A legtöbben felnőttként kapnak elhívást Isten országának építésére egy dedikált szolgálatban, nem ritka azonban, hogy valaki már gyerekként belecsöppen az aratás áldásos, néha küzdelmekkel tarkított munkájába. Utóbbiak közé tartozik Turgyánné Kovács Katalin, a Mátészalka-Kertváros Református Egyházközség presbitere, aki a gyerekszolgálat vezetőjeként ismerkedett meg a cigánymisszióval, egy év múlva pedig a HIT-HÍD tanoda irányítását kapta meg feladatként. A gyülekezet missziói munkacsoportjának tagja úgy érzi, minden korábbi szolgálati helye egy felkészülés volt jelenlegi tevékenységére, amely rövid idő alatt sok fiatal életében indított el változást.
Milyen alapjai vannak a gyülekezetben végzett szolgálatodnak?
Gyerekként tértem meg, tizenegy éves koromban adtam át az Úrnak a szívemet egy csendeshéten. A Vásárosnaményi Református Gyülekezet lelkésze, Pótor Imre vezetésével akkoriban kezdett igazán beindulni a gyerekek közötti szolgálat, ifjúsági csoportok alakultak, táborok szerveződtek, így könnyen megtaláltam a helyemet a közösségben. Viszonylag hamar be lettem vonva a táborok szervezésébe, bibliai történeteket olvastam, missziós történetekről beszélgettem és játszottam a kisebbekkel. Sokat tanultam Kissné Füle Judittól, aki egyre több feladatot adott át nekem a gyerekcsoportok vezetésében. Ennek köszönhetően később már idősebbeket is rám bíztak, gyakorlatilag belenőttem az ifjúsági munkába.
Nagymamám gondozása miatt húsz évesen Ópályiba kerültem, ahol a helyi református közösség számított korábbi tapasztalataimra – noha ott nem folyt direkt gyerekszolgálat, általában gyülekezeti eseményekbe kapcsolódtunk be –, majd Mátészalkára költöztem, ahol a fiam születését követően kikerültem ebből a körforgásból.
Mikor következett a folytatás?
Tagja lettem a Mátészalka-Kertvárosi Református Gyülekezetnek, ahol újból gyerekeket bíztak rám – mindezt annak ellenére, hogy nincsen pedagógusi végzettségem, hiszen kereskedelmet tanultam. Itt is a kicsik között kezdtem, majd jöttek az idősebbek, és társaimmal együtt gyerekistentiszteleteket, foglalkozásokat tartottam, táborokat szerveztem, aktívan bekapcsolódtam a közösség életébe. Éreztem, hogy Isten rám szabta ezt a szolgálatot. Azokat a képességeimet, amiket Tőle kaptam, vissza tudtam adni a gyerekeknek, legyen szó kreativitásról, vagy nyitottságról.
Mi volt a legnagyobb kihívás ezen a területen?
Amikor egy egész hetes, napközis tábort bíztak rám, a program megalkotása mellett minden szervezési feladattal együtt. Bár a lelkészünk mögöttünk állt, éreztem a felelősséget, hiszen száz gyerek számára kellett tartalommal megtölteni ezt az időszakot. Minden kezdeti félelmem ellenére tudtam, hogy az Úr felruházott a szolgálathoz szükséges képességekkel. Persze voltak buktatók ezen az úton, de tanultam belőlük, melynek köszönhetően ma már ott tartunk, hogy már az előző évben körvonalazódik, mit fogunk csinálni a következő tábor során.
Jellemző rád a stratégiai gondolkodás?
Sokszor nem tudom a jövő hetemet sem megtervezni, ha viszont egy konkrét feladatról van szó – lásd táborszervezés –, akkor a stratégiai gondolkodás kerül előtérbe.
Hogyan fogalmazódott meg az igény a gyülekezetben a tanodára, amely sok szempontból túlmutat a hagyományos gyerekszolgálat keretein?
Két évvel ezelőtt a lelkipásztorunk, Nagy György és egyik gyülekezeti tagunk, Turgyán Sándor részt vett az Országos Református Cigánymisszió lelkésztovábbképzésén, és ötletekkel, tervekkel tértek vissza a közösségünkbe. A gyerekhetünk záró, munkatársi értékelőjén ismét felkerült a cigánymisszió témája kettejük között, mely iránt magam is élénk érdeklődést tanúsítottam és bekapcsolódtam. Később, Kovács Nóra gyülekezeti tagunkkal kiegészülve mind a négyen elkezdtük az Együtt-egymásért keresztyén közösségfejlesztő munkatársképzést, hogy minél többet megtudjunk erről a területről.
A Mátészalka-Kertvárosi Református Egyházközség 2022-ben pályázott a Református Szeretetszolgálat-Országos Református Cigánymisszión keresztül a HEKS (Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete) támogatására, melyet tanoda-jellegű programok megvalósítására lehet felhasználni. Jelenleg tizenhárom gyülekezetben folyik hasonló munka, Mátészalka mellett Bódvaszilason, Dunaszekcső-Véménden, Esztáron, Gemzsén, Kecskeméten, Kokadon, Mezőladányban, Ófehértón, Piricsén, Tiszakerecsenyben, Újkenézen és Újlétán.
A HIT-HÍD Tanoda fiataljai arany minősítést értek el a májusi Aranyhíd cigány vers- és prózamondó versenyen (Fotó: Hanula-Csordás Dóra)
Volt-e korábban valamilyen szolgálat a helyi cigány családok felé?
Közvetlen módon nem. A felnőttek közül néhányan jártak a gyülekezetbe, de több olyan gyerekkel foglalkoztunk, akiről tudtuk, hogy fontos lenne számukra valamilyen hátránykompenzáció – sokan közülük nevelőszülőknél, vagy nevelőotthonban éltek. A tapasztalataink és a megszerzett ismeretek így kapcsolódtak össze, és a tanodai forma volt a legkézenfekvőbb arra, hogy segíthessünk nekik.
Mennyire magától értetődő ez a fajta szolgálat számodra?
Nekem ezt a szolgálatot Isten adta, rám az bízatott, hogy a hátrányban élő, többségében cigány gyerekek között legyek, és teljesen természetesnek tartom, hogy most ezt csinálom. Úgy érzem, erre lettem felkészítve. Viszont azt is látom, hogy más szolgálóknak más adatott, és ez így van rendjén. Isten mindenkit értékesnek teremtett, nekünk pedig feladatunk, hogy ezeket az értékeket megtaláljuk és kibontakoztassuk azoknál a gyerekeknél, akiknek erre nincs lehetőségük máshogyan. Az a vágyam, hogy a roma fiatalok büszkék legyenek arra, hogy cigányok, hiszen sokat küzdenek a sztereotípiákkal, megbélyegzéssel már egészen kicsi koruktól kezdve.
Amikor elkezdtünk családokat látogatni a tanoda beindítása előtt, meglepett, milyen pozitív fogadtatásban részesültem. Később bevallották, hogy a kinézetem miatt rám ragasztották a „gyámügyes magyar asszony” nevet, ami jól mutatja, milyen, ha valaki a semmiből próbálja felvenni velük a kapcsolatot. Az akkori szolgálótársam – aki most már a férjem is – Turgyán Sándor viszont félig roma származású, jól ismeri a családokat, amely megkönnyítette a dolgunkat. Így jutottunk el odáig, hogy sokan már cigányként, azaz a sajátjukként tekintenek rám, ami jól esik.
Miért éppen HIT-HÍD lett a tanoda neve?
A Krisztusba vetett hitünk, az Ő keresztje hidat képez a magyarság és a cigányság között, de egyúttal Isten felé is, amely szimbolizálja mindazokat az értékeket, melyeket fontosnak tartunk.
Hogyan foglalnád össze a tanoda első évét?
A tanoda hivatalosan 2022 szeptemberétől működik, kedden, szerdán és csütörtökön, esténként 2-2 órában foglalkozunk a gyerekekkel. A hangsúly a matematika, magyar és angol tantárgyak korrepetálásán és a bibliaismereten van, de rengeteg más programot szervezünk. Volt már táncházunk, pályaorientációs beszélgetésünk, kirándulásunk, együtt ünnepeltük a születésnapokat. A legnagyobb visszhangot a karácsonyi műsorunk váltotta ki, hiszen először álltunk ki tanodaként a gyülekezet elé. A közösségünk ekkor szembesült vele igazán, hogy miről is szól ez a szolgálat, és láttuk, hogy sokak szemlélete is változott ezután. A gyerekeknek jó érzés volt, hogy ismerik és elismerik őket.
Mi a reménységed a tanodai szolgálattal kapcsolatban?
Bízom benne, hogy növekedni fogunk és egyre több gyerekkel foglalkozhatunk majd. A tervünk változatlan: segítsünk kibontakoztatni a bennük rejtőző értékeket, amiket tovább vihetnek az életükben. Mindezt Istenre mutatva, hiszen azt szeretnénk közvetíteni, hogy van remény, hogy van kiút a súlyos helyzetekből is. Isten felhő- és tűzoszloppal vezette a népét a pusztában, kerülőúton, hogy ne keveredjenek más nép háborújába. (ld. 2Móz 13,17-22). Lehet, hogy nem a legegyenesebb úton jutunk el a cél felé, de azért, mert Isten meg akar védeni minket. Előttünk megy, mögöttünk van és körbe zár minket. Ismeretlen a terep, és nem tudjuk, mit hoz a jövő, de reménységünk, hogy az Úr vezeti a lépteinket.