Budapesten, a jezsuita rend által fenntartott Párbeszéd Házában minden hónapban megtartják a Cigánypasztorációs Műhely beszélgetéseit. December 12-én Jónás Zsolt beszélt Orián Géza örökségéről és a református TE+ÉN közösség is bemutatkozott. A Magyar Kurír cikkét ajánljuk.
A műhely Hofher József jezsuita kezdeményezésére indult évekkel ezelőtt azzal a céllal, hogy az egyházban a cigányokat támogató kezdeményezések egymásra találjanak. Szabóné Kármán Judit romológus, a műhely házigazdája vezetésével hónapról hónapra összegyűlnek itt különféle karitatív szervezetek, civil mozgalmak, egyházi közösségek, szerzetesközösségek tagjai, szociális munkások, papok, lelkészek, akik keresik az utat, hogyan tehetnének valamit cigány testvéreikért.
December 12-én Jónás Zsolt és felesége, Heni mutatkozott be, akik a budapesti Salétrom utcai református gyülekezetben vezetnek cigánymissziót. Maguk is romák, belülről ismerik azt a világot, amelyhez küldetést kaptak. A beszélgetésből később kiderült, hogy sok olyan érzés, viselkedési modell van, amelyet jól ismernek, ugyanakkor a különböző roma népcsoportok, illetve a különböző helyeken élő, különböző társadalmi helyzetű romák világa rendkívül sokszínű, nem lehet pusztán a származásuk alapján meghatározni, hogyan közelíthetünk hozzájuk.
Jónás Zsolt mesélt az életéről és keresztapja, Orián Géza szerepéről sorsa alakulásában. Zsolt szabolcsi cigánygyerek, akinek nevelését édesanyja nem vállalta, rábízta a nagyszülőkre, akik dolgos cigány emberek voltak és szép gyerekkort biztosítottak számára. Később mégis Budapestre került édesanyjához és annak élettársához, akiktől szállást kapott, de sok szeretetet, törődést nem. Ekkor lépett be az életébe Orián Géza, aki pótolta a korábbi nagyapai szeretetet és ennél többet is hozott az életébe: Isten szeretetét.
>>> Thullner Zsuzsanna cikke a Magyar Kuríron olvasható. <<<