Heltai János Imre nyelvésszel, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusával, a szeptemberben induló RefoRom Budapesti Református Cigány Szakkollégium szakmai vezetőjével beszélgettünk.
Hogyan esett a nyelvészi pályára a választása?
Többgenerációs tanárcsaládból származom, így a tanári pályán nem sokat vacilláltam. Nyelvész édesanyám révén pedig volt rálátásom erre a területre, így számomra nem volt létidegen vagy ismeretlen ez a pálya. Tizenkét évig dolgoztam magyar-német szakos középiskolai tanárként, közben pedig, mivel már egyetemistaként is érdekelt a kutatás, a tanítással párhuzamosan jártam a doktori iskolába, és néhány éve elkezdtem a felsőoktatásban is dolgozni Ebben a tanévben pedig már csak egyetemen tanítottam.
És hogy kerültek a romák nyelvhasználatának kérdései a látóterébe?
A nyelvészeten belül a szociolingvisztika a fő területem, ami a nyelvhasználat társadalmi beágyazottságával foglalkozik, azaz nem választja le a nyelvet az azt használó közösségről. Ez egy izgalmas terület, ahol rengeteg felfedezni való van. Először egy német ösztöndíjprogram keretében a Ruhr-vidéken élő emberek nyelvhasználatát vizsgálva jöttem rá, mennyire érdekel engem a többnyelvűség kérdése. Hazatérve is szerettem volna ezzel foglalkozni, így eljutottam az Ormánságba, beás cigány közösségekbe. Családoknál vendégeskedtünk és közben a beás közösségek nyelvhasználatát vizsgáltuk.
Onnantól kezdve már folyamatosan vonzott a roma közösségekkel való munka: tanárként tanodában is dolgoztam, folyamatosan törekedtem rá, hogy ne csak elméleti tudásom legyen a cigányságról, hanem valós tapasztalatokat is szerezhessek.
Így került kapcsolatba a szakkollégiummal is?
A debreceni Wáli István Református Szakkollégium konferenciáin károlis oktatóként már többször megfordultam. Mikor hallottam, hogy Budapesten is indul református cigány szakkollégium, jelentkeztem – eredetileg óraadó tanárnak. Azután úgy alakult a dolgok, hogy a kollégium szakmai részét rám bízta a vezetés.
Ezek szerint könnyű döntés volt...
A szakkollégium a pedagógust is megszólította bennem. Az egyetemi közeg egész más, mint a középiskola, a személyes kapcsolatokat a középiskolában jobban meg lehetett élni, és remélem, hogy a szakkollégiumban ebből valamennyit visszakapok, hiszen ez egy kisebb közösség lesz, ahol szorosabb, hosszabb távú kapcsolatok jönnek majd létre.
Hogyan képzeljük el a RefoRom szakmai tevékenységét? Hiszen itt a mérnökhallgatótól a leendő óvónőig sokféle hallgató lesz majd együtt.
Igen, ez a sokszínűség a cigány szakkollégiumok specifikuma, hiszen hagyományosan a hasonló intézmények általában karok szerint szerveződnek. De ez lehetőséget nyújt arra is, hogy a hallgatókat tágan értelmezett értelmiségi szerepre készítsük föl.
Miből áll majd ez a felkészítés?
Amikor kurzusokat kínálunk, egyrészt olyan, szakterülettől függetlenül hasznos tárgyakban gondolkozunk, mint például a tanulás- és kutatásmódszertan, pénzügyi, jogi ismeretek. Illetve ezeken kívül lesznek művészeti, kulturális és társadalmi ismereteket, illetve ezekkel kapcsolatos vélekedéseket, gondolatokat közvetítő kurzusok, amelyek célja az értelmiségi szemlélet és attitűd kialakításában való segítségnyújtás. Ezekben elsősorban nem cigány népismeretet és cigány kultúrát tanítunk majd, ugyanis mi a világot nem duális módon, cigány és nem cigány részekre osztva látjuk. Egy irodalmi kurzusban például inkább tanítanánk magát az irodalmat, amelyet olvasnak és írnak cigányok és nem cigányok.
Ez egyszerre tűnik nagyon gyakorlatias, ugyanakkor komoly elméleti alapokkal bíró szemléletnek.
Számomra az a legfontosabb, hogy ne elégedjünk meg a középszerrel. Nem szeretnék olyan diákokat a szakkollégiumban, akik a kettesre hajtanak, és akkor boldogok, ha átmentek. Az a célom, hogy a szakkollégium arról szóljon, ami egy ilyen intézménynek mindig is a rendeltetése volt: az elitképzésről. Ezen azonban nem azt értem, hogy mindenki feltétlenül színjelessel vizsgázzon mindenből és aztán élvonalbeli tudós legyen, sokkal inkább azt, hogy a választott hivatásában mindenki a tőle telhető legjobbat hozza ki magából. És ez elsősorban a befektetett energia mértékétől függ. Azt a szakmai igényességet szeretném képviselni, amelynek a célja túlmutat azon, hogy a hallgatóink diplomát szerezzenek.
És mi ez a cél?
Ezek a mindennapi praxison túlmutató, perspektívát adó kurzusok határozzák majd meg a képzéseink arculatát, amelyek azt a célt szolgálják, hogy hallgatóink az értelmiségi szerepvállalásra készüljenek föl. Ez többet jelent, mint egy-egy szakterület elsajátítása. Szeretnénk képessé tenni hallgatóinkat a reflektált gondolkodás, a kétely, a kritikai szemlélet elsajátítására. Meggyőződésem, hogy a szaktudás mellett a folyamatos reflexió, a jó kérdésfeltevés tesz valakit értelmiségivé, így célunk az, hogy ezeknek a készségeknek a kialakításában támogassuk hallgatóinkat.
***
A Budapesti Református Cigány Szakkollégium 2016. augusztus 19-ig várja elsősorban olyan roma származású és/vagy hátrányos helyzetű diákok jelentkezését, akik szeptembertől valamelyik fővárosi egyetemen vagy főiskolán kezdik vagy folytatják tanulmányaikat.
További részletek és jelentkezés: http://ciganymisszio.reformatus.hu/reforom