Decemberi ködben Bódvalenkére megérkezni szürreális élmény. A falu határában nyári táborok hangulatát idéző, ezer színnel megfestett fatáblácska fogad: BÓDVALENKE FRESKÓFALU. A szinte teljesen egyforma, hosszú, tornácos házak egy-egy falát szemkápráztatóan színes, gigantikus freskók borítják. Roma művészek alkotásai. December 19-én a helyi református templomban karácsonyi ünnepséget tartott a református cigánymisszió.
A helyi cigány asszonyok ebéddel várták az ünnepségre érkező látogatókat, az országos cigánymisszió küldöttségét és a Wáli István Református Cigány Szakkollégium diákjait, akik Debrecenből utaztak ide még az egyetemi vizsgaidőszak előtt, hogy találkozzanak és együtt ünnepeljenek azokkal a helyi cigány gyerekekkel, akik talán nem sokban különböznek az ő 10-15 évvel ezelőtti énjüktől. (Aki most ezekre a főiskolás, egyetemista fiatalokra néz, a biológust, hegedűművészt, gyógytornászt láthatja bennük, és ismeretlenül valószínűleg nem is gondolna a származásukra. Ami rádöbbenthet minket arra, hogy azok külsőségek, amelyek alapján a cigány emberek sokszor kirekesztődnek a többségi társadalomból, nagy részben az alacsony életszínvonal, a rossz életkörülmények következményei.)
Három óra tájban az addig néptelen utcákon a falubeliek elkezdtek szállingózni a református templomba, és megérkezett a szomszédos Bódvaszilas küldöttsége Meleg Attilla lelkipásztor vezetésével. Az ünnepi istentisztelet gitáros énekléssel kezdődött, majd szilasiak, közöttük cigány testvérek is, bizonyságot tettek a hit által az életükben bekövetkezett változásról. A lelkész lelki ébredésre hívta a Bódva völgyének lakóit.
"Elérkezett a változás ideje, s ennek a változásnak az édesapák és édesanyák szívében kell megkezdődnie" - mondta. Mintegy ötven-hatvan gyerek és szüleik - főként asszonyok - figyeltek a padokban. A hátsó sorokból lehetett hallani néha-néha egy dörmögő megjegyzést is a bizonyságtevők korábbi életére.
Dani Eszter, a misszió iroda vezetője a karácsonyt ünneplő gyerekeket szólította meg, sötétségről és fényről, félelemről és biztos útról magyarázott: „Ha Jézus a szívetekbe költözik, meglátjátok a helyes utat és nem kell többé félnetek.”
Szinte minden egyes bodvalenkei gyermek, aki már tud beszélni, mondott egy-egy karácsonyi verset a szószék előtt. Az előadásuk végén következett a műsor fináléja: Evelin és kéttagú gitáros-kannás kísérete autentikus cigány és keresztény dalokat adtak elő óriási sikerrel. A templomokban szokásos visszafogott tetszésnyilvánítással ellentétben itt minden elszavalt verssort, minden dalt lelkes tapsvihar követett. Az utolsó ének alatt egy hatéves forma kislány átvette a fotós szerepét a géppel együtt. A kamera azután kézről kézre járt, óriási lelkesedét váltva ki a kattogásával. Talán lehetne egyszer fotószakkört is indítani a falu ifjúságának.
Mosollyal az arcukon jöttek ki az istentiszteletről gyerekek és felnőttek egyaránt. A közös ünnepi élmény reménység szerint továbbél mindenkiben azután is, hogy a debreceni, szilasi és budapesti küldöttség elhagyja a freskók faluját. A szomszédos “istállóba” átvonulva (még mindig így hívják az abból átalakított helyiséget) ajándékdobozok hegye várta a gyerekeket. A falu mentorának, Pásztor Eszternek nem volt könnyű a dolga, de a debreceni kollégisták segítségével sikerült úgy szétosztani az ajándékokat, hogy mindenkinek jusson a gondosan összeállított csomagokból.
Bódvalenke egy mindössze 230 fős zsákfalu Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 57 kilométerre, északra, a szlovák határ mentén. A népesség kilencven százaléka cigány, és hivatalos adatok szerint szinte valamennyien katolikusok. A nem cigány lakosság református vallású. 2009 óta Pásztor Eszter ötlete és mentorálása nyomán a falu életében gyökeres változás állt be, mikor roma művészeket kért fel az akkor még düledező házak tűzfalainak művészi megfestésére. A világon egyedülálló projekt fő támogatója ma a Magyar Református Szeretetszolgálat. A projektről bővebben az MRSZ honlapján olvashat.
Tekintse meg a Bódvalenkén készült fotókat a galériában.
Fotók: Naszádi Anna