Felemelő látni, ahogyan a Szentlélek munkájából kapcsolódási pontok jönnek létre és testvéri találkozások történnek: Mátészalka kertvárosi református gyülekezete nemrég kapcsolódott be az Országos Református Cigánymisszió vérkeringésébe, és március 26-án a szolgálatot erősítő roma csendes napot szervezett, cigány bizonyságtevők és missziós munkát végző lelkészek meghívásával.
„A Lélek és a menyasszony mondja: jövel” – a Jelenések könyvéből származó igevers megzenésített változatával invitálta a gyülekezet az alkalomra érkezőket: a gyülekezet látóterében lévő cigány testvérek, a közösség presbiterei és más tagjai mellett jöttek Szatmárcsekéről, Kisszekeresről, a borsodi Lakról, és a Hajdú-Bihar megyei Úlétáról is.
Az igei szolgálatokkal, tanodabemutatással és dicsőítéssel gazdagon átszőtt eseményen a laki gyülekezet két tagja, Rácz István „Oszi”, illetve Horváth László tett bizonyságot: Oszi elmesélte, hogy szétszakadt családjának köszönhetően nagyon hamar rossz irányt vett az élete, bűnelkövetés miatt börtönbe kellett vonulnia, mégis ott ismerte meg Isten végtelen szeretetét: „Őszintén szólva lenéztem azokat, akik istentiszteletre jártak. Amikor engem is hívtak, végiggondoltam, mit fog a többi kigyúrt figura gondolni rólam. Elég cikinek tűnt, hogy éppen én, a 45-ös bicepszemmel bemenjek oda.”
Szabadulása után rájött, hogy felesége elhagyta, és senki sem állt mellé – egyedül Isten. Az Úr testvéreket és támaszt adott neki, ma pedig a laki gyülekezetben vállal szolgálatot, és ahol tud, bizonyságot tesz hitéről.
Horváth László – akinek a februári Protestáns Cigánymissziós Konferencián elhangzott bizonyságtételét ide kattintva lehet megtekinteni – 18 évesen, munkahelyi baleset következtében mindkét szemére elveszítette a látását, így már első lányát sem láthatta születése után – mégis hálát adott Istennek a csodás ajándékáért. Később kisfia kórházi sikeres kórházi kezelése után tért meg, és már 13 éve jár Krisztussal. „Noha most vak vagyok, s drága gyermekeimet sem láthatom szemeimmel, de hiszem, hogy egyszer majd az Urat is, és őket is színről színre láthatom.” – fogalmazott.
Turgyán Sándor, a Mátészalka-Kertvárosi Református Gyülekezet munkatársa
Komoly dolog egyházunk életében, hogy egy olyan nagy gyülekezet, mint a Mátészalka-Kertvárosi, felismerte, hogy felelőssége van a cigány közösségért, és aktívan bele is vetette magát a szolgálatba.
Legyen áldás a közösség munkáján és a gyülekezeti tagok életén, mely hozzájárul ahhoz, hogy „…minden ember, származására és társadalmi helyzetére való tekintet nélkül, megtapasztalhatja Jézus Krisztus evangéliumának befogadó, gyógyító és újjáteremtő erejét” (ld. itt: A Magyarországi Református Egyház cigányok közötti szolgálatának koncepciója.)
Kovács Katalin, a Mátészalka-Kertvárosi Református Gyülekezet presbitere osztja meg gondolatait a résztvevőkkel
Köszönet a fotókért és a cikkben való közreműködésért Nagy Györgynek, a Mátészalka-Kertvárosi Református Gyülekezet lelkipásztorának.
A gyülekezet életét Facebook-oldalukon tudod követni: Mátészalka Kertvárosi Református Egyház