen alátámasztják véleményét: – Nem romaként igyekszem hídszerepet vállalni, és az itt megszerzett tudással, tapasztalattal felvértezve segíteni a cigányok és a többségi társadalom egymásra találását. Ennélfogva a saját kapcsolataim útján, személyesen igyekszem eloszlatni az előítéleteket mindkét oldalon – jelenti ki Gusztos Éva, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vegyészmérnök hallgatója.
Segíteni az egyéni karriert
A szakkollégiumi élet gerincét a havi rendszerességű, egész hétvégét felölelő képzések teszik ki: például cigány történelem és képzőművészet, stresszkezelési technikák, keresztyén etika, társadalmi felelősségvállalás, nemzetközi mobilitás, prezentációs tréning, pénzügy és gazdálkodás, projektépítés, tanulásmódszertan, erőszakmentes kommunikáció, slam poetry, álláskeresési technikák, kutatásmódszertan, jogi ismeretek, kortárs irodalom. – Működésünk egyik lényeges eleme a disszemináció, a köztudatosítás – világít rá Mózes Áron. – A hallgatóink olyan kompetenciákat sajátíthatnak el, amelyekkel szűkebb vagy tágabb nyilvánosság előtt tudják képviselni a szakkollégiumot és a tanulás fontosságát. Noha nem várhatjuk el, néha az adott hallgató szakterülete miatt nem is életszerű, hogy életvitelszerűen megtegyék, de párhuzamosan arra bátorítjuk őket, hogy ha van rá mód, térjenek vissza saját közösségeikbe – teszi hozzá.
A szakkollégiumi hétvégék közelebb hozzák egymáshoz a hallgatókat
Az igazgató kiemeli azokat a jó gyakorlatokat is, amelyek más roma szakkollégiumokban nem, vagy csak kis mértékben lelhetők fel. Az egyik ilyen a gyakornoki program. – Mi finanszírozzuk a hallgatók gyakornoki idejét, ahol a munkaadó meggyőződhet arról, hogy érdemes foglalkoztatni őt hosszabb távon – mondja Mózes Áron, és hozzáteszi: diplomaszerzés után többen voltak, akik így helyezkedtek el. A WISZ emellett nagy gondot fordít az egyéni karrierút kidolgozására is, ahol hallgatók szakemberekkel együttműködve alkotják meg saját életvezetési stratégiáikat.
Megismertetni a roma kultúrát
Káli-Horváth Kálmán festőként és költőként talán nem meglepő módon a művészeti vonalat erősítette meg. – Minden, ami kultúra, ami közösségi program, az a RefoRom Alkotóháza által értelmezhető – mondja az igazgató. Az első évben képzőművészeti alkalmak, a másodikban kézműves-foglalkozások domináltak, a paletta pedig idén tovább szélesedett: ettől a tanévtől kezdve a roma kultúra ismeretében mélyülhetnek el a hallgatók.
A hangsúly az egyéni fejlesztésen van
Ahogyan a jelen, úgy a jövő is fényesnek tűnik: a Wáli István Református Cigány Szakkollégium küldetésének tekinti a roma kultúra megismertetését a szélesebb közönséggel, ezért cigány táncházakat, példamutató roma nőket és férfiakat bemutató beszélgetéseket szervez, sőt, interaktív módon be is vonja az érdeklődőket a Habiszti nevű, cigány kulturális társasjáték segítségével – amelyet éppen Káli-Horváth Kálmán tervezett. A RefoRom vezetőjének távlati terveiben a médiakommunikációs workshopok tervezése szerepel, a festmény- és fotókiállításoknak teret adó galéria pedig szintén az alkotóház részét képezi majd.
Eldobni a kifogásbatyut
Az elmúlt hét évben több mint száz hallgató vett részt hosszabb-rövidebb ideig a két szakkollégium életében, egyharmaduk ezalatt diplomát is szerzett. A fiatalok véleménye általában megegyezik abban, hogy a képzések, kirándulások, közös alkalmak fontosak, leggyakrabban mégis hitük fejlődését és az identitásukban való megerősödést emelik ki, ha megkérdezik őket, miért szeretnek a WISZ vagy a RefoRom tagjai lenni.
Identitáserősítés, mint kulcsfogalom
– Az ember, ha akarja, ha nem, akkor is viszi magával a cigányságát, és ebben meg is kell erősödniük, viszont mindez nem állhat szemben a magyarságukkal és a keresztyénségükkel – vélekedik Káli-Horváth Kálmán. – Ez a három harmonikusan megfér egymás mellett. Meg kell tanulniuk eldobni a magukkal hordozott kifogásbatyut, és ha ezt meg tudják tenni, akkor tudnak igazán kiteljesedni. Így megtanulják, kik ők cigányként, magyarként és keresztyénként. Ez a három komponens együtt hozza meg azt az eredményt, amelyre külön-külön soha sem lennének képesek – teszi hozzá.
Az alapok tehát stabilak, a küldetés pedig változatlan: a ház továbbépítése, amely a jövőben a hitükben megerősödött cigányokkal valóban egyházzá válhat.
Fotók: Vargosz, WISZ-Archív, RefoRom-archív
A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2018. október 28-iki számában.