Az Önkéntes Diakóniai Év önkéntesei Rácz Miklós „Mityu” invitálására látogatást szerveztek az Ukrajnai Szernyére és a Nagydobronyba. A tizenháromfős csapat egy csütörtöktől vasárnapig tartó négynapos látogatás során meglátogatta a nagydobronyi gyermekotthont és a szernyei iskolát is, ahol a gyerekeknek játékokat tanítottak, az önkéntesek koordinátora, Závodi Emese pedig igehirdetéssel szolgált vasárnap délelőtt. Az egyik önkéntes, Vári Tímea beszámolójából idézünk.
Miután megnézték a Munkácstól húsz kilométerre fekvő Nagydobrony múzeumát, a különleges, önellátó gazdaságként is működő gyermekotthonban is jártak:
A csütörtöki napon a következő jeles program a nagydobronyi gyermekotthon megtekintése volt, Laci bácsi – az intézmény igazgatója -, vezetésével. Egyszerűen példaértékű és fantasztikus az, ahogyan a gyermekotthon működik, lélegzik, él. Miért is írom, mondom? Mert a gyermekotthon önfenntartó Hatalmas fóliasátrakban hamarosan érő paradicsom, termést adó uborka, virágzó paprika, megérett eper, palánták, fűszerek, krumpli stb. És ez nem minden, mert istállók állnak az udvarban, tehenekkel, disznókkal, csirkékkel, lovakkal, ami azt is jelenti, hogy a tej friss, ami az asztalra kerül, a hús igazi, ami elfogyasztásra kerül. A kenyér pedig tömör, mert gyermekotthon saját maga őrli meg a saját maga által termelt búzát, amit a saját pékségükben sütnek meg.
Másnap a szernyei iskolában folytatták:
Reggel érkeztünk Szernyére, ahol az iskola igazgatója és pedagógusai is szeretettel fogadtak. Körbevezettek, meséltek az iskoláról, és sok-sok ügyes gyermek mutatta be tudását verssel, énekkel, felolvasással. Ezt követően pedig mi próbáltuk megajándékozni a gyermekeket azzal, hogy játékot szerveztünk nekik.
Szombaton az önkéntescsapat a helyi cigány fiatalokkal együtt megnézte a munkácsi várat, majd Kádár Jenő lelkipásztor misszióról előadását hallgatták meg.
„Istennek a cigány nép közül is kedves az, aki hallgatja és cselekszi a Mennyei Atya akaratát. Ezért kell nektek nem csak imádkoznotok azért, hogy egyre több cigány testvéretek megtérjen és új életet nyerjen, hanem a magatok módján, Isten adta tehetségetekkel építeni az Ő országát.
Ezt egyesek már teszik, de hiszem azt, hogy egyre többen lesznek, akik elindulnak a misszió nem könnyű, de annál csodálatosabb mezejére munkálkodni. Adja Isten hogy így legyen! Ámen.” – zárta előadását Kádár Jenő.
A nap egy közös utcai mulatsággal ért véget: Az utcabál különösen nagy élmény volt. Az emberek kijöttek az utcára, táncoltak és tanítottak a cigány tánc lépéseire. A kicsik is ott táncoltak és csüngtek rajtunk.
Vasárnap indulás előtt egy közös istentiszteleten vettek búcsút.
Az istentiszteleten Závodi Emese szolgált, a mi önkéntes koordinátorunk. Igehirdetésének alapját a „Lábmosás” története képezte, melyben hangsúlyozta az alázat és az elfogadás fontosságát. A lelkésznő kiemelte annak a vendégnek a kiváltságos helyzet, akinek lába megmosását gazdag vendéglátója vállalta, hiszen a gazdag urak szolgákkal mosatták meg vendégeik lábát. A gazdag úr által megmosott vendég különös vendégszeretetben részesült. Mi is ilyen nagy szeretetteljes vendégfogadást élveztünk. Az istentisztelet továbbá jó alkalomnak bizonyult arra, hogy együtt énekeljünk, békét kívánva egymás útjaira a zsidó, magyar, cigány és indiai nyelveken.”
