Közös ifjúsági tábort szervezett 2016. Június 27. és Július 5. között a református cigánymisszió, a német Offensive Junger Christen közösség és a bódvaszilasi református gyülekezet.
A cigánymisszió kapcsolata az OJC német közösséggel 2014-ben kezdődött, majd rá egy évre 2015 nyarán nyolc cigány származású fiatal képviselhette Magyarországot a közösség központjában, Reichelsheimban egy nemzetközi ifjúsági táborban. A táborban német fiatalok, bolgár és magyar cigány fiatalok vettek részt. Már itt megfogalmazódott, az hogy 2016-ban a tábor Magyarországon kerülhetne megszervezésre. Így lehettek most együtt német és magyar fiatalok Bódvaszilason több mint egy héten át.
Az ifjúsági programon részt vettek a németországi szervezet önkéntes fiataljai, a bódvaszilasi közösség fiataljai és az országos cigánymisszió önkéntesei. A tábor célja az volt, hogy a kulturális, nyelvi, szociális határokat átlépve a fiatalok egy közösségként hívják fel a figyelmet a kulturális értékek, azok és egymás megismerésének fontosságára a helyi közösségben. Hiszen ha egy német és egy magyar cigány fiatal egymás nyelvét nem ismerve képes együtt lépni, együtt szólni, együtt dolgozni, ha minden korlát, előítélet ellenére képesek barátságot kötni, akkor hitelesen hívhatják fel a helyi közösség figyelmét a következő mondatra: „Jöjj és lásd meg!”
„Jöjj és lásd meg az értéket a német, a magyar, a cigány kultúrában. Jöjj és lásd meg az értéket a gyülekezetedben, a településedben. Jöjj és lásd meg az értéket a másik emberben és saját magadban!” – Ezt az üzenetet közvetítette a tábor programja is.
Az első napokban megismerkedhettek egymással a fiatalok, különböző közösségépítő, ítéletlebontó, érzékenyítő játékok segítségével. Ekkor nem csak egymást, és egymás kultúráját, hanem a helyi közösséget és a helyi gyülekezet is megismerték, amit a gyülekezet tagjai és annak lelkésze Meleg Attila lelkipásztor mutatott be. Mindennek eredménye az volt, hogy a tábor második felében a három csoport: németek, bódvaszilasi és nem bódvaszilasi magyar fiatalok bemutatkozó estéket tartottak a helyi gyülekezeti házban, ahova szeretettel várták a helyi közösség tagjait is.
Egymás megismerésén túl nagy hangsúlyt kapott a táborban a közös szolgálat. Így három napon keresztül több munkacsoportban dolgoztak napközben a fiatalok. Ezekben a csoportokban nem csak ők, de a helyi közösség tagjai is részt vettek, köztük a gyülekezet közfoglalkoztatási programjának tagjai is. A munkacsoportok térköveztek, festettek, a helyi idős embereknek fát hasogattak és napközis gyerektábort tartottak. Ezen keresztül nem csak szóban, de tettben is megmutathatták azt, hogy minden különbség ellenére lehet együtt dolgozni.
„Jó volt látni a közös munka örömét, hogy a munkában mindenki egyenlő és hogy a közfoglalkoztatott is tud mit tanítani egy német egyetemistának” – mesélte az egyik szervező.
Az ifjúsági tábor utolsó három napjában közösen részt vettek az istentiszteleten, a német fiatalok élvezhették a helyi cigány családok vendégszeretetét a családlátogatás alkalmával majd közösen nézték meg a környék nevezetességeit: az Aggteleki Cseppkőbarlangot, a zubogyi templomot és a bódvalenkei freskókat.
És végül mit jelentett a résztvevőknek a program? Kérdésünkre ezt válaszolták:
„Nekem nagyon jólesett hívő közösségben lenni. Áhítatra kelni. Étkezések előtt hálát adni az ételért. Jó volt, hogy nem kellett magyarázkodnom a hitem miatt, a velem együtt lévők is abban hittek, hogy mindannyian, s minden Isten kezében van. Örültem, hogy a többség kedvesen fordult felém, mintha régi ismerősök lennénk. S miután eljöttünk is keresnek, érdeklődnek. Rengetegszer éreztem, hogy Isten köztünk van, összehoz minket, legyőz minden akadályt. Reménykedem benne, hogyha ez ott kicsiben megvalósult, nagyban is meg fog” –Prikryl Edina cigánymissziós önkéntes, résztvevő.
„Nekem a tábor örökre szóló barátságokat, testvéreket adott. Magamra találtam és tudom, hogy mit szeretnék az életemmel. Le fogok érettségizni, és elkezdek nyelvet tanulni. Sokat tanultam, növekedett a hitem, kaptam egy új világképet, egy olyan világét, ami nem az önzésről szól, hanem a másik emberről. Hálás vagyok, hogy ott lehettem Bódvaszilason. Hálás vagyok, hogy létrejöhetett ez a program és remélem lesz folytatása, de ami biztos, hogy én sosem fogom elfelejteni.”
A program megvalósulását az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a MRE Missziói Iroda támogatta.