A szabadabb mozgások idején – gyakran – népesebb alkalmakról, konferenciákról számoltunk be, a káposztásmegyeri, berekfürdői találkozásokról, majd még egy Debreceni Nagytemplomot is betöltő protestáns cigány konferencián is együtt örvendezhettünk és megcsodálhattuk az Úr munkáját a szólók és hallgatók gazdag közösségében. A szemtől – szembe alkalmait most az online váltotta fel. Valóban! De ez nem csupán korlátozást, hanem elmélyültebb egymásra figyelést és egymásra találást jelenthet.
Mielőtt egy szűkebb családban élő Bandor Barna testvérünkhöz kopogtathatnánk be, Karcsa kisebb településén (Zemplén megye), Becskeden, az ismerkedésben kívülről befelé haladva érintsük a közösség formálás alkotóit, szolgálattevőit Testvérünk élete körül.
Nt. Sándor Töhötöm nagyon felkészült és hűséges lelkipásztor (Karcsa- Becsked) szolgálatának része a konfirmációra történő felkészítés is. A zenéléshez értő gyülekezetben időnként hosszan voltunk együtt úgy, hogy már a nagybőgő is „szolgált” az istentisztelet végén, a szintetizátorral együtt. Ezen azok a fiatalok játszottak, kiket még „Johanna” koreai misszionáriusnő, kiváló muzsikusunk tanított meg játszani s akik közül még templomi kántorságot is végzett az egyik fiatalunk. Egy-egy születésnapi alkalmon még pogácsa sütemény is került az asztalra. Az úrvacsorai közösség pedig valóban áhítatos csendben formálódik.
Talán ezek azok az életek, lelki levelek és burkok, melyek különféle módon, de körül veszik a magágyat, a magot, a termést. A kicsi otthonban meghúzódó családi sejteket, melyek már behajtott ajtók mögött élnek, növekszenek és gazdagodnak.
Ebből a védett gyülekezeti közösségből indult el kedves Barna testvérünk családjával együtt Budapesti munkavállalásra. A nagy álom az autóbuszvezetői állás megszerzése volt, amelyhez a legfontosabb feltételek adva is voltak.
Elrendezetté vált a lakás és iskoláztatás kérdése is, de Isten egy nehezebb élethelyzetet engedett meg Barna életében: Agyvérzést és a vele járó lebénulást. Maga a család fent maradt Pesten, őt szerető testvérei körébe hozták haza, akik felváltva gondozzák. Jelenleg kedves asszonytestvérénél van, hol sógorával, Antallal együtt, mindhárman mélyen hitben lévő, imádkozó, bibliát olvasó életek. Amikor csak tehetik, naponta közös áhítatot tartanak, majd mindenki külön, külön is további csendességben marad az Úr előtt. Mindnyájuknak vannak saját lelki olvasmányai. Annak ellenére, hogy lebénult állapota és a nagy távolság családi kapcsolatát is fellazította, az Úrban való életük tovább erősödött.
Mondhatnám, nekem is lelki gondozóim, kik naponta imádságban hordoznak, és telefonon hetente – olykor többször is felhívnak. Szeretettel érdeklődve és imádságaikkal megerősítve. Magam is telefonon és postán keresztül tartom velük a kapcsolatot.
Most ennyi fér bele ebbe a beszámolóba. Remélem az Úr kegyelméről és testvérünk gyógyulásáról újból örömmel adhatok még hírt. Kérem testvéreim érettük való imádságát és ha lehet a szeretet megnyilatkozásait. ( A család postai elérhetősége : Setét Antal, 3936 Karcsa Vörösmarti u 2.)
Az írás megjelent a Magyar Református Presbiteri Szövetség Presbiter című folyóiratának 2021/3. számában.