A 18. századig jellemzően úgy hitték, hogy a cigányok Egyiptomból jöttek, erre utal az angol „gipsy” vagy a spanyol „gitanos” elnevezés is. Ám Wáli István, egy szemfüles református teológus, aki az 1750-es években Németalföldön tanult, megismerkedett ott három dél-indiai diákkal, és feltűnt neki, hogy az ő nyelvük nagyon hasonlít ahhoz, ahogy otthon a környékükön élő cigányok beszélnek.
Ezután indultak el a kutatások a cigányok indiai eredetére nézve. A jelenlegi álláspont szerint a cigányok elődei a mai India területéről több csoportban, az 5. és a 10. század között indultak el, és Perzsián áthaladva jutottak el a Balkánra. A 15. század elején már megjelentek a Magyar Királyságban. Például egy kutató beszámol egy bejegyzésről, amit az 1416-os brassói városi számadáskönyvben talált, hogy a város az „egyiptomi” (tehát valószínűleg cigány) Emaus úrnak és társainak alamizsnát adott: tíz dénárt készpénzben, két dénár áráért szárnyast és hatért terményeket. Nem sokkal később már letelepedett cigányokról is vannak feljegyzések. A cigány csoportok jó része azonban vándorlásban maradt. A beások például a 18. századtól érkeztek magyar területekre.
Kép forrása: Sulinet