Naszádi Krisztina jegyzete
Az idei napfényes pünkösdön a református templomban tizenhatan ünnepeltünk együtt Somogy egy apró településén, Büssüben – tizenketten cigányok. Míg a 20. század elején négyszázöten vallották magukat itt reformátusnak, ezen a 2017-es ünnepen valószínűleg ketten ültek volna a takaros kis épület padjaiban, sőt ki tudja, talán ki se nyitották volna, pap se jött volna, és büssüi református pünkösd se lett volna, ha... ha a cigány testvérek el nem jöttek volna. De ahogy a képen látható, eljöttek, gyerekek, fiatalok és idősebbek, együtt ünnepelni a Szentlélek közénk jövetelét.
Az ő felmenőiket még nem számolták a közé a bizonyos négyszázöt református közé, egyrészt, mert az 1970-es éveking a romák jórészt a környék erdeiben laktak, kunyhókban, de erről ők tudnának mesélni, másrészt azért se, mert reformátusok bizonyosan nem voltak. Erről is szoktak mesélni, hogy mit jelent számukra, hogy – ahogy egy közülük megfogalmazta –„eljött Büssübe a Reformáció”.
Lehetnének-e sok helyen az országban ilyenek, ilyen közösek a pünkösdök, akárcsak az a jeruzsálemi, amikor különböző népek fiai voltak együtt, és a Lélek által megértették az apostolokat, akik Jézusról beszéltek, és sokan megkeresztelkedtek?
„Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk." (ApCsel 2,39)
Büssüben Kálmán Csaba református lelkész indított missziót a cigányok között 2013-ban. Most Kacsora Szabolcs (a képen elöl) szolgál közöttük a hűséges gondok, Takács László és egy roma asszony, Bogdán Ildikó hathatós segítségével – aki elsősorban a gyerekek között végzi munkáját.
