Hiánypótló forráskiadással jelentkezett Landauer Attila kisebbségkutató. „A Kárpát-medencei cigányság és a keresztyén egyházak kapcsolatának forrásai (1567–1953)” című kötete a Károli Gáspár Református Egyetem és a L’Harmattan kiadó közös sorozatában jelent meg. A kötetet október 25-én mutatták be a KRE Buda Béla-termében. Alább részleteket közlünk Dr. Nagy Attila a bemutatón elhangzott beszédéből.
Önvizsgálatra indító, érdekfeszítő, egyúttal máig hatóan tanulságos, felismerések, következtetések és összefüggések megfogalmazására alapot teremtő – megrendítő, együttérzést, derültséget keltő – olvasmány a Landauer Attila által felkutatott, összegyűjtött, válogatott, szerkesztett az alcímben jelzett 4 évszázadot átfogó, 268 dokumentumot (vagy részletet), valamint 390 lábjegyzetet tartalmazó, 614 oldalas forráskiadvány.
A kötet teljes terjedelmének jó 90%-át a szövegek kronologikus sorrendbe állított egésze teszi ki, de azok helyes értelmezése, értékelése súlyosan sérülne, túlzás nélkül állíthatjuk, elvégezhetetlen volna a szerző csaknem 40 oldalas rendkívül szakszerű, kritikusan mérlegelő, a többszörös ellenőrzésről, illetve annak lehetetlenségéről tudósító bevezető tanulmánya nélkül. Különös nyomatékkal hívjuk fel a mélyebben érdeklődők figyelmét a szerző az olvasók egyéni mérlegelő, kritikus szövegértelmezését segítő, bátorító, ám minden esetben szigorúan tárgyszerű lábjegyzeteire.
A kötet legelső – máig érvényesen legfontosabb dokumentuma – a Méliusz Juhász Péter által 1567-ben szervezett debreceni zsinat 45. pontja, amely szerint „minden kor és nemzetbeli embereket, kik az egyháznak felajánltatnak, be kell venni… azaz minden embereket, minden korból… tanítani és megkeresztelni tartozunk.”
Majd nyomban kezdődik a fentiekben említett lábjegyzetek első jeles darabja, melyből kitetszik, hogy történelmi egyházaink közül előbb az evangélikusok 1603-as murányi zsinatán születtek hasonló, majd a katolikusok 1629-es nagyszombati zsinatán lényegesen távolságtartóbb állásfoglalások.
(Dr Nagy Attila és Landauer Attila)
Legyünk méltányosak! Az 1630-as évektől kezdődően már a rozsnyói evangélikusoktól, majd az 1640-50-es évekből már a szepesolaszi és győri katolikusoktól is maradtak fenn hasonló jellegű dokumentumok. Amint Landauer Attila megjegyzi: „A cigányság és a kárpát-medencei katolicizmus tizenhetedik századi történetét illetően kiemelten fontos feladatnak látszik a jezsuita rend korabeli ténykedésének számbavétele.”
Egy másféle – a felekezeti megoszlástól független – méltányosság jegyében, az esztétikai-etikai értékek együttes ereje miatt kell itt kiemelnünk a forrásgyűjtemény egyik legszebb írásművét, hogy a majdani olvasók szíves figyelmét erre nyomatékosan felhívhassuk. Révay Péter turóci főispán ajánlólevele Gáspár vajda és népe számára, melynek keltezése: Holics várában, 1608. szept. 9. Egy rövid kiragadott részlet a levélből. „…úgy vélem, hogy ez a nemzetség méltó az irgalomra, kérlek benneteket s közületek kit-kit külön is, az enyéimnek pedig meghagyom, hogy ha bármikor ennek az egyiptomi nemzetségnek valamely csapata, de különösképpen e levél felmutatója, Gáspár vajda a neki alárendelt és az ő vezetése alatt vitézkedő cigányok…. alsóvárosaitokban, rétjeitekben és földjeitekben letelepedhessenek, sátraikat fölverhessék, kovácsmesterségüket derekasan gyakorolhassák, és védelmezzétek meg őket mindazoktól, akik bántani akarnák őket.”
Kétségtelenül ugyancsak mi leszünk gazdagabbak, ha tudjuk, hogy Kájoni János (1630 – 1687) énekgyűjteményének két darabját cigányoktól jegyezték le. Továbbá Bethlen Gábor javaslatára az 1624-es gyulafehérvári országgyűlés a tehetséges jobbágyfiak támogatásra vonatkozó döntést hozott s ennek következtében feltehetően cigány gyerekek, fiatalok is bekerültek a protestáns iskolarendszerbe. Jelen tudásunk szerint Töppelt Lőrinc (1641 – 1670) erdélyi szász történetíró adott először hírt iskolába járt cigány gyerekekről. (11. p.) Ha pedig kollégiumi diákok voltak, akkor törvényszerűen lettek közülük teológus hallgatók, majd gyakorló lelkészek, „oskolamesterek” is.
Csak két portré, töredékes háttérrel. Belényesi Grausser Dávid, akinek nevét a nagyenyedi kollégium matricula studiosoruma az 1687. évben jegyezte be a „natione ciganus” kiegészítéssel. Tanulmányait feltehetően az I. Apafi Mihály fejedelem jószágkormányzója, Belényesi Ferenc, avagy a család alapítványa támogatta, innen az előnév használata. Ő maga egy cigány jobbágy fia volt. Későbbi életéről még jó néhány írásos emlék maradt, de ezek ismerete nyomán világossá kell tennünk, hogy értelmiségivé válva megszűnik cigányságának említése. „Egészen pontosan ugyanúgy, ahogy az őt követő évszázadok számos más, ugyancsak cigány származású értelmiségije.” – jegyzi meg joggal szerzőnk, Landauer Attila.
Császlai Mihály nevét a Szatmári Református Kollégium régi anyakönyve 1719-ben a tanulmányok megkezdésének idejét „szegény czigány” megjegyzéssel rögzíti, majd évekkel később a sikeres befejezésről a „magister factus” szavak tudósítanak ugyanott.
Ifjabb Wáli István – Európában elsőként – valószínűleg 1753-54-ben teológus hallgatóként Leidenben szingaléz nyelvű szavak hallatán, azokat lejegyezve meglepően pontos egyezéseket talált az általa ismert, itthonról hozott cigány szavakkal, vagyis világossá lett előtte a cigány nyelv újind volta, pontosabban bizonyos indiai nyelvekkel való rokonsága. Sajnos korszakos jelentőségű felismerését „magyarosan” csupán levélben osztotta meg evangélikus kollégájával, tehát Wáli István nevét kizárólag Magyarországon őrizzük méltó módon. A jóval későbbi, tudománytörténeti értéket hordozó, mások mellett Wáli felismerését ugyancsak igazoló, két kötetes publikáció más nevéhez kötődik. (August Friedrich Pott: Die Zigeuner in Europa und Asien 1844-45.)
A hatalmas munka egészére visszatekintve, elsőként egy kollektív önvizsgálatra utaló kérdés merül fel bennem. Vajon elég mélyen, elég széles körben tudatosult-e bennünk, magyar keresztényekben, keresztyénekben vagy sokkal tágabban; hazánk értelmes, felelősen gondolkodó polgáraiban, hogy értékrendi, világnézeti, nyelvi, kulturális megmaradásunk, megerősödésünk, felemelkedésünk, gazdasági versenyképességünk alapvetően a legalul lévők, közöttük a hazai cigányság jelentős részének tömeges és folyamatosan sikeres iskoláztatásától, piacképes szakmák megszerzési esélyeitől, felemelkedésétől, középosztályosodási tendenciájának megerősödésétől függ?
Másrészt nagy elismeréssel kell nyugtáznunk: Landauer Attila immár kész tudóssá vált kollégánk, hosszú éveken át végzett munkájának országos jelentőségű, kiváló eredményeit. A vállalt célokat nagyszerűen teljesítette, mert műve bizonyára kikerülhetetlen oktatási segédlet lesz mind a pedagógus, mind a lelkész, mind a könyvtárosképzés kívánt és remélt átalakuló folyamatában. Továbbá kiváló ösztönzések áradnak a mű lapjairól, soraiból a jelen és a jövő kutatói, s egyúttal a közértelmesség fejlődését, fejlesztését szolgáló média, valamint minden egyes honfitársunk felé.