Hidat építeni

Nyugdíjasok és egyetemisták, hívőként felnövők és felnőttként megtértek, romák és nem romák – az őszi Együtt-egymásért hétvége résztvevői is legalább olyan sokszínű társaságot alkotnak, mint amilyen szerteágazó szolgálatot végeznek a cigánymisszió képviselőjeként. Egy dolog azonban mégis összeköti őket: szolgálatuk során szeretnék Jézus Krisztus szeretetét és a Szentírás örömüzenetét terjeszteni, a közösség motorjaként segíteni a gyülekezet megerősödését, valamint a közösségeink közötti távolságot csökkenteni.

A szeptember utolsó hétvégéjén megtartott berekfürdői konferencia kezdetén köszöntöttük azokat az új szolgálótársakat, akik idén végezték el az Együtt-egymásért képzést, de jelen voltak az évek óta aktív cigánymissziósok is, hogy személyes bizonyságtételeikkel, megosztott tapasztalataikkal segítsék egymást. A képzésnek ugyanis ez az egyik sarokköve: közösségben gondolkozni, kapcsolatban lenni egymással, felismerni a másik erősségeit és gyengeségeit, és így szolgálni együtt, egymásért.

Hogyan lehet valaki cigányként jó keresztyén?

Az idei végzős csapat tagja Arató Miklós, aki a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Kállósemjénből érkezett a képzésre. Vegyes házasságban született, édesanyja cigány, édesapja magyar származású, ezért – ahogyan Miklós fogalmazott – mindig is két világ között csapongva élte az életét. A református valláshoz felesége által került közelebb: már a házasság előtt elkezdtek együtt bibliaórákra járni a helyi gyülekezetbe, később aztán átkeresztelkedett, lekonfirmált, sőt, még egy cursillon is részt vettek, de még ezután sem volt igazán szoros kötődése az egyházhoz. A bibliaórákon azonban a közös éneklés és dicsőítés mindig magával ragadta, és nagy vágya volt, hogy eljuthasson az Ez az a nap! koncertre – ez jelentette aztán az igazi fordulópontot számára. „Ott a sportarénában amikor több ezren dicsőítettük Istent, megfogalmazódott bennem, hogy nekem ez az utam, híd szeretnék lenni a magyarok és a cigányok között. Másnap reggel, amikor felkeltem, csak megnyitottam a közösségi média profilomat, és a kezdőoldalon görgetve teljesen véletlenül szembejött velem a Református Cigánymisszió egyik bejegyzése. Azonnal üzenetet írtam és jelentkeztem, hogy szeretnék a misszióban szolgálni. A koncert és az első üzenetváltás között még 24 óra sem telt el, de tudtam, hogy Krisztus hívott el erre az útra.” – mesélt a csatlakozásról Miklós, azonban a szolgálathoz vezető út nem volt mindig ennyire egyszerű.

„Azt éreztem, hogy le kell vetkőznöm teljesen a cigány identitásomat, hiszen így nem lehetek jó keresztyén. Aztán a cigánymisszióban tanultam meg, hogy a kettő nem zárja ki egymást: ha az Úristen engem cigánynak teremtett, akkor nem várja el tőlem, hogy én eldobjam az identitásomat. Lehet a Krisztus által vezetett úton járni akkor is, ha hű vagyok a gyökereimhez, ráadásul ez lehet a szolgálatom alapja is. Amikor ezt a felismerést megszereztem az Együtt-egymásért képzés keretében, akkor egy hatalmas terhet letehettem a vállamról, és bátran, megerősödve szolgálhatom a mi Atyánkat.” - osztotta meg velünk érzéseit Miklós.

Bábállapotból pillangóként szárnyalni

A hétvégi csoportfoglalkozásokat segítette Lakatos Kinga keresztény közösségfejlesztő tréner, szociális munkás, aki fantázianévként a pillangó-projekt elnevezést alkalmazta a cigánymissziós képzésre. „Olyan ez a folyamat, mint amikor a bábból pillangó lesz és repülni kezd. Nekünk, szakembereknek nem az a dolgunk, hogy kirángassuk a még bábállapotban lévőt erőszakkal a helyéről, hanem olyan környezetet biztosítsunk számára, ahol a saját fejlődési folyamatát meg tudja élni és ki tudja bontani szárnyait.”

Az egyes települések szolgálattevői kérdőívek alapján be is sorolhatták magukat, hogy a hét lépésből álló közösségfejlesztés hányadik állomásánál tartanak jelenleg. A Hajdú-Bihar vármegyei Esztárból érkező Gyirgyó Dénes és felesége, Timi szerint az évek alatt sikerült már hat lépcsőfokot megtenniük, és a gyermekek között végzett missziójuk egyre látványosabb a településen.

„Tanodánkkal minden nap jelen vagyunk a falu életében, de szeretnénk még jobban tágítani a kört és embereket megismertetni Isten csodálatos szeretetével. A település is elfogad bennünket, és mindig olyan programokon ötletelünk, ami tömegeket szólít meg, mert abban bízunk, hogy minél több családot és idős testvért sikerül a templomba, a gyülekezetbe vezetni. Idén hatalmas esemény és öröm volt szolgálatunkban a Tanoda-kupa: református tanodákat hívunk meg, hogy a fiatalok a futballon keresztül mérettessék meg magukat, és mutassák meg, miként tudnak együtt dolgozni csapatban, közösségként. Tizenöt csapat vett részt a versenyen, ami már önmagában fantasztikus eredmény, de még ennél is nagyobb áldás volt megtapasztalni azt, ami a háttérben zajlott. Két évvel ezelőtt ezt el sem lehetett volna képzelni, hogy magyarok odajönnek az utcán hozzánk, és megkérdezik, hogy miben tudnának segíteni a Tanoda-kupán. A lelkészünk úgy jellemezte, hogy a Gyirgyó házaspár által van ébredés Esztárban, de ez nem a mi dicsőségünk, hanem Istené, és azé a hat szolgálótársé, akikkel együtt szolgálunk a bibliaórákon, a tanodában és a programokon.”

Kegyelmi ajándékok a szolgálatban

Az Együtt-egymásért hétvégén részt vettek a Debreceni Református Hittudományi Egyetem hallgatói is, akik számára Dani Eszter lelkipásztor tart egyetemi kurzust a cigánymisszió témájáról. Berekfürdőn azonban nem a hallgatókkal, hanem a képzés friss végzőseivel beszélgetett a kegyelmi ajándékok szerepéről. „Mindenki, aki Krisztusban újjászületett, kap kegyelmi ajándékot. De ezeket sokszor nem használjuk, és a gyülekezetben az az élet, amit Krisztus belehelyezett, emiatt nem pezseg. Különbözőek a kegyelmi ajándékaink, mert különbözőek vagyunk. Fontos felismerni, hogy mi az, amivel én tudom a többieket, a missziót szolgálni, és fontos rálátni, hogy a másiknak mi a kegyelmi ajándéka, hogy abban tudjam őt erősíteni.” A képzés végzősei azt is megfogalmazták, szerintük mitől lesz valaki jó keresztyén vezető: élő hitű, kitartó, hiteles, őszinte, de mindezek mellett legalább ugyanilyen fontos, hogy ismerje jól a csapatát, és úgy ossza szét a feladatokat, hogy aztán mindenki szolgáljon.

A képzéssel kapcsolatban a cigánymisszió vezetője, Sztojka Szabina is kiemelte: az Együtt-egymásért egyik legnagyobb eredménye, hogy megtanulnak csapatban szolgálni a résztvevők. „A képzés során elsajátított modulok adnak egy elméleti hátteret, de a lényeg, hogy a résztvevők a saját gyülekezetükben, a lelkésszel, presbiterekkel együttműködve szerveznek alkalmakat, így máris megtapasztalhatják, hogy milyen fontos, hogy nem egyedül kell végezniük a szolgálatot. Számunkra hatalmas öröm, amikor azt látjuk, hogy a képzés hallgatói meghívják magukhoz a többieket, vagy akár segítséget kérnek egy programhoz, hiszen így is megtapasztalhatják, hogy a Magyarországi Református Egyházon belül is van egy országos hálózat, aminek ők is a részesei.”

Az Együtt-egymásért képzés a jövőben átalakul: nagyobb hangsúlyt fektet a Református Szeretetszolgálat a helyi folyamatok támogatására, éppen ezért a régiós képzések rendszeressé válnak, de természetesen megmaradnak az országos hálózati találkozók is, évente két alkalommal.