Szeptember 1-jén volt nyolcvan éve, hogy kezdetét vette a második világháború, melynek hat éve során a szembenálló felek korábban soha nem látott emberiség elleni bűntettek sorozatát követték el. A náci Németországból, az általa megszállt és csatlós államokból hat millió zsidót, és több millió, a tiszta társadalom képébe bele nem férő személyt hurcoltak el és gyilkoltak meg faji, nemzetiségi, politikai vagy nemi hovatartozásuk miatt. A mai napig sem tudni, hogy hány cigány származású férfi, nő és gyermek veszett oda, a roma holokauszt pedig ritkán adja beszélgetéseink témáját. Többek között ezért is döntött úgy az Országos Református Cigánymisszió, hogy csendes főhajtással emlékezik az áldozatokra a Németajkú Református Egyházközség Hold utcai templomában.
Gyingyinász Kethane, azaz együtt emlékezni – így invitálta a hazai református roma közösségeket a Cigánymisszió Budapestre, hogy valóban együtt, Teremtőnk akaratát mélyebben megismerve idézzék fel a népirtás alatt történteket. „Ha azért bántok valakit, mert olyan, amilyennek Isten őt teremtette, akkor tulajdonképpen Isten tökéletes akarata ellen lázadok” – vélekedett Tóth Anita országos cigánymissziós referens. Szomorú módon ez a holokausztban csúcsosodott ki évtizedekkel ezelőtt, de a mondat tökéletesen ráhúzható napjainkra is, amikor társadalmunk egy része látens rasszista, és kirekesztően bánik a kisebbségben lévő csoportokkal.
D. Szabó Dániel, a Magyar Református Presbiteri Szövetség tiszteletbeli elnöke jól emlékszik azokra az időkre, amikor kisfiúként látta a bevagonírozásra marhacsordaként hajtott zsidó és cigány családokat – ahogyan akkor is, most is döbbenten áll a tragédia előtt. „Sokan először csak mellőzték, majd meg is vetették az Úr igéjét, aztán tetszett nekik, hogy egyre inkább Istent játszhatnak” – mesélte az egykori tiszáninneni főgondnok egy olyan népre utalva, amely kiváló tudósokat és művészeket adott a világnak, ám hagyta magát az ördög keze által elragadtatni.
„Úgy gondolták, hogy ha valakiben ezeket az adottságokat nem látják, akkor miért ne tapossanak rá, miért ne éreztessék vele felsőbbrendűségüket? Azt hitték, hogy kivirágzott az értelmük, de inkább megszállottá váltak. A mai világban is nagy a kísértés, hiszen a sátán szörnyű támadásokkal keresi meg a teremtett világot” – tette hozzá.
Joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy a vérzivataros időszak során Isten hogyan tudta tétlenül nézni milliók kiirtását? Egyáltalán miért történt mindez? Nem meglepő, hogy még a hivőknek sem nyílik fohászra ajkuk a szörnyűségek láttán. „Amikor nem tudjuk, hogyan imádkozzunk, a Zsoltárok könyvének imádságai segítenek bennünket, és tanítanak minket abban, hogyan tárjuk érzéseinket Isten elé” – fogalmazott áhítatában Dani Eszter, a Zsinati Missziói Iroda vezetője, a vendéglátó gyülekezet lelkipásztora. A 63. zsoltárban Dávid azért könyörgött, hogy hadd lássa meg az Úr hatalmát, dicsőségét és szeretetét, mert így békesség tölti meg szívét – így tudunk mi is nyugalomra lelni mindennapi hányattatásaink, a bennünket vagy embertársainkat érintő tragédiák között.
Az esemény célja részben az volt, hogy a résztvevők felidézzék a cigány virrasztási szokásokat, ahol a család siratókat és hallgatókat énekelve búcsúztatta az elhunytat. A roma holokauszt több százezer áldozatára emlékezve a Hold utcai templomban a felvidéki Romane Jile Polgári Társulás előadásában hallhattunk néhányat – valamint a Schindler listája John Williams által komponált főcímzenéjét –, a vezető Babindák István pedig néhány, alkalomhoz illő költeményt is felolvasott két, korábban megjelent verseskötetéből. Nem egy és nem néhány ember gondolatai voltak ezek - milliók fájdalma sűrűsödött beléjük, a cigányság évszázados megpróbáltatásai:
„Nem szenvedett népem eleget?
Nem könnyeztek többször szemei, mint táncoltak lábai?
Népemet sártengerbe’ fürödni, majd halni hagytad őket!”
(Babindák István: In memoriam cigány népem, részlet)
A jelenlévők szemeiben megjelenő könnycseppek mindent elárulnak annak fontosságáról, hogy a cigány holokauszt, vagy lováriul pharrijmos a magyarság történetének szerves részét képezi, viszont még mindig jelentősen alulreprezentált a hazai oktatásban. Ez motiválta arra Horváth Elvirát, hogy az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem judaisztika szakán mélyebb kutatásokat végezzen a témában, melynek végül szakdolgozatát szentelte.
Elvira röviden felidézte a cigánysággal szemben alkalmazott diszkriminációk történetét, melyek egészen a 14. századig, tehát európai megjelenésükig nyúltak vissza, ugyanis a szokásaik lényegesen eltértek a keresztény normáktól. Az első kirekesztő rendeletet 1916-ban hozta a Belügyminisztérium, a háborús szükségekre hivatkozva ugyanis a cigányság összeírását irányozták elő. A két világégés között a közvélemény egyre radikálisabb antiszemitizmusa ugyan némileg elterelte a figyelmet a romák helyzetéről, ám jogfosztásuk fokozódott, 1944-ben pedig, Magyarország német megszállását követően cigány gettók jöttek létre hazánk több városában is.
A deportálásokban kiemelt szerep jutott a komáromi Csillagerődnek, ahol a romák legalul helyezkedtek el a foglyok hierarchiájában: rendszeresen verték őket, betonon aludtak, ruhájuk nem volt, a forró levest pedig üstben eresztették le közéjük a magasból. Később emberek ezreinek innen vezetett az út Auschwitz-Birkenau felé, ahol a legtöbb elhurcolt magyarországi roma életét vesztette.
Borzalmas végigolvasni is, hogy nekünk pusztulni kell
Az alkalom második része az elcsendesedésről szólt: Dani Eszter vezetésével az esemény vendégei közül bárki csatlakozhatott a közös imádsághoz, ahol a fohászok a cigányságért, a magyarságért, a megbékélésért, közösségeink megmaradásáért szóltak.
„Kérünk Urunk, viselj gondot minden nemzetre! Áldott és dicsőséges a neved, nagyobb mindenkinél. Te, aki legyőzted a halált, győztes bárány vagy. Hallgasd meg könyörgésünket! Köszönjünk Urunk, hogy megmutatod nekünk a hatalmadat, amellyel legyőzted a gonoszt, és amellyel rátekinthetünk a győztes keresztre. Kérünk, hogy oltalmazd kis népünket, és bocsáss meg azoknak, akik vétkeztek ellenünk a múltban és most a jelenben is. Ámen.”
Kérjük a mindenség Urát minden nap, hogy a nyolcan évvel ezelőtt történtek soha ne ismétlődjenek meg még egyszer, inkább álljanak örök figyelmeztetésként előttünk és utódaink előtt. Hiszen ő az, aki által a közöttünk lévő mennyország követei lehetünk: áldást, nem pedig gyötrelmet, pusztítást és halált hozva embertársainkra.
Fotók: Kalocsai Richárd
Még több kép az eseményről elérhető galériánkban, ide kattintva!
Köszönjük a Belügyminisztérium anyagi támogatását, amely – a ROMA-NEMZ-KUL-19-0610 azonosítószámú, „Roma holokauszt megemlékezés – Gingyinász Ketháné” c. projekt finanszírozásán keresztül – hozzájárult a 2019. szeptember 01-én megtartott rendezvényünk megvalósulásához.
