A roma/cigány közösségek házasságra, együttélésre vonatkozó normarendszere elemeiben hasonlít a többségi társadaloméhoz, de hangsúlyos sajátos jellemzői is vannak, mint a látványos, túlköltekező esküvő vagy ehelyett a szöktetés, valamint a kapcsolat közösségen belüli elfogadásának előtérbe helyezése a hivatalos papírok megszerzésével vagy az egyházi szertartással szemben. A különböző cigány csoportokban természetesen eltérnek a szokások és az elvárások.
A házasság hete alkalmából cigánymissziós munkatársakat kérdeztünk a roma közösségek mai szokásairól.
A lányok álmaiban ott a gyönyörű fehér ruha
A zempléni cigány közösségek tradícióiról és új szokásairól egy közöttük szolgáló fiatal lelkész számolt be - aki maga is ifjú házas.
Amióta a cigány testvérek között dolgozik, mennyire sikerült megismerni a környéken élők párválasztási, házassági szokásait?
Először a keresztelések alkalmával szembesültem azzal, hogy a keresztelendő gyermekek nagy részének a szülei nem házasok. Elsősorban ezért is kötöttek ki a református gyülekezeti házban, mert ugyan az egyik vagy másik (nem egyszer mindkét) szülő katolikus, de egyházi esküvő nélkül a gyermeket a pap nem keresztelte meg. A fiatalabb szülők közül szinte egyik se kötött házasságot, az idősebb, sokadik gyereket vállalók között voltak, akiknek egyházi esküvőjük is volt. Másodszor akkor szembesültem a „házassági szokásokkal”, amikor a helyi cigánytelep rendszeres látogatója lettem. Megnyíltak az emberek, és sokat meséltek a „romantikus” szöktetésekről, lánykérésekről, összeköltözésekről.
Mi számít házasságnak, mitől pár egy pár a cigány közösségben?
A telep egy nagyon szoros közösség. Ami ott történik, arról mindenki tudni fog. Ha egy fiatal fiút és lányt ölelkezve látnak egy- egy elrejtett zugban, annak hamar híre megy. Ha azt is tudni vélik, hogy más is történt ölelkezésen kívül, akkor a család, hogy a szégyent elkerülje, a fiatalok összeköltözését szorgalmazza. Ők innentől kezdve egy pár, a közösség így fogadja el őket. „Házasságról” akkor beszélhetünk, amikor az első gyermek útban van, vagy a polgári esküvőt megkötik. A nagy roma lagzik elsősorban anyagi okok miatt maradnak el. A tehetősebbek ma is templomi esküvőben gondolkodnak, de tudomásom szerint nyolc-tíz éve csaptak itt legutoljára lagzit. A lányok álmában még mindig a szép fehér ruha tűnik fel, de a rideg valóság kizökkenti őket az álmodozásból. Azonban a párok következetesen férjnek és feleségnek vannak kikiáltva. Érdekes módon, ha mégis sikerül évek múltán összeszedniük egy kis pénzt az esküvőre, azt a közösség már nem fogadja el, sőt gúny tárgyai is lesznek. Azt mondják: „két gyerek után, már ne akarjon senki fehérben Isten előtt esküdni!”
Szöktetik- e még a cigánylányokat?
Szöktetésre akkor kerül sor, amikor az egyik vagy másik család ellenzi az udvarló közeledését, de a szerelem ereje Rómeó és Júliát varázsol az ifjú szerelmesekből. Mindenesetre váratlanul történik, a szökött pár rendszerint távolabb „menekül” a szülői háztól, és hetek, hónapok múlva adnak hírt magukról először. Akkor aztán egy csapásra megenyhülnek a szülők, és beleegyeznek, hogy az ifjak együtt éljenek. Azért is érdekes ez, mert legtöbbször nem arról számolnak be, hogy a fiú a lányt szökteti, mint inkább fordítva. A szép lányok kiszemelik jövendőbeli férjüket, és nem egyszer biciklin (!) szöknek meg velük a következő városig. Az egyik sokgyermekes gyülekezeti tagunkat is a felesége szöktette meg. Azóta hét gyermeket nevelnek nagy szeretetben.
Más cigány csoportból származóval tabu-e a házasságkötés? Hogyan fogadja a család, ha gázsó a jövendőbeli?
Sátoraljaújhelyen több nagyobb család is él. A telepen lakók a város „őslakó” családjai. Az állami „fészekrakó” programoknak köszönhetően azonban több más csoport is beköltözött, amely nem kis fejtörést okozott már, megzavarva a családok közti harmóniát. Elfogadják, ha a lány vagy a fiú más csoportból, közösségből talál magának élettársat, de már nem egyszer vérre menő küzdelem bontakozott ki egy- egy rosszul megválasztott párkapcsolat miatt. Szóval nem tabu, de azért feltételek és megkötések vannak. Ha többségi származású a fiú, akkor azt úgy fogadják el, hogy tudják, a lányukat nagyon ritkán, vagy soha többet nem fogják látni. „Magyar” fiúval házasodni a kitörés egyik markáns pontja a telepről. Lemondanak a lányról inkább, hogy neki jobban menjen a sora. Ha nem cigány lány a kiszemelt, ennek a fordítottja az igaz. Bekerül a telepi környezetbe. Egy idő után őt is cigányként fogadják el, minden pozitív és negatív vonzatával együtt.
Hogyan változnak meg a tradíciók a gyülekezetbe járó romák esetében? Szükségét érzik-e, hogy változtassanak valamit a házasságukon?
A gyülekezet megalakulása óta eltelt hét év alatt még nem nőtt fel egy teljes generáció, amely már másképp gondolkodna a házasságról. Például úgy, hogy ne tizenévesen vágjanak bele a családalapításba. Van azonban olyan huszonéves felnőtt nő is, aki engedélyt kér a szülőktől, hogy udvarolhasson neki egy fiú. Ez a hölgy is gyülekezeti tagunk, aki megköveteli udvarlójától, hogy eljárjanak a gyülekezet közösségébe. De ez ritka. Rendszeres a tanítás arról, hogy mire figyeljenek a fiatalok, és az ifjúkori kívánságokat hogyan kerüljék el. Van, aki előrelátással határt szab az udvarlónak, és van, aki átadja magát a szerelemnek. Ők gyakorta eltűnnek a gyülekezetből.
Akik a gyülekezetbe járnak, sokszor számolnak be arról, hogy megújul az egymással való kapcsolatuk. A változás ott kezdődik, hogy nem önmagukra gondolva élik családi életüket ezután, hanem közösen próbálják megoldani a nehézségeket. Vannak, akiknek a szívében még mindig ott a templomi esküvő, de félnek a roma közösség megjegyzéseitől.
Milyen feladatot jelent a házassággondozás szempontjából egy cigány gyülekezet?
A cigány gyülekezet maga egy nagy család, azonban legtöbb esetben az egyik házas fél kezd el járni közénk. Amikor az ő életében nagymértékű változás következik be, akkor jön a férj vagy a feleség, és kezd érdeklődni az okok felől. Innen indul a család gyógyulása. A férfiak szerepét újraértékelve, a Szentírás férfiképét megerősítve több házasságot láttunk rendbe jönni. Az a férfi, aki komolyan veszi Istentől kapott feladatát, nem válik a függőségek rabjává. Sokan megtanulnak ismét beszélgetni egymással, vagy éppen először ülnek le, és beszélnek a párjukkal őszintén. „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (Jakab 5,16a) Tapasztaljuk Isten igéjének igazságát a gyülekezet közösségében és a házasságokban.
Nagyon hamar családot alapítanak
Két és fél éve dolgozom a cigányok között – számol be tapasztalatairól egy Hajdú-Biharban szolgáló önkéntes – , két közösségben, ahol nagyon szegény emberek élnek. Úgyhogy nagy lagziban nemhogy nem voltam, de még csak nem is hallottam ilyesmiről. A negyvenen felüli korosztályban vannak egyházi és polgári házasságban élők, a fiatalabbak között jobbára élettársak. Ismerek stabil, hagyományos házasságokat, ahol a felek nagy nehézségek közepette is együtt maradtak. A családokra talán az a legjellemzőbb, hogy nagyon gyerekszeretők és a gyerekek is rajongva szeretik a szüleiket. A fiatalok a párválasztást nem nagyon bonyolítják túl, összeköltöznek, és élnek együtt minden ceremónia nélkül. Ha húz a fiatalok szíve, és egy fiú vagy leány odaköltözik a családhoz, azt úgy látom, a szülők elég természetesen fogadják.
Történik-e lányszöktetés?
Ha az öregeknek nem tetszik, és beleszólnának, akkor, de ez itt nem nagyon jellemző. Inkább beleegyeznek. Aztán vagy helyet adnak az idősebbek, vagy gyakran hozzátoldanak a házhoz, és vályogból felfalazzák, majd valahogy befedik a szobát.
Vannak vegyes cigány-nem cigány párok? Hogyan fogadják ezt a faluban?
A népesség összetétele miatt ezzel a lehetőséggel itt mindenki számol, ez nem szokatlan. A fiatalok között többségben vannak a romák. Azok a cigány szülők, akiket ismerek, a kitörés lehetőségének tekintik, ha a gyermekük párja a többségi társadalomból jön.
A cigány fiatalok várnak-e segítséget a missziótól a párválasztás kérdésében?
A többségi társadalomhoz képest nagyon hamar családot alapítanak a cigány fiatalok – a lányok el sem végzik az általános iskolát, és már gyermekük születik. Azt tapasztalom, hogy az apaságot a fiatal fiúk is öntudatosan vállalják. A kis közösségeinkből, ahol szolgálunk, eddig eltűntek ezek a fiatalok – van, aki más faluba került, de valahogy a munkakeresés, a felnőtt élet mindannyiukat eddig elsodorta a közelünkből.
A „szingliség” nem jellemző életforma
Lagziban nem jártam még, de valójában gazdag cigányokat nem is ismerek – kezdi beszámolóját egy alföldi város szegregátumában kisgyermekes édesanyák között dolgozó szociológushallgató. – Ezekben az utcákban mélyszegénységben élnek a családok, aki fűti a lakását, többé-kevésbé fizeti a számláit és tudja, hogy másnap is lesz mit ennie, az már jómódúnak számít. Ők főleg a muzsikus cigányok és azok, akik közmunkásként dolgoznak. A cigányok szeretik mindennek megadni a módját - és ha nincs lehetőség a nagy esküvőre, akkor inkább bele sem fognak. A középkorúak még a nem cigányokhoz hasonlóan kötöttek polgári házasságot, vannak, akik egyházit is. A fiatalabbak inkább együtt élnek. Hamar párjukra találnak, a „szingliség” nem jellemző életforma errefelé.
Szokás-e előre lerendezni a házasságot? Más cigány csoportból származóval vagy gázsóval elfogadott-e a házasságkötés?
Az a jellemző, hogy a fiatalok szerelemből kötik össze az életüket. Hallottam olyan mondást, hogy „cigánynak cigány a párja”, illetve romungró lányt panaszkodni, hogy mivel oláhcigány fiúhoz ment, hosszú szoknyában kellett járjon – tehát konfliktust okoz a kétfajta csoport eltérő szokásvilága. Itt még matriarchátus van – a család legidősebb nőtagja rendezi a család életét. A lánygyermekek hamar felnőnek. Gyakran előfordul, hogy korán válnak édesanyává, még az iskolai tanulmányaik befejezése, a szakképzettség megszerzése előtt. A cigány párokra tradicionális nemi szerepek jellemzőek és az erős ragaszkodás, még akkor is, ha a hétköznapok zajosak. Egy cigányasszony így válaszolt a párválasztással kapcsolatos kérdésemre: „ Az én anyám azt mondta: Tiszteld és szeresd a magyarokat, de ha arra kerül, hogy férjhez menj, csak cigányhoz menjél!” – „Neked cigány a férjed?” – kérdeztem vissza. – „Nekem cigány, és szeretem minden porcikáját.”
Etnográfia
A magyarországi cigányság tradicionális házasodási szokásairól, rokonsági rendszereiről a sulinet átfogó tanulmányt közöl.
fotó: prague-stay.com