Ha valaki megkérdezné tőlünk, hogy ki a szodomita, bizonyára azt válaszolnánk, hogy az, aki szexuális perverzióban éli ki alantas nemi vágyait, mint ahogy azt Szodoma és Gomorra lakói tették. Ám a következő igeversekben Isten azokat az izraelitákat nevezi szodomitáknak („Szodoma fejedelmeinek”), akik nem törődtek a társadalom peremére szorulókkal, pedig lett volna miből gondoskodni róluk, hiszen bőségben éltek: „Az volt a bűne a húgodnak, Szodomának, hogy bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része neki és lányainak, de a nyomorultat és a szegényt mégsem támogatta.” (Ezékiel 16,49)
Talán nem meglepő ezek után az sem, hogy az utolsó ítéletkor is hasonló kritériumok alapján fogja majd elválasztani Jézus a juhokat (az elkárhozókat) a kecskéktől (az üdvözülőktől): „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám." (Máté 25,35-36).
„Jézus életpéldájából fakad a misszió holisztikus volta, ami szóban (igehirdetés és tanúságtétel), tettben (diakónia és az igazságosságért való küzdelem) valamint a közösség gyakorlásában (communio és istentisztelet) valósul meg.” MRE Megbékélés – egészség – reménység című cigánymissziós koncepció
Kell-e nekünk, a Magyar Református Egyháznak gondoskodnunk is a szegényekről, vagy ez elsősorban az állam és a segélyszervezetek feladata, nekünk pedig az a küldetésünk, hogy hirdessük az evangéliumot, és minél több lelket próbáljunk megmenteni az örök kárhozattól? Nos, a válaszhoz, vizsgáljuk meg alaposabban, mit értünk „evangélium” alatt!
Az evangélium: elérkezett Istennek a teljes emberre és az élet minden területére kiterjedő uralma
Amikor Jézus az evangéliumról beszél, akkor szinte kivétel nélkül mint Isten országának evangéliumát említi. A legtöbbünk a megtérés, bűnbocsánat, megigazulás vagy a bűn és a sátán rabságából történő szabadulás örömhírére szokott gondolni e kifejezés hallatán, mely kétségtelenül fontos része az evangélium üzenetének. Ám Jézus szerint ennél sokkal többről van szó. A Márk 1,14-15-ben azt olvassuk, hogy „ …elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa, térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Az evangélium tehát Isten országa eljövetelének, azaz Isten igazságos, a teljes emberre és az élet minden területére kiterjedő uralma elérkezésének az örömhíre, mely az emberré lett Jézus Krisztus személyében, szavaiban és tetteiben (csodáiban) vált kézzel foghatóvá számunkra.
Az evangéliumok különösen is nagy hangsúlyt fektetnek az örömhír holisztikus bemutatására. Máté evangéliumában van egy több fejezeten átívelő nagy tartalmi egység (Máté 4,23-9,35), melyet Máté a következő szavakkal foglal keretbe: „Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében." (4,23) Valamint: „Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget.” (9,35). Ebben a részben találjuk a Hegyi beszédet (Jézus tanítását az Isten országának belső törvényszerűségeiről) és Jézus csodáinak első sorozatát.
Sokan azt gondolják, hogy Jézus csodái, azaz az emberek fizikai szükségleteiről való gondoskodása csupán messiási voltának igazolását szolgálták, ám a hangsúly a tanításán, vagyis az evangélium szavakban történő hirdetésén volt. Érdekes azonban, hogy a kenyérszaporítások során Jézus az emberek testi szükségleteiről való gondoskodásra szólítja fela a tanítványait: „Ti adjatok nekik enni! ... megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.” (Máté 14,16.19) Amikor kiküldi a tizenkét tanítványt, ezt olvassuk: „Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.... Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket." (Máté 10,1,7-8) Azaz „gyertek,kapcsolódjatok be ti is az én holisztikus missziómba!"
A misszió hitelességének próbaköve: a szegényekről való gondoskodás
Jézus a názáreti zsinagógában meghirdetett missziói programjában az Ézsaiás 61,1-2-t idézve azt mondja, hogy ő azért jött, hogy a „szegényeknek" hirdesse az evangéliumot (Lukács 4,18). S ha csak ez az egy igevers volna, ami erről beszél, könnyen el is lelkiesíthetnénk Jézus üzenetét, hiszen a Hegyi beszédben meg is mondja, hogy „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa" (Mt 5,3). Ám az evangéliumok egészének fényében világos, hogy Jézus nem csak a lelki értelemben vett szegényekhez jött, hanem a fizikai szükséget szenvedőkért is. Az apostoli levelek is erre mutatnak rá, sőt az evangéliumi üzenet és az egész misszió hitelességének próbaköveként állítják be a szegényekkel való törődést. Amikor Pál apostol felment Jeruzsálembe, hogy a legfőbb apostolokkal egyeztessen az általa hirdetett evangéliummal kapcsolatban, akkor az apostolok különösen is a szívére helyezték a szegényekről való gondoskodást: „…azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről: ez az, amit én igyekeztem is megtenni." (Galata 2,10). Jakab azt írja: „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában." (Jakab 2,14-17). Vagy ahogy János fogalmaz: „Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.” (1János 3,17-18) Szintén Jakab ír arról, hogy mi az Isten előtt kedves istentisztelet: „meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.” (Jakab 1,27).
A szegényekről, a fizikai szükségletekről való gondoskodás tehát nem egy választható opció csupán Krisztus egyháza számára, hanem az evangélium hirdetésének egyetlen módja. Az őskeresztyének ezt annyira komolyan vették, hogy ezt olvassuk róluk: „nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem” (ApCsel 4,34).
A fogság oka: szociális nemtörődömség
Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy szerintem miért kellett Izrael népének fogságba mennie. Én kapásból rávágtam, hogy a bálványimádásuk miatt, mert megszegték Isten szövetségét. Ha azonban egy kicsit tüzetesebben megvizsgáljuk az ide vonatkozó bibliai szakaszokat, azt fogjuk találni, hogy Isten a szegények, árvák, rászorulók és özvegyek mellőzését, a velük nem törődést nevezi meg a fogság okának:
„Halljátok az ÚR igéjét, Sodoma vezetői! Figyeljetek Istenünk tanítására, Gomora népe! Mit kezdjek a sok véresáldozattal? - mondja az ÚR. Elegem van az égőáldozati kosokból, a hízott marhák kövérjéből! A bikák, bárányok és bakok vérében nem telik kedvem. Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést! Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni. Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez! Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat! anuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét!" (Ézsaiás 1,10-17)
Mindezek fényében kérdéses lehet-e, hogy feladata az egyháznak a szegényekről való gondoskodás?
A szerző a Budapest-Pasaréti Református Gyülekezet nógrádi missziójának vezetője, az USA-ban, az Evangéliumi Presbiteriánus Egyházhoz tartozó St. Louis-i Covenant Theological Seminary-n végzett mint lelkész-misszionárius.
Fotó: Laborczi Dóra