Hírek

Kölcsönös megajándékozottság

„Vannak olyan társadalmi igazságtalanságok, amikről nem lehet hallgatni, amik ellen küzdeni kell. És azok helyett az emberek helyett kell szólni és képviseletet gyakorolni, akiknek nincs hangjuk szólni önmagukért.” – vallja Kabai Virág, a Kecskeméti Református Egyházközség főállású diakónusa.

​Virág Nagykőrösön, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karán diakónusként végzett, majd szociális- és családlelkigondozó szakon tanult a Semmelweis Egyetemen. Pár évvel később a szociális munka mesterszakot is elvégezte ugyan itt. Közel nyolc évig a nagykőrösi főiskola hallgatóinak lelkigondozója volt. Jelenleg a kecskeméti gyülekezet diakóniai munkáját koordinálja, gyakorlati és teológiai irányelvekkel látja el.

Szakma vagy karizma?

kép

Az Apostolok Cselekedetiben az ősgyülekezet növekedésekor az apostolokat tehermentesítő hét diakonosz feladata a szegények felé való szolgálat volt. Ma azokat a gyülekezetben, de nem lelkészi pozícióban szolgáló munkatársakat illetjük ezzel a kifejezéssel, akik elsősorban a szeretetszolgálatban tevékenykednek. De mi különbözteti meg a diakóniát a szociális munkától?

Virág szerint spirituális többlet: definíciója szerint a diakónus Isten által elhívott ember, aki használja a szociális munka eszköztárát. Mivel minden hitből fakadó jócselekedet diakónia, nem csak az intézményesített ellátást soroljuk ide, hanem a sokszor észrevétlen, csendes szolgálatot is, amelyet egyszerűen csak nem tud nem tenni az, aki hitre jut.

„Először azt kell meglátni, hogy a gyülekezetekben mindenhol van diakónia, és ezt kell erősíteni, gyarapítani. Mindenhol van, ahol az igét hirdetik! A szeretetszolgálat gyakorlása mindenhol jelen van” – mondja meggyőződéssel, hozzátéve: még ha nem is olyan jól látható, markáns módon, mint a lelkészi vagy a presbiteri pozíció.

A diakónus dolga, hogy odafigyeljen a szegényekre, rászorulókra. Hogy élő kapcsolata legyen ne csak a rászorulókkal, hanem a gyülekezettel és mindenek előtt Krisztussal. A saját kreativitásának megfelelően cselekedjen és beszéljen a hitéről. „Aki ezt végzi, lehet, hogy nem is tanulta. De ez a karizmája: lelki ajándékként kapta a vigasztalás, az adakozás, a könyörülés ajándékát, és a maga csendes szolgálati területén azzal, hogy felismeri és használja ezeket, kölcsönösen megajándékozottá válik a segítő és a segített” – fejti ki a diakónia hátterét Virág.

Szavak és tettek

Az igehirdetés és a szeretetszolgálat folyamatosan oda-vissza hat egymásra. Szeretetszolgálat nincs igehirdetés nélkül, és azok a közösségek, ahol áldoznak erre, a saját igehirdetésüket is komolyabban veszik. Amikor valaki a szeretetszolgálatot végzi, a templom falain kívül, képviseli  a gyülekezetet. A diakónia ahhoz kapcsolódik, ami az igehirdetésben elhangzik, ebből motiválódik, ebből merít erőt, azt „cselekszi meg”. Virág nem tudja elképzelni szolgálatát, munkáját a gyülekezeti közösség nélkül, aminek ő maga is tagja. Ideális esetben a keresztény ember a gyülekezetben kell, hogy otthon legyen. Itt töltekezik a hit, a szolgálat - és végtére is a gyülekezettel együtt végzi azt a szociális munkát, ami így szeretetszolgálattá válik.

A diakónia egzisztenciális kérdés, hiszen az Krisztus van jelen benne, aki azt mondta: „Éheztem és ennem adtatok”. Láthatjuk, hogy a spontán emberi cselekedet milyen értékes az ő szemeiben. Nem azt kéri számon, hogy hányszor mentél templomba, csak azt, hogy mennyire voltál szabad jót tenni. A diakónus ritkán látja a munkája gyümölcsét, mégsem teheti meg, hogy nem cselekszik, hiszen nem az eredményekben, hanem magában a cselekvésben van az öröme, abban, hogy Jézus munkatársa lehet!

Cigányok közt

A kecskeméti gyülekezet Pancsinelló játszóháza hosszú előkészület után 2014. óta foglalkozik cigány gyermekekkel és édesanyákkal. A játszóházban is elválaszthatatlanul van jelen az igehirdetés és a szociális segítés. Virág két cigány származású munkatársával azon dolgozik, hogy a cigány édesanyákkal és gyermekekkel töltött időben a szeretetüket, nyitottságukat, hitüket tudják adni a jelenlétük által. Ugyanakkor hiszi, hogy a cigányság ügyét ezen túlmenően minden fórumon képviselni kell, ahol csak lehet. Ha a presbitérium előtt, akkor ott. Ha a gyülekezet nagyobb közössége előtt, akkor ott. Ha az önkormányzatnál, akkor ott. Hiszen az iskolák tele vannak integrációs problémákkal, a társadalmi előítéletekkel, és jelen van a fájdalom, és a feszültség mindkét fél életében.

kép

Miért jó cigányok közt lenni? Miért jó cigánynak lenni?

A gyülekezetnek nem erre a kérdésre kell megtalálni a választ, hanem arra, hogy miért jó embernek lenni? Az a célunk, hogy a mindenkiben meglévő, a teremtettségünkből fakadó emberi méltóság megélésében segítsünk, Krisztus arcát kiábrázolva. Ehhez az első lépés, hogy a lehetőséget lássuk meg minden emberben, ne a kudarcot. „Amikor a cigány munkatársaimmal együtt vagyunk, elfelejtjük a különbségeket. Megfeledkezünk róla, mert annyira természetes, hogy Krisztusban egyek, egyformán megváltott emberek vagyunk” – meséli.

Hol a helye a diakónusoknak?

„Általános nézet, hogy a gyülekezetekben nincs diakónia, de én bármerre járok, meglátom a diakóniát. Hiszem, hogy volt 50 éve is, meg most is van.” – mondja Virág, hozzátéve, hogy jó lenne, ha kecskeméti gyülekezethez hasonlóan másutt is meg tudna valósulni a diakónusok szolgálatban állítása, megáldása, hiszen a külső megerősítés azt is jelentené, hogy az egyház komolyan veszi ezt a szolgálatot. 1997 közel 200 fő végezte el a nagykőrösi főiskola diakónus szakát. Az egyház, a rászorulók és a végzett hallgatók érdeke is, hogy ezek az emberek ne csak a szociális szolgáltatások rendszerében keressék a helyüket, hanem szolgálatuk a református gyülekezeteinkben találjon otthonra!