A X. kerületi Hős utca két háztömbje hónapok, sőt évek óta vita tárgyát képezik a médiában: a környék hemzseg az itt csoportosuló droghasználóktól, az épületek a bűnözés melegágyai és a társadalom peremén élők szegregátuma, az önkormányzat pedig előirányozta a lakások felszámolását. Mi történt eddig és mi várható a főváros egyik legelszeparáltabb részén? Erről volt szó nemrég a Kontúr Közhasznú Egyesület konferenciáján.
A Kontúr novemberben ünnepelte a Hős utcai projekt második évfordulóját: először 2014-ben szerveztek alkotótábort a két háztömbben élő gyermekek számára, 2015 őszétől pedig rendszeresek a közösségi tér programjai, ahol kicsik és nagyok egyaránt jól érezhetik magukat a kreatív foglalkozásokon, ünnepeken, de a kirándulások és sportprogramok is szerves részei a hely életének. Noha a több mint nyolcvan éves, és elhanyagoltságuk miatt életveszélyes falak gyakran telnek meg mosollyal és gyermekzsivajjal, a Hős utca 15/A és 15/B jövője borúsnak tűnik: a Kőbányai önkormányzat nemrég 2,1 milliárd forintos támogatást kapott a kormánytól a telep felszámolására.
Persze felmerül a kérdés, hogy mi lesz a több mint 600 itt lakó sorsa? Nos, mivel a X. kerület polgármestere nem fogadta el a Kontúr meghívását, az egyesület „Mi lesz veled, Hős utca?”-címet viselő rendezvényen keveset tudhattunk meg arról, hogy mi vár konkrétan a két háztömbre, alternatívából azonban nem volt hiány. A disszertációját a Közép-Európai Egyetemen, városrehabilitációról író Jelinek Csaba többek között azt sérelmezte, hogy Magyarországon 1989 óta nincs egységes lakáspolitika, hozzátéve, hogy a Hős utcai házak ledózerolása nem fogja megoldani a problémát.
Fotó: Balogh Zoltán/Kontúr Közhasznú Egyesület/Facebook
Mihály Búlcsú, az ELTE TÁTK munkatársa a közbeszédben csak „Dzsumbujnak” nevezett, Illatos úti szükséglakás-telepről mesélt a hallgatóságnak, melyet 2005 és 2014 között bontottak le – a házak és az ott élők helyzete kísérteties hasonlóságot mutatott a Hős utcával: a volt lakók egy része cserelakást, mások pénzbeli kompenzációt kaptak a szanálás után, az utánkövetés azonban nem, vagy csak csekély mértékben valósult meg.
Szeitl Blanka az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium tagjaként, még 2015-ben végzett kutatását ismertette: a két háztömbben magas azon lakók száma, akiknek rokonai élnek itt, hiszen a Hős utca afféle hídfőállásként szolgál a vidék és a főváros között – többen vannak olyanok is, akik több részletben éltek ott az elmúlt évtizedekben. Tóth Krisztina Kontúr-önkéntes rendszeres résztvevője a Hős utcai közösségi térnek, és kiemelte, hogy minden gyerekkel személyre szabottan kell együttműködni, és nem szabad megfeledkezni arról, hogy a figyelem az, amire a legnagyobb szükségük van az ott élőknek.
Fotó: Kontúr Közhasznú Egyesület/Facebook
Noha gyakran tűnik úgy, hogy egy-egy civil szervezet ellentmond a kormányzati, vagy önkormányzati akaratnak, Urbanovszky Zsuzsanna, a Kontúr elnöke kijelentette, partnerek kívánnak lenni a Hős utca sorsának rendezésében, aláhúzva, hogy a lakókkal együtt, nem felettük kell meghozni a döntéseket. Ehhez az egyik legfontosabb alapot a jogi képviselet jelenti, akár önkéntes jogászok bevonásával, krízisalapot kell létrehozni az itt élők számára, egyúttal pedig a segítő hálózat is bővítésre szorul.
Győri Péter szociológus irdatlan összegekről számolt be: a társasház közös tartozása több mint 230 millió forintra rúg, nem beszélve a magánadósságokról. Mivel 150 magántulajdonú valamint 100 lakott és 50 üres önkormányzati lakásról van szó, ezért az itt élők különböző jogokkal rendelkeznek. A magántulajdonban lévő ingatlanok esetében két fél közötti egyenrangú megállapodására van szükség, a segítőknek pedig az a feladata, hogy a lakók ne kerüljenek rosszabb helyzetbe – Győri szerint a lakások áráért bizonyítottan lehet jobb helyzetben lévő ingatlanokat kapni. Fontos azonban, hogy a Hős utcáról elkerülőknek ne pénzben térítsék meg a lakás értékét, innen ugyanis egyenes út vezet a hajléktalansághoz. Az önkormányzat tulajdonában lévő ingatlanok esetében egy fokkal egyszerűbbnek tűnik a helyzet, bár kétséges, hogy a valóság is ezt tükrözi majd: itt a kerületnek megfelelő cserelakást kell biztosítania a lakók számára.
Fotó: Dezső Attila/Országos Református Cigánymisszió
Az egyéni prezentációk után kerekasztal-beszélgetés zajlott Urbanovszky Zsuzsanna, Jelinek Csaba, Győri Péter, valamint egy Hős utcai lakos, Váradi Péter részvételével. Utóbbi egyetért azokkal, akik szerint a bontás a legjobb opció a telep jövője szempontjából, melyre egy nemrégi tűzesetet hozott fel példaként – hiányolja azonban az önkormányzattól származó információkat saját és a környezetében élők jövőjét illetően. „Én szeretek itt lakni!” – mondta Péter. „Szükség lenne hasonló telepekre, és ilyen lakóközösségekre, ahol a gyerekeimet nyugodtan leengedhetem játszani. Én nem érzek itt feszültséget, mert nincs takargatnivalóm: normális, bejelentett munkahelyem van, nullás a lakásom, és teljesen kizárjuk a kinti környezetet. Sajnos azonban a gyerekeimet a folyósra sem merem kiengedni. Tavaly pisztolylövéseket hallottunk az utcából, az asszonnyal pedig azt vettük észre, hogy a gyerekek meg se rezzentek rá.”
Zsuzsanna szerint nagyon fontos az úgynevezett antistigmatizációs eljárás, amely a Hős utcát nem mint lepusztult nyomortanyát – ahogyan az a médiában gyakran megjelenik -, hanem mint élettel teli közösséget mutatja be. „Érzékenyíteni kell a budapesti lakosságot, hogy itt emberek élnek. Olyanok, akik a tanult tehetetlenség helyzetében vannak.” Győri Péter hozzátette, hogy több felszámolás is zajlott az elmúlt években, egy ilyen folyamat azonban csak akkor mondható sikeresnek, ha az utánkövetés is megtörténik. Szerinte másfél-két éven belül rendeződik a Hős utcai telep sorsa – hogy milyen eredménnyel, azt csak sejteni lehet: pozitív és negatív forgatókönyvek egyaránt léteznek, az embereket viszont nem szabad hiú reményekkel kecsegtetni.