Az advent minden évben az áldott várakozás ünnepe, ahol a karácsony örömüzenetében való megerősödést tartjuk a szemünk előtt. Mi már Jézus második visszajövetelét várjuk, ám megszületése előtt évszázadokon keresztül prófétáltak a Megváltó érkezéséről, annak körülményeiről, melyek egyenként váltak valósággá az evangéliumok tanúsága szerint.
A zsidóság története egyúttal a messiásvárás története is egyben: a héberben felkentet jelölő szót a zsidó királyokra (Dávid vérvonalára), papokra és prófétákra alkalmazták a bibliai könyvek szerzői, és alapvetően egy olyan megváltóra vártak, aki felszabadítja őket a világi-politikai elnyomás alól, és a nép élére áll. A messiás eljövetelével és életével kapcsolatosan rengeteg prófécia található az Ószövetségben, mi, keresztyének pedig úgy hisszük, hogy mindez beteljesült Jézus Krisztusban, aki által az ige testté lett, és eltörölt minden bűnt a Föld színéről.
A karácsonyt hajlamosak vagyunk a szeretet, a megbékélés ünnepeként nevezni, és valóban, ilyenkor sokkal hangzatosabbak ezek a kifejezések – de mindig tartsuk szem előtt, hogy kitől örökültük meg igazi, feltétel nélküli szeretetet. Várakozásunk alatt szintén érdemes emlékezni rá, hogy Jézus születésének ígérete sokkal régebbre nyúlik vissza, mint amennyi ideje karácsonyt ünnepel az emberiség: már az első bibliai könyv említést tesz erről, ezért tekintsük át, hogy az eljövetelről milyen igék találhatóak az Ószövetség lapjain.
A teológia Mózes első könyvének harmadik fejezetében találta meg Jézus születésének első ígéretét:
A bűnbeesés után vagyunk, az Úr pedig megátkozza a kígyó képében kísértő sátánt: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod” (1Móz 3,15). Itt az „ő utódja” utal az eljövendő Krisztusra, aki örökre legyőzi a gonoszt – sőt, az ’asszonytól születés’ is itt jelenik meg először.
Ézsaiás Jézus családfáját vázolta fel képletesen: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről” (Ézs 11,1)
Isai, vagy más néven Jessze Dávid király édesapja volt – mindketten Betlehemben születtek. A „Jessze vesszeje” népszerű Jézusra utaló művészeti ábrázolás volt a középkortól kezdve, melyet egy XVIII. században született, mai napig kedvelt adventi ének („Jövel, jövel Immánulel”) második versszakában énekelünk.
A dal címe szintén Ézsaiástól ered: „Ezért maga az ÚR fog jelet adni nektek: Íme, egy fiatal nő, aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezi majd el” (Ézs 7,14). A héber Immánuél jelentése: „Velünk az Isten”, Jézusban pedig Isten fia lett valóságos emberré közöttünk.
A próféta később így fogalmaz: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs 9,5)
Jeremiás bölcsen uralkodó királyként írt a messiásról: „Eljön majd az idő – így szól az ÚR –, amikor igaz sarjadékot támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, törvényesen és igazságosan jár el az országban. Az ő napjaiban szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az ÚR a mi igazságunk!” (Jer 23,5-6)
Mikeás próféta így ír Jézus születésének helyéről:
„Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdani időkbe, a távoli múltba. Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg egy asszony szül, de honfitársainak maradéka haza fog térni Izráel fiaival együtt” (Mik 5,1-2).
Máté evangelista a napkeleti bölcsek történetébe fűzte bele ezt a próféciát, amikor Heródes a megváltó születésének helye felől uralkodott. „Majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!” (Mt 2,8) – olvassuk utána. József álmának köszönhetően a Jézus családja elhagyta a várost, Heródes azonban „megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott” (Mt 2,16).
A köznyelvben hibásan „három királyoknak” nevezett bölcsek látogatására Ézsaiás is utalt: „Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez” (Ézs 60,3). A Máté evangéliumában található néhány versen kívül semmit sem tudni a bölcsekről, semmi sem utal ara, hogy királyok, vagy uralkodók lettek volna, nagyobb a valószínűsége azonban, hogy perzsa papok, vagy babilóniai tudósok-csillagászok lehettek.
Ezek azok az igék, melyek az úgynevezett „első advent” idejét születtek, még Jézus világra jövetele előtt. Mi a karácsony előtti napokban-hetekben, már második advent idején várjuk a Megváltó újbóli érkezését - az ebben az időszakban megtalált lelki békességet vigyük tovább az év minden napján!