"A társadalom egészségét, lelki állapotát mutatja, hogy hogyan viszonyul a kisebbséghez" - A Nagy Háború elfeledett cigány katonái címmel vándorkiállítás nyílt a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen március 6-án. A tárlat megtekinthető március 20-ig az I. emeleti zsibongóban.
Scholtz Róbert Gergely régész, történész kutatómunkájának köszönhetően a Nagy Háború elfeledett cigány katonáinak emlékét idéző vándorkiállítás nyílt március 6-án, szerdán délután 4 órakor a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. A Hegedűvel és puskával – a Nagy Háború elfeledett cigány katonái (1914-1918) című tárlat megtekinthető március 20-ig az I. emeleti zsibongóban.
A kiállítás megnyitóján Kustár Zoltán, rektor azt hangsúlyozta, hogy a „társadalmunk egészségét, lelki állapotát mutatja, hogy hogyan viszonyul a kisebbséghez. A lelkészeknek és tanítóknak, akik nálunk végeznek, kulcs szerepük van, ezért fontos, hogy még érzékenyebbek legyünk ezen a területen.
A Debreceni Református Hittudományi Egyetem az egyetlen olyan felsőoktatási intézmény, ahol minden nappali tagozaton végzett hallgató részt vesz romológiai képzésben. A hitéleti szakokon tanulók cigánymissziós, pasztorációs képzésben részesülnek, a nem hitéleti szakos hallgatók pedig megismerkednek a jelen oktatási helyzet okaival, a teendőkkel, a működő megoldási gyakorlatokkal, pedagógia módszertannal. Az egyetem vezetése kiemelten fontosnak tartja, hogy hallgatók az átfogó elméleti tudás megszerzése mellett gyakorlati ismereteket, módszertant is elsajátítsanak.
A kiállítást Kármán Judit, az egyetem Romológia Tanszék vezetője szervezte meg, aki beszédében azt hangsúlyozta, hogy szeretné, ha másképp néznénk a cigányságra, ezért is tartja fontosnak ezt a tárlatot.
Scholtz Róbert Gergely régész, történész a kiállítás bemutatásakor elmondta, hogy a Nagy Háború idején Magyarország területéről 3,4 millió férfit – köztük többezer cigányt is – hívtak be katonának. A 17-55 év közötti regruták mindenütt harcoltak, ahol a Monarchia háborúzott: előbb a balkáni fronton Szerbia és keleten a Cári Oroszország ellen, majd a semlegességüket feladó olaszok és románok ellen, kisebb-nagyobb csapataik a nyugati és a török hadszíntéren is megfordultak. Mi lett ennek a következménye? A bevonult férfiak közül a negyedik év végére 530 ezer meghalt, 833 ezer fogságba esett.
A sebesültek, hadirokkantak száma megközelítette a 2 milliót. A magyar nagyközönség napjainkig nem tudja, hogy 1914-1918 között számos cigány katona – “füstös”, “fáraó-, fekete-honvéd” – küzdött a világháborúban szárazföldön és vízen, sőt, „cigány-szerelem” fedőnévvel 1918 őszén magyar csapatokat szállítottak az olasz frontról a nyugati hadszíntérre. Mivel a Monarchiában a cigányságot társadalmi rétegként és nem önálló nemzetiségként kezelték, ezért áldozatvállalásukról, helytállásukról viszonylag keveset tudunk.
"Mind a mai napig erősen hat a cigányokat körülvevő társadalom megítélésére, véleményformálásra a 19. század cigányság képe. A Nagy Háború előestéjére országosan elterjedt a vándorcigány és a letelepedett cigány kettős képe. Míg a kóborokat a társadalom ellenségének tekintették, addig a letelepedett, a társadalmi normákhoz alkalmazkodott cigányokat nem is sorolták a cigányok közé." - mondta a történész.
Az 1914. évi általános mozgósítás a Monarchia cigány férfiait is hadba szólította. I. Ferenc József önfeláldozó lelkesültséggel telt vitéz hadseregében a cigányok közül kerültek ki az ezredek hangászai – kürtösök, dobosok –, hivatásos és önkéntes frontzenészei. A cigányok többsége a gyalogságnál harcolt, de van adatunk cigány huszárokól és tengerészekről is. A „fekete honvédek” között nem egy ügyes kém, kovács és kosárfonó akadt, továbbá jó hasznukat látták a front mögötti kertgazdaságokban is - beszélt a tárlatról Scholtz Róbert Gergely régész, történész.
A kiállítás anyagából könyv is született, Hegedűvel és puskával – a Nagy Háború elfeledett cigány katonái címmel