Az Országos Református Cigánymisszió és a szolgálatunkhoz kapcsolódó gyülekezetek már az ukrajnai háború első napjától kezdve helyt állnak a menekültek segítésében, időt és energiát nem kímélve. A próbatételek nem szűnnek meg, sőt, a kezdeti gyorssegélyezésen kívül egyre összetettebb problémákkal kell megküzdeniük azoknak, akik vállalták a bizonytalanság és a fenyegetettség miatt útnak indulók támogatását. Körbejártuk, hol és miben nyújtott segítséget néhány, a cigánymisszióban is jelenlévő református gyülekezet.
Az első sokkot követően példamutatóan állt bele az ország nagy része a szomszédban folyó háború következményeként kialakuló menekültválság kezelésébe. Magánszemélyek sokasága sietett az ukrán–magyar határhoz segíteni adományokkal, fuvarral, vagy szállásfelajánlással, napokkal később pedig karitatív szervezetek vették át a menekülők ellátásának koordinálását.
Egyházunk a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) által juttatja célba az alapélelmiszereket, tisztálkodási eszközöket és használati tárgyakat, emellett az elszállásolásban, tolmácsolásban és lelki támogatásban is szerepet vállal.
TE IS SEGÍTHETSZ!
Nyugati pályaudvaron és a záhonyi vasútállomáson:
Fél literes ásványvíz, szendvics, szívószálas gyümölcslé, sampon, tusfürdő felajánlásával
Az MRSZ raktáraiban (Budapest, Debrecen-Ebes, Gelénes):
Az MRSZ országos raktáraiban minden nap 8–20 óra között tudják fogadni a felajánlásokat, azonban kérik, minden esetben jelezzék az adományok érkezését előzetesen a karpataljaert@jobbadni.hu e-mail címen!
Az alábbi adományokra van szükség: Tartós élelmiszer (olaj, liszt, cukor, száraztészta, instant kávé, tea, melegétel konzerv, instant ételek, szószok), Higiéniás termékek (tisztítószer, mosószer, öblítő), pokrócok, takarók
Pénzadományok
A tárgyi adományozáson kívül a leggyorsabban anyagi hozzájárulással tudod támogatni az Alapítvány munkáját ezen az oldalon vagy átutalással az alábbi bankszámlaszámokra:
- Belföldi utalás esetén: CIB 10702019-85008898-51100005
- Külföldi utalás esetén: IBAN: HU67 1070 2019 8500 8898 5110 0005
A közlemény rovatba kérjük beírni: Nemzeti Összefogás - Online bankkártyás adományozás
- Adományvonal: 1358 (minden hívás és SMS 500 forint adományt jelent)
Budapesten a Nyugati pályaudvar – ahová a menekültekkel teli vonatok érkeznek Záhonyból – mellett a XV. kerületi Református Missziói Központ lett az MRSZ egyik bástyája, ahol csaknem negyven fő, kárpátaljai magyarajkú cigány családok találtak menedéket.
Borbás Réka már érkezésük napján igyekezett az érkezők segítésére lenni, és azóta sok szál nála futott össze a programszervezéstől az étkeztetésig. „Amikor a Cigánymissziót felkérték, hogy segítsen az Alag utcában, szociális munkásként hazai pályán éreztem magam” – vélekedett a Cigánymisszió szakmai-adminisztrációs munkatársa. „Kárpátaljai cigány testvéreinket befogadni most olyan, mintha Jézust fogadnánk be – és olyan jó ezt megélni nem csak nekünk, hanem az itt dolgozók mindegyikének is. Valódi szeretetközösség alakult ki közöttünk.”
Réka kiemelte, hogy a kölcsönös bizalom jelenti a menekültek közötti szolgálat alapját, melyre minden továbbit építeni lehet. „Istennek hála rengeteg adomány folyik be a Magyar Református Szeretetszolgálathoz, így az ellátásuk nem jelent gondot. De szeretnénk egy rendszert kidolgozni az adományok beosztására, az előre tervezésre – igen, még a jelenlegi, nehezen kiszámítható körülmények között is. Ezt segíti, hogy többször saját maguk főznek a szálláson lévő alapanyagokból – hazai ízeket, ha úgy tetszik –, amely segít abban, hogy otthonosabban érezzék magukat a szálláson.”
„Egyházunk szolgálati rendszere is folyamatos mozgásban van, hiszen a kórházlelkészség a lelkigondozásban, a menekültmisszió a személyes iratok rendezésében segít. A gyermekek élvezik a szabadidős programokat, a következő nagyobb falat pedig a beiskoláztatásuk és a felnőttek munkába állása lesz – bízunk Isten kegyelmében, hogy minden zökkenőmentesen fog zajlani” – tette hozzá.
Az elmúlt másfél hétben rengeteg önkéntes látogatta meg az Alag utcai ideiglenes menekültszállót, köztük a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház cigánymissziójában szolgáló Pintér Szilvia. „Kézműves-foglalkozást vittem a kicsiknek, a jó pásztor történetét dolgoztuk fel kreatív módon" – mondta az óvodapedagógus. „Nagyon meglepődtem, hogy a gyerekek mellett a felnőttek is szeretettel fogadtak, szinte azt éreztük, hogy ők látnak vendégül minket."
Banu Brigitta – aki jelenleg a Piliscsaba-Tinnye Református Tárgyegyházközségben szolgál hittanoktatóként – néhány órát szintén eltöltött a szálláson segítőként. „A rövid idő ellenére kétszer is a sírás határán álltam az asszonyokkal beszélgetve. Egyikük az ukrán menekülteket sajnálta, különösen a nyelvi korlátok miatt” – mondta a Cigánymisszió önkéntese. „Aztán bibliaórát tartottunk, melynek végén áldást kértünk a menekültek életére – ők pedig ugyanúgy megáldottak minket, megköszönve a szolgálatunkat. Mi mentünk őket erősíteni, mégis ők adtak nekünk.”
Gyülekezeti közösségfejlesztő munkatársképzésünk mentora, Tomes Attila személyes érintettsége miatt különösen fontosnak érezte, hogy segítenie kell: Magyarországon élő kárpátaljaiként ezer szál köti a határ túlsó oldalán élőkhöz. Sokaknak segített a Budapestre jutásban, majd az MRSZ gelénesi raktárában vállalt önkéntes munkát. „Gelénesen leginkább a beérkező adományok elhelyezésében és rendszerezésében segítettem, hogy a továbbadás hatékonyabban történjen” – mondta.
A háború hírére családjával Magyarországra menekülő, szernyei Rácz Miklós az MRSZ raktári munkatársaként dolgozik hétfőtől Budapesten: „Első feladataim közé tartozott a hozzánk érkező önkéntesek eligazítása és irányítása, valamint az adományok ki- és bepakolása – hálás vagyok ezért a lehetőségért” – fogalmazott Miklós, aki régóta együttműködik a Cigánymisszió országos és regionális eseményeinek szervezésében.
Lakatos Krisztián hasonlóképpen segíti szolgálatunkat évek óta, és a menekültválság kitörésekor azt érezte: amikor ő volt szükségben, segítséget kapott, most neki kell másoknak segítő kezet nyújtania. „Bodaszőlői önkéntestársaimmal a Magyar Református Szeretetszolgálat ebesi raktárához mentünk, ahol a határra menő járművekbe pakoltunk élelmiszereket, alapvető tisztálkodási eszközöket és ruhákat, a beérkező adományokat pedig szortíroztuk, dobozoltuk, raklapra pakoltuk és becsomagoltuk. Jeleztük, hogy bármikor újra rendelkezésre állunk – sőt, a Dorkász Alapítványt is felhívtuk, hogy ha segítségre van szükségük, mi itt leszünk” – fogalmazott Krisztián, aki társaival arra készül, hogy dicsőítést és lelki támogatást visz majd a Dorcas Campingben elszállásolt családoknak.
Szintén a lelki támogatás fontosságára hívta fel a figyelmet Turgyán Sándor, a Mátészalka-Kertvárosi Református Gyülekezet tagja, aki Tiszabecsen, Uszkán és Cigándon járt közösségével. „A háború kitörésekor gyülekezetünk adománygyűjtésbe, illetve önkéntesek toborzásába kezdett, de fontosnak tartottunk, hogy Bibliákat is vigyünk magunkkal a határra. Lelkipásztorunk, Nagy György legtöbbször igei gondolatokkal, én pedig bátorítással szolgáltam a menekültek között” – fogalmazott Sándor. „A mátészalkai Cinevég településrészen található imaházban nagyjából 35 cigány – többségében – nőt és gyereket szállásoltak el, ahol szintén segítettünk. Külön örültem neki, hogy az ide érkezők tisztálkodása megoldott lett azzal, hogy az egyik városi hajléktalanszálló megnyitotta előttük az ajtaját” – tette hozzá.
A Biharkeresztesi Református Gyülekezet is kiveszi a részét a segítségből – a város egyik középiskolájába érkeztek kárpátaljai, magyarajkú cigányok. „Leginkább az alapvető ellátásban és az adománykoordinációban veszünk részt, de a tanodánk felajánlotta a számítógépeit is nekik, hogy kapcsolatot tudjanak tartani a szeretteikkel” – mesélte Porcs Péter, a Napkelet Tanoda munkatársa.
Bárhol legyünk, segíteni mindig tudunk: két kezünk munkájával, anyagi és tárgyi felajánlásokkal, időnkkel, tudásunkkal. Legyünk készek arra, hogy megtegyük a tőlünk telhetőt, legyen az bármilyen apró is.
„Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Az apostolok cselekedetei 20,35).