„Krisztus gyülekezetében nincs helye kasztoknak”

Ötödik alkalommal szervezte meg éves cigánymissziós találkozóját öt protestáns – a református, a pünkösdi, az evangélikus, a metodista, a baptista – felekezet február 8-án a debreceni református Nagytemplomban. A keresztyén cigányok 2016 óta gyűlnek össze rendszeresen, az első találkozónak a főváros adott otthont. Évről évre három-négyszáz részvevőt számlált a rendezvény, ám a szervezők idén nagyot álmodtak, és a magyar reformátusság központját szemelték ki a találkozó helyszínéül. Idén minden eddiginél több, összesen ezerötszáz roma hittestvérünk élt a lehetőséggel, hogy a cívisvárosban találkozzon egymással és Urunkkal.

Példaértékű – talán ez a legkifejezőbb szó a protestáns cigánymisszió jellemzésére. Az összefogás elmúlt évtizede alatt az említett felekezetek közös erővel eredményesen érték el a romákat – egyenként ez valószínűleg nem sikerült volna. A találkozók szervezését tematikus kiadványok és módszertani füzetek megjelenése előzte meg, ezután következett a Kárpát-medence hívő cigányainak egybegyűjtése. Azt, hogy a debreceni Nagytemplom közössége befogadta őket, mindannyian mérföldkőként élték meg.

Rossz beidegződések ellen

– A személyválogatás-nélküliség számunkra bibliai parancs. Krisztus gyülekezetében nincs helye kasztoknak. Ő egyformán megváltott mindnyájunkat, és egyformán árasztja a világosságot mindenkire. Ennél a világosságnál a rang, az erő, a dicsőség, a gazdagság, az érdem elhalványul – köszöntötte az egybegyűlteket Fekete Károly püspök. A vendéglátó Tiszántúli Református Egyházkerület vezetője hangsúlyozta, annak komolyan vétele, hogy Isten a világ megvetettjeit választotta ki, a 21. században is igaz. – Isten igazságakarata gyűjtött bennünket most össze. A Szeretet Királya, Jézus Krisztus arra adott példát nekünk, hogy ne ragadjunk bele a rossz beidegződésekbe – buzdította az alkalmi gyülekezetet Fekete Károly.

– Testvéreim, az Úr Jézusnak ma is hatalma van. A kánai menyegzőn a vizet változtatta borrá, a cigány testvéreim között pedig a bort változtatta vízzé – szólt a közösséghez Gábor Rupi lelkipásztor. A székelyföldi Korondon, gábor cigány gyülekezetben szolgáló elöljáró általa látott, tapasztalt megtérések felidézésével bátorította a cigány testvéreket, hogy van lehetőség változni és változtatni, elhagyni a káros szenvedélyeket. Igehirdetése végén Gábor Rupi megtérésre hívta azokat, akik még nem kötelezték el magukat Krisztus mellett. Szavai nyomán sokan döntöttek úgy, hogy új életet kezdenek.

Pont itt, pont most

Köztük van Kanalas Kornél és Bodogán Gergely is. A tizenhárom éves bagaméri fiúk szerint ezen az eseményen jött el a megtérés ideje. – Nem tudom jól kifejezni, de nagyon jó érzés volt – keresi a szavakat megilletődötten Kornél. Náluk talán csak a családjuk boldogabb, Kornél szüleivel és lelkipásztorukkal, Kovács Lajossal érkeztek Debrecenbe. Kanalas Károly és Kanalas Károlyné Drigány Ottíliának négy gyermeke van, Kornél a legkisebb. – Mi már születésekor az Istennek ajánlottuk őt – a férjemmel akkor már hitben jártunk. Öt és fél hónaposan kórházba került, nagy műtéten esett át: el kellett távolítani az egyik tüdejének a huszonöt százalékát – emlékezik vissza az édesanya. Akkor a fizikai életét mentette meg Isten, most pedig a lelkit – nyugtázza örömmel a házaspár. – Csodálatos dolog az, hogy a református testvéreink nyitott, meleg szívvel fogadták ezt a rendezvényt, hogy cigány emberek itt lehetnek és dicsőíthetik az Istent – hangsúlyozza a kis csapat lelki vezetője, Kovács Lajos baptista lelkipásztor. Hozzáteszi: különösen felemelő érzés, hogy pont ezen az alkalmon és helyen lehettek tanúi Kornél és Gergely megtérésének.

Bizonyságtétellel egymásért

De nem csupán a nagy múltú hely hatott az ifjú megtérőkre, erősítette őket régebb óta hitben járó társaik vallomása is. A találkozó hátralévő részében ugyanis – Dani Eszter, a Zsinati Missziói Iroda vezetője kíséretével – az öt felekezet egy-egy képviselője beszélt olykor igen nehéz életútjáról és arról, hogyan vált megmentőjévé Jézus Krisztus. Az evangélikus Balogh Tibort édesanyja magára hagyta, állami gondoskodásban nőtt fel. Azonban a gyermekotthonban ismerte fel tálentumát, amely nyomán ma meghatározhatja önmagát, feladatát – képzőművész lett. A metodista Horváth János és Erzsébet kitartóan imádkozott társért – egymást kapták. Erzsébet fiatalon elveszítette egyik gyermekét, nem nevelhette fel, ám felnőttként egymásra találtak, igazi anya-fia kapcsolatot élhetnek meg. A református Balogh Gyulánénak csomót találtak a torkában, műtétre szorult. Gyógyulásért fohászkodott Istenhez, aki meghallgatta a kérését: a beavatkozást nem kellett elvégezni, az elváltozás ugyanis magától eltűnt. A pünkösdi Balogh Miklós dadogott, így habár nagyon szerette volna, nem tudta tanítani az embereket megtérése után. Akik viszont Debrecenben hallották, azok a beszédhiba nyomát sem fedezhették már fel: a férfi ma igehirdetőként szolgál közösségében. A baptista Fogarasi István imádkozott egy amputációra váró fiatalemberért, akinek végül sikerült megmenteni a sérült karját. Nehéz próbatétel volt Fogarasi István életében, amikor másfél évvel ezelőtt elhunyt az egyik fia. Hosszú hetek viaskodása és az 50. zsoltár szavai nyomán azonban hitében megerősödve tért vissza Istenhez.

Az igehirdetők és a bizonyságtevők szavait nehéz lett volna a lélek mélyére juttatni annak elemi szükséglete, a dicsőítés nélkül. Efféle erőlködésre azonban nem is volt szükség: az Exodus zenekar vezetésével csak úgy zengett a templom a felszabadult imádattól és a bizonyosságtól: „Krisztus gyülekezetében nincs helye kasztoknak."

Fotó: Bazánth Ivola

A cikk megjelent a Reformátusok Lapjában, 2020. február 23-án.