Jézus Krisztus kinyújtott keze

Az alkalom kezdetén Sztojka Szabina, a cigánymisszió vezető lelkipásztora szólt a jelenlévőkhöz: „a napot az a vízió hívta életre, hogy legyen összefogás a Kárpát-medencében lévő magyar ajkú közösségek között - akiknek fontos és szolgálatuk része a cigánymisszió” – mondta.

A nyitó áhítatot Balogh Róbert váchartyáni lelkipásztor tartotta az 1Fil, 3-7. alapján. „Fontos látni, hogy Pál apostol nem panaszkodik. Ilyen helyzetben sem a panasz hangja szólal meg, nem a kétség, a félelem uralkodik el, hanem sokkal inkább egy reménykedő ember szólal meg. A Jézus Krisztustól kapott reményt sohasem vesztette el, feltör belőle a hála érzete. Hát nem így van ez most is?” – tette fel a kérdést Balogh Róbert. „A Jézushoz való kötelékünket soha, senki nem veheti el tőlünk” – helyezte a hallgatóság szívére. „Nem az a kérdés, hogy most kik vagyunk, hogy honnan jöttünk, hanem az, hogy kivé leszünk Isten kezei között: ő az, aki formálja az életünket és jellemünket. Jézus Krisztus kinyújtott keze mindig ott lesz mellettünk” – zárta szavait.

A résztvevőket Balog Zoltán, a Zsinat lelkészi elnöke videós formában köszöntötte: „Vannak csodás példáink arra a Kárpát-medencében, hogy lehet a cigánypasztorációban embereket megszólítani, és egyszerre a testi-lelki jólétükről gondoskodni. Fontos, hogy ezekből a gyakorlatokból úgy készítsünk együtt, közösen egy stratégiát, hogy annak a közepében ott legyen a Szentléleknek a munkája, az a reménység, hogy ő képes bennünket abban segíteni, hogy határokat léphetünk át, hogy megszólíthatjuk egymást, és Istennek a dícséretében egyesülhetünk. Ebből olyan lelki erő lesz, ami aztán szakmailag, emberileg, és a stratégiában is jót hoz azoknak, akik ma hátrányos helyzetben vannak” – mondta Püspök úr.

Ezt követően Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója szólt a jelenlévőkhöz, a felzárkózás református útjáról. Főigazgató úr kiemelte, milyen öröm számára a találkozás. „A Református Szeretetszolgálatnak magától értetődő felelőssége az, hogy mindazokat, akik az egyházban szolgálnak, és az Úr hívta el nehézsorsú testvéreink segítésére - legyen az a diakónia bármely területén -, azokat össze kell fogni.”

Czibere Károly úgy véli, hogy nem szabad hagyni a szigetekre való széttagozódást, hiszen a Krisztus-test egységét kell felmutatni. „Bárhol vannak is a szolgáló testvéreink a Kárpát-medencében, fel kell ragyogtatnunk azt a reménységet, hogy számon vannak tartva, nincsenek egyedül. Ez az alapvető kötelességünk. Meg kell élni a Krisztus-test egységét, tanulni egymástól: a Szeretetszolgálatnak ennek a lehetőségét kell megteremtenie” – mondta.

Czibere Károly ezt követően a szegénységről, a kiszolgáltatottságról és annak újratermelődéséről beszélt, kitérve arra, miképpen nyújthat segítő kezet a Református Szeretetszolgálat. „Az egyháznak fel kell szólalnia a nyomorúságban élők mellett. Nem lehetünk közömbösek a szenvedők iránt. Az evangéliumnak gyógyító az ereje, és sok kezdeményezés van, amivel az egyház potenciális hatókörét ki tudjuk terjeszteni.”

A délelőtt folyamán valósult meg a Varga János „PRoma díjak” ünnepélyes átadása: a kitüntetéssel azon roma és nem roma testvérek munkáját kívánják elismerni, akik református egyházi szolgálatának fő célja a roma és/vagy hátrányos helyzetű gyermekek fejlődésének a segítése.

A díjakat Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója, és Eperjesi Tamás, a Református Szeretetszolgálat Felzárkózási megbízott osztályvezetője adta át.

A díjazottaknak szeretettel gratulálunk, életükre, szolgálatukra Isten gazdag áldását kérjük!

• Református roma pedagógus díj: Maszlag Fanni
• Református roma pedagógus munkatárs díj: Gyirgyóné Sanyó Tímea és Glonczi Nándorné
• Református pedagógus, illetve pedagógus munkatárs, aki kiemelten foglalkozik roma és/vagy hátrányos helyzetű gyerekekkel díj: Simon Edina és Porcsné Berecz Anita
• Cigánymissziót, felzárkózási szolgálatot kiemelten végző lelkipásztor, helyi egyházi szervezeti/gyülekezeti közösségfejlesztő díj: Kormány László
• Varga János Roma Nagydíj: Szabó Dániel

A délután személyes tanúságtétellel folytatódott: Kovács László, az Együtt-Egymásért képzés résztvevője bemutatta a kárpátaljai önkéntes szolgálatát. Majd Dani Eszter, solymári lelkipásztor, a Református Cigánymisszió korábbi vezetője bemutatta, hogyan formálódott a cigánymissziós stratégia az elmúlt tíz évben, hogyan vezetett az út a koncepcióhoz, majd a stratégia megalkotásához. Füsti-Molnár Szilveszter, a Sárospataki Református Teológia professzora pedig a most készülő cigánymissziós stratégiát tárta a jelenlévők elé.

Ezt követően a határon túli szolgálatok is bemutatkoztak: az erdélyi diakóniát és cigánymissziós szolgálatot Makkai Péter, az Erdélyi Református Cigánymisszió vezetője, a Diakónia Keresztyén Alapítvány igazgatója, a felvidéki cigánymissziót Icso Béla, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház vezetője mutatta be.

A program panelbeszélgetéssel zárult, ahol Eperjesi Tamás, a Református Szeretetszolgálat Felzárkózási Osztály megbízott vezetője kérdezte a szolgálatuk örömeiről, nehézségeiről, kihívásairól és szépségeiről Tóth Viktória abaújvári lelkipásztort, Turgyánné Kovács Katalint és Turgyán Sándort, a mátészalkai-kertvárosi gyülekezet diakónusait, Gyirgyó Dénest és Gyirgyóné Sanyó Tímeát, az esztári gyülekezet tagjait és munkatársait, valamint Magyarosi Rékát, az erdélyi Besztercén működő Bástya Egyesület képviselőjét.

Hálásak vagyunk az együtt töltött időért: a beszélgetésekért, a találkozásért, azért, hogy mintegy százan voltunk együtt az első, hagyományteremtő szándékkal megrendezett találkozónkon!

****

Varga János:

Varga János (Csicser, 1810. június 25.–Tiszaújlak, 1872. december 8.) református lelkész, aki élete utolsó szűk egy évtizedében a már akkor is népes cigány közösséggel rendelkező Tiszaújlak református gyülekezetének lelkipásztora volt. Tanulmányait Sárospatakon végezte. Egyházi szolgálatát a Máramaros-Ugocsa egyházmegyei Fertősalmáson kezdte mint segédlelkész és tanító. Később Mátyfalván, majd – többek között – Akliban volt lelkipásztor. 1863-ban került Tiszaújlakra, ahol kilenc évvel később az 1872–73. évi kolerajárvány áldozata lett. Az egykorú dokumentumok szerint cigány híveinek úrvacsorát osztva szolgálati helye cigánytelepén fertőződött meg.