Az auschwitzi koncentrációs tábor „cigánytáborának” háromezer foglyát 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradó éjjel ölték meg és égették el. Az Európa Parlament idén áprilisban augusztus 2-át a Roma Holokauszt Emléknapjává nyilvánította. Egy hívő keresztény túlélő tanúságtételével emlékezünk a pharrajimos (porajmos) áldozataira.
„...vegyétek magatokra a következő generációk örökségét, és gondoskodjatok róla, hogy városotokban minden ember méltóságban élhessen. Nézzetek az emberekre előítéletek nélkül, nézzetek a szemükbe, és ismerjétek fel bennük, hogy ugyanolyan emberek mint ti, mindegy, hogy milyen a bőrszínük, hogy idegenek-e vagy fogyatékkal élnek-e... Az ember Isten képmása.” (Rita Prigmore)
Rita Prigmore egy würzbrugi zenész cigány család leszármazottja. Vele és ikertestvérével, Rolandával, doktor Mengele tanítványa kísérletezett, aki a szemük színét akarta barnáról kékre változtatni. Rita Prigmore a nemzetközi Szent Egyed Közösség rasszizmusmentes társadalomért dolgozó nagykövetasszonya, aki folyamatosan járja a világot. Iden Magyarországra is ellátogatott. Vallja, hogy Istenbe vetett hitének köszönheti a bátorságot, hogy képes a vele történtekről beszélni, és hogy meg tudott bocsátani.
Rita családja úgy emlékszik, hogy azt gondolták, nem fogják őket üldözni, hiszen keresztények, nem jelentenek veszélyt senkire és a politikába sem szólnak bele. Azonban mégis kilakoltatták őket, elvették minden tulajdonukat, majd egy kis lakásba kellett költözniük.
A hitleri rezsim sterilizálni kívánta a cigányokat, és Rita édesanyját, Theresa Wintersteint is válaszút elé állították: vagy aláírja a sterilizálásról szóló papírt, vagy lágerbe szállítják. Theresa Winterstein alig volt húszéves ekkor, és még a beavatkozás előtt teherbe esett. A vizsgálatok során kiderült, hogy ikreket vár, amit azonnal jelentenie kellett. A nácik az ikreket elkülönítették, hogy kísérleteket végezzenek rajtuk. Rita anyjának megengedték, hogy megszülje a gyermekeit – azzal a feltétellel, hogy a szülést követően azonnal átadja a babákat a hatóságnak. Az édesanya nem tudott mit tenni, Ritát és ikertestvérét, Rolandát Dr. Heyde, Mengele tanítványa kísérleteknek vetette alá. Mengele célja a kék szemű, szőke hajú faj létrehozása volt.
Rita édesanyja nem bírta elviselni, hogy nem láthatja gyermekeit. Bement a klinikára, és a lányok után kutatott. Egy nővér bevezette őt egy fürdőszobába, ahol meglátta Rolandát törülközőkendővel a fején, holtan. Ritát megfogta, és kirohant vele a kórházból. A Szent Rita kápolnába vitte, hogy ott a végveszélyben azonnal megkereszteljék: itt kapta a Rita nevet. Az otthonukban azonban már SS-katonák várták őket, és Ritát újra elvették édesanyjától.
A háború után a Vöröskereszt értesítette Theresát a gyermek hollétéről, és újra magához vehette lányát. Rita egész életén keresztül beteges gyerek volt: a legváratlanabb helyzetekben elájult. Végül az orvosi vizsgálatok megállapították, hogy a jobb szeme mögött sebhely húzódik: a náci doktorok annak idején a szemébe és a szeme mögött a koponyába adták az injekciókat, amikor át akarták változtatni a szeme színét. Rita csak felnőtt korában tudta meg édesanyjától a teljes igazságot, és csak hosszas jogi küzdelem árán kapott némi kártalanítást a német államtól.
Rita vallja, hogy a hitnek és Istennek köszönheti, hogy képes ezekről a szörnyű dolgokról beszélni. 2012 óta többször járt Auschwitzban, és minden alkalommal, úgy érezte, Isten vele van és megerősíti őt. Látta családtagjai nevét felírva a cigánybarakk falán. Megbocsátott, hiszen amikor egyszer az Úr elé áll, azt szeretné, hogy Ő is megbocsásson neki. Legfőbb feladata békenagykövetként, hogy a világ fiataljainak elmesélje történetét, hiszen az ő szájából hitelesebben hangzik, hogy a szeretet, egymás elfogadása és Isten jelenléte nélkül elveszettek vagyunk.
Fotók: Földházi Árpád