Görög Demeterné, a Mátészalka-Kertvárosi Református Egyházközség presbitere is részt vett a gyülekezetben, múlt héten tartott Kiengesztelődési szemináriumon - az alábbiakban az ő gondolatait olvashatjátok a lelki utazásról.
Amikor a Kiengesztelődési szemináriumra kaptam meghívást az Égigérő Közösségi Házba, az első gondolatom az volt, hogy nincsenek haragosaim, nincs szükségem kiengesztelődésre. Miután Isten lecsendesítette a szívemet, akkor ráébredtem, hogy nemcsak nekem, de mindnyájunknak szüksége van rá.
Különösen, ha abban a tanodában szolgálok, amelyik az Országos Református Cigánymisszió égisze alatt működik. Azt is elém hozta az Úr, hogy a gyülekezetekbe is találkozunk sértődött, sőt megkeseredett emberekkel.
![Mátészalka2](/media/images/364236735_1066453294531475_7843765704671539852.width-800.jpg)
Ha nem kezeljük ezeket, még több bűnös gyümölcsöt fognak teremni, úgy, mint a keserűség, neheztelés, harag. Sztojka Szabina – a Református Skót Misszió lelkésze és egyben a Országos Református Cigánymisszió vezetője – volt e három napos, tréninggel összekapcsolt szeminárium vezetője.
Rajta kívül nyolc önkéntes tartott előadást, és tett személyes bizonyságot arról, hogyan munkálta ki Isten a kiengesztelődést a szívükben. A három napos rendezvényen kb. 20 fővel vettünk részt, cigányok és nem cigányok egyaránt.
![Mátészalka4](/media/images/364232850_6750263815024244_8535508283755117945.width-800.jpg)
Mint minden más tevékenységünkben, ebben a kiengesztelődési folyamatban is az az elsődleges feladatunk, hogy meghatározzuk a célt. Összeállítottuk a Szentháromság (Atya, Fiú, Szentlélek) modelljét, amely a sokszínűség, a sokféleség egységét mutatja.
Mivel az Atya, Fiú, Szentlélek egységben vannak, így Istenben minden bennünk van. Ebből kiindulva építettük fel a kiengesztelődés házát, melynek
alapja: Isten szívének kijelentése,
falai: a sebeink és a gyógyulás,
födémje: a megbánás és a megbocsátás,
teteje: a kiengesztelődés.
A legtöbb időt az alap „megépítésére” szántuk, hiszen ez tartja az egész házat.
![Mátészalka7](/media/images/359536260_110492015455534_2112593507326548448_.width-800.jpg)
Milyen legyen ez az alap?
Jézus, Isten szavát kősziklának nevezte, amely erőt és szilárdságot jelent.
Az olyan ember, aki nincs megerősödve Isten igéjében, azt a megbántottság, a sértődöttség vihara hamar elsodorja.
Akkor építünk jó alapot, ha Istenben gyökerezünk, a szeretete van bennünk és valóban elfogadjuk az Ő kijelentését.
Ezért az elsődleges dolog, hogy Isten eredeti szándékával is megbékéljünk (pl. milyennek teremtett, milyen népcsoporthoz tartozom, milyen a bőrszínem stb.). Meg kell tehát pl. azzal békélnie valakinek, hogy ő cigány.
Isten minden népcsoportnak adott különleges ajándékokat. Ez együtt olyan sokszínűséget ad, mint a gyémánt, ha a nap sugarai megvilágítják.
![Mátészalka7](/media/images/359536260_110492015455534_2112593507326548448_.width-800.jpg)
Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta.” (Ézsaiás 53,4)
Az önmagunkkal való megbékélés után lehet csak a felebarátainkkal is megbékélni. Nem véletlenül választottam a fenti igét, hisz tudnunk kell, a megbékélésben nagy szerepe van a fájdalomnak.
Sokszor arra fordítjuk energiánk jó részét, hogy ne érjen bennünket sérelem, pedig meg kell a fájdalmakat is élni, mert csak ezek gyógyulása hozza el a feltétel nélküli szeretetet.
Jó hír viszont, hogy Jézushoz, nemcsak a bűneinkkel, de a fájdalmainkkal is mehetünk és letehetjük a kereszthez. Sebeket mindnyájan szereztünk – függetlenül attól, hogy cigányok vagy nem cigányok vagyunk – melyek igen fájdalmasak.
Legyenek ezek a sebek akár egyéni, akár közösségi fájdalmak, be kell gyógyulniuk, mert csak ezután beszélhetünk megbocsátásról, megbékélésről, illetve kiengesztelődésről.
![Mátészalka1](/media/images/363483723_303962995627720_2552943726992517179_.width-800.jpg)
Mindezeket, az előadásokban elhangzottakat, személyes bizonyságtételek és különböző tréningek tarkították:
- mivel szükséges, hogy amint a bűnt, a sérelmeinket, fájdalmainkat is néven nevezzük, így mindenki egy cédulára írta fel
- majd egy másik társával megosztotta, végül jelképesen a keresztre szögezte.
- hasonlóképpen a cigány és nem cigány csoportok is felírták, hogy milyen közösségi fájdalmaik vannak. Jelképesen ezek is a keresztre kerültek.
- a sebeikből gyógyultak bizonyságtétele mindenkit meghatott, de egyben felismertük, hogy nekünk is vannak fájdalmaink.
- bűnvallások is elhangzottak egy-egy csoport nevében (cigány és nem cigány oldalról egyaránt).
Bár nagyon feszített volt a három napos program, mégis felszabadult, jó hangulatban zajlott, ahol megtapasztalhattuk a feltétel nélküli szeretetet.
![Mátészalka6](/media/images/364164920_646871307404596_8894993754306801244_.width-800.jpg)
Ez a szeminárium nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy lássuk, felismerjük az ige tükrében:
Jézushoz nemcsak a bűneinkkel, hanem a fájdalmainkkal is mehetünk és letehetjük a kereszthez.
A tréningek pedig sokat segítettek abban, hogy a Szentlélek segítségével mi magunk is felszínre tudjuk hozni a már rég betakart sérelmeinket.
Legyen mindezért Istené a dicsőség!
A jövőre nézve pedig legyen útmutatónk:
„Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be Krisztus törvényét.” (Galata 6,2)
Görög Demeterné, presbiter