Elszánt, részben cigánymisszióval (is) foglalkozó lelkészekből, hitoktatókból és egyéb gyülekezeti munkásokból álló csapat és néhány kétkedő, de mindenképp jó szándékú, megfigyelőnek tűnő lelkész jött össze a Berekfürdőn november 20. és 22. között zajlott cigánymissziós lelkésztovábbképzésen. Ráadásul még három cigány származású diplomás is megörvendeztette a társaságot, amely Kárpát-medencei merítésű volt, mivel a magyarországi missziós munkatársak mellett Szlovákiából és Kárpátaljáról is érkeztek résztvevők.
Már a továbbképzés elején, a bemutatkozásnál kiderült, hogy ki-ki más-más helyzetből és más-más nehézségű feladatokkal küzdve keresi a megoldásokat. A Biharból érkezett lelkészek gyülekezetében integráltan jelen vannak a cigány testvérek, és településeiken nincs különösebb ellentét a romák és nem romák között, míg Nagyecseden például sokkal több tényezős az együttélés kérdése: a cigányságon belül is nagy a feszültség. Kárpátalján elkülönülve, egész elképesztő körülmények között élnek a telepi cigányok.
Az utolsó utáni órában vagyunk, hogy megoldjuk a cigányság képzését és munkához jutását, mert a demográfiai mutatók alapján nyilvánvaló, hogy az évszázad közepére Magyarország aktív korban lévő lakosságában jelentősen megemelkedik a cigányok aránya. Elkészült egyházunk cigánymissziós stratégiája – már csupán végre kellene hajtani. A továbbképzés végére munkaközösséggé ért csapatnak szüksége lesz Jézus biztatására a mustármagból fává terebélyesedésről és az egész tésztát megkelesztő kovászról.