Cigánymisszió

Múlt, jelen és jövő Hodászon

Cigánymissziós tanulmányúton a DRHE teológus-lelkész szakos hallgatói

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Hodász nem csak a magyarországi cigány kultúra egyik ikonikus helyszíne, de a romák felé végzett egyházi szolgálatban is utat mutat az immár nyolcvanéves görögkatolikus pasztorációval. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) romológiát hallgató leendő lelkészei évek óta ellátogatnak a településre – idei útjukra mi is elkísértük őket.

DA_20211001-19.jpg

A DRHE 2016 nyarán alapította meg az intézmény Romológia Tanszékét azzal a céllal, hogy senki ne hagyja el úgy diplomával a kezében egyetem falait, hogy tanulmányai alatt nem találkozik – elméleti és gyakorlati szinten egyaránt – a cigánysággal. A hallgatók három féléven keresztül vesznek részt romológiai képzésben, mely alatt későbbi szolgálatukhoz elengedhetetlen ismereteket szereznek a roma közösségek életéről, kultúrájáról, keresztyénséghez fűződő kapcsolatáról.

A kurzust jelenleg óraadó tanárként Dani Eszter zsinati missziói irodavezető tartja, aki – folytatva a korábbi évek hagyományát – jelenleg oktatott diákjaival, illetve az Országos Református Cigánymisszió munkatársaival együtt látogatott el Hodászra október 1-jén.

DA_20211001-01.jpg

A Hodászi Református Egyházközség templomában

Fotó: Dezső Attila

Bár hideg és zord idő lepte be a szabolcsi tájat, a hodásziak meleg szeretettel vártak minket – élükön Rézműves Melindával. Az ő édesanyja volt az első főiskolát végzett cigány óvónő az országban, maga néprajzkutató lett, azóta pedig a cigány kultúra megőrzésén és ismertebbé tételén fáradozik.

„Dani Eszter felkérésének jó szívvel tettem eleget, és a saját intézményeink mellett igyekeztem megmutatni a helyi roma közösségért végzett munkát, bevonva ebbe magukat az érintetteket és a velük egy közösségben dolgozó lelkészeket, szakembereket” – fogalmazott az etnográfus.

Megérkezésünk után a gótikus stílusban épült, 16. századi templomban fogadta csapatunkat Sinkó-Páricsi Babett, aki a helyi református gyülekezet történetéről mesélt, és örömmel hívta ünnepi legációra a vendég hallgatókat. A lelkipásztor elmondta, hogy az épület alapja az 1400-as években kialakított katolikus kápolna volt, és csak később került a reformátusokhoz, akik nyugati irányban templommá bővítették azt. Ma ugyan kicsiny létszámú a közösség, de a megerősödést szolgálhatja, hogy ez év nyarától Hodász is részt vesz a Felzárkózó Települések komplex fejlesztési programjában, a helyben végzett munkát pedig a Magyar Református Szeretetszolgálat koordinálja.

DA_20211001-02.jpg

A görögkatolikus Hodászi Cigány Egyházközség templomában

Fotó: Dezső Attila

Hodász egykoron püspököt is adott a református egyháznak (itt született Hodászi Pap Lukács, aki 1604 és 1613 között volt a Tiszántúli Református Egyházkerület vezetője), hosszú évtizedek óta azonban a görögkatolikus cigánypasztoráció kapcsán ismert.

Sója Miklós atya 1941-ben érkezett a településre, aki egyszerre lett pap, tanár és szociális munkás a hodászi cigány közösségben – ezt már Kanyó Árpád parókus mesélte nekünk a Hodászi Cigány Egyházközség templomában. A helyi romák története szinte eggyé vált az épülettel, amely egy vályogból épített kápolnából a kilencvenes években lett templom, azóta pedig valódi intézménykomplexum nőtt ki a földből óvodával, családok átmeneti otthonával, szeretetotthonnal és szociális konyhával. A központ nem csak ellátást, de munkát is biztosít a helyiek számára. A templomban a romanes cerhári dialektusában zajlanak a misék, melynek liturgiáját Sója Miklós fordította le. Az atya örökségét utódai és az egyre gyarapodó, hívő cigány közösség ápolja.

Rézműves Melinda ezután a templom melletti Roma Tájházhoz kísérte a csapatunkat, amely idén ünnepelte húsz éves évfordulóját. Európa első roma tájháza három épülettel tárja a látogatók elé a cigányok lakáskultúráját a nyírségi tájegységben az 1920-as évektől az 1980-as évek végéig.

DA_20211001-06.jpg

Séta a hodászi cigánytelepen - háttérben a görögkatolikus cigány templom

Fotó: Dezső Attila

„A tájházból, a veremházból és egy átalakított ’cs ’, azaz csökkentett értékű lakásból kialakított mini skanzen bemutatásával szerettem volna felhívni a figyelmet a roma népi kultúra értékeire és megmutatásának fontosságára, hiszen lelkészként fontos lesz majd a vendégeink és a helyben lakók számára is, hogy miként tekintenek a településen élő nemzetiségek kultúrájára”

– mondta Melinda.

Néhány méterrel odébb egy vadonatúj épületet látogattunk meg, amelyről pillanatokkal később kiderült, hogy csak külsőleg új. A Rézműves Mihályné Lina Biztos Kezdet Gyerekház Melinda édesanyjáról kapta a nevét, aki ötven éve, fiatalasszonyként egy zsinórral körülhatárolt, puszta telken kezdett gyerekekkel foglalkozni. Ez lett a híres Madzagóvoda, amelynek helyén később valódi óvoda épült, idén pedig hosszú szünet után vehették használatba ismét a cigány családok.

DA_20211001-18.jpg

Fotó: Dezső Attila

Amíg mi szivacsként szívtuk magunkba az információkat, a hodászi munkatársak a cigánytelep szélén álló Alkotóházban ízletes szabolcsi töltött káposztát készítettek ebédre. Az utolsó falatot követően nem volt időnk a pihenésre, ugyanis Melinda rendhagyó, „world café”-jellegű beszélgetődélutánt szervezett a résztvevőknek.

„A helyiek bevonásával három csoportban, három témában – egyházak és a romák, milyen tudást jelent roma nevelőszülőnek lenni, továbbtanulás fontossága, nehézségei a roma fiatalok szemszögéből – kérdezhettek a vendégeink” – mondta a néprajzkutató. „Nem csináltam korábban ilyet itt helyben, ennek ellenére nagyon jól sikerült, és szerintem ez a programelem volt az, amikor mindenki kölcsönösen nagyon sok pozitív élménnyel gazdagodhatott” – tette hozzá.

DA_20211001-17-2.jpg

Rézműves Melinda néprajzkutató

Fotó: Dezső Attila

Melinda – aki egyedül vagy társként szerkesztett olyan kiadványokat, mint az Első cigány nyelvű európai szótáram, vagy a Cigány mesék – meghatónak nevezte, ahogyan a megszólított helyi romák és szakemberek mennyire nyitottnak és segítőkésznek, a vendégek pedig értő figyelőnek és elfogadónak bizonyultak. „A cigány és magyar nyelven elmondott imádságok élménye és az együtt töltött délután mind azt az érzést erősítették meg bennem, hogy lesz még dolgunk egymással, hiszen van még mit megmutatni a településen. A beszélgetés fonalát újra érdemes felvenni és tovább szőni, bevonva és megszólítva másokat is” – vélekedett.

A tanulmányúton részt vevő teológus-lelkész szakos hallgatók egyöntetűen pozitív érzésekkel tértek haza, nem titkolva, hogy a Hodászon töltött nap építőleg hatott leendő szolgálatukra. „Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy a koronavírus-járvány ellenére el tudtunk menni” – mondta a harmadéves Kiss Réka Anna. „Amit a Hodászon élők meg tudtak teremteni, az mintaértékű, és csodálatos az együttműködés romák és magyarok között. Nagyon jó volt élőben találkozni olyan emberekkel, akik a nehéz körülmények ellenére sikerült kitörniük, és karriert felépíteniük. Jól éreztem magamat, lelkileg feltöltött, mert nagyon sok jószívű, nyitott és szeretetteljes emberrel találkozhattam” – fűzte hozzá.

DA_20211001-12.jpg

Az átalakított "cs" lakásban

Fotó: Dezső Attila

Gellén Máté az egész napot átható meghitt légkört emelte ki, amikor élményeiről kérdeztük. „Csodálatos élmény volt látni, hogyan segítenek egymásnak a helyiek a kultúra és életszínvonal fenntartásában. A kegyelmes Isten megadta Rézműves Melindának, hogy roma nőként tovább tanulhasson, és remek volt látni, hogy ő hogyan tudta kamatoztatni mindazt, amit ajándékként kapott” – fogalmazott az ötödéves teológus.

„Szerettem volna, ha házigazdaként megmutathatom azokat a jó gyakorlatokat, sikereket és nehézségeket is, amelyek bármely településen előfordulhatnak, és amelyeket közösen tudnunk csak megoldani és az örömben is együtt osztozkodni” – foglalta össze a tanulságban és élményben gazdag napot Rézműves Melinda. „Mindezekről jó, ha időben elkezdünk együtt gondolkodni a teológus hallgatókkal, hiszen ezzel segíthetjük azt a módszertani eszköztárat, amely birtokában szélesebb kontextusba helyezve érthetik meg a terepen a miérteket.”

DA_20211001-15.jpg

Beszélgetés a helyiekkel

Fotó: Dezső Attila

Az a bizonyos módszertani eszköztár közös ismeretekkel és kapcsolatokkal bővült a nap folyamán, melyekből a jövőben minden résztvevő teológus-lelkész szakos hallgató bátran elővehet majd, ha úgy igényli a szolgálatuk – akár a Hodászhoz hasonló településeken.

Még több fotó a tanulmányútról az alábbi galériában: