Hogyan lehet megélni az egységet a gyülekezetben, a munkahelyünkön, vagy éppen a cigány-nem cigány kapcsolatokban? Milyen megoldások vannak a frusztrációk kezelésére, és mit mond erről a Biblia? Többek között ezek voltak a kulcstémái az Országos Református Cigánymisszió hatodik, 130 fő részvételével lezajlott őszi konferenciájának, a berekfürdői Megbékélés Házában, október 18. és 20. között.
2019 májusában tizedik évfordulóját ünnepelte a magyar református egység, az összetartozás és összefogás azonban kiegyensúlyozott mindennapjaink sarokköveit képezik. Manapság, amikor családok bomlanak fel az egység hiánya miatt, amikor személyközi konfliktusok mérgezik a munkahelyi légkört, és egyet nem értés furakodik be a gyülekezeti padsorok közé, kulcsfontosságú, hogy felismerjük a problémákat és ne csak beszéljünk róluk, hanem elinduljunk a megoldás felé.
Ezen a göröngyös úton igyekezett segítő kezet nyújtani az Országos Református Cigánymisszió, amikor az egység témáját helyezte hatodik őszi konferenciájának fókuszába. „Az egyház világméretű építkezésébe hív minket a mi Atyánk” – fogalmazott Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke az esemény péntek esti nyitó áhítatában, 1Péter 2,1-6 alapján.
„Ehhez azonban nem építőanyagokra, hanem élő kövekre van szüksége. Az egyház mi magunk vagyunk. De átrendeződésre van szükség a szívekben is: a növekedés alapfeltétele az, hogy járuljunk oda Jézus Krisztushoz. Ehhez pedig a legjobb helyen vagyunk itt” – tanította az ország minden részéről érkezőket a Zsinat lelkészi alelnöke.
Olaszliszka, Pácin, Becsked, Bódvaszilas, Esztár, Konyár, Pocsaj, Bodaszőlő, Kecskemét, Budapest, Szernye, Nagydobrony – néhány azon települések közül, ahonnan célba vették a Megbékélés Házát ezen a hétvégén. Noha sokan egy, vagy fél év után találkoztak ismét egymással, a Cigánymisszió hagyományaihoz híven az este további részében interaktív ismerkedős játékokra invitálta a résztvevőket az Együtt-egymásért közösségfejlesztő projekt munkatársainak vezetésével.
Ahogyan az szintén tradícióvá vált az elmúlt évek alatt, a dicsőítésbe mindenki bekapcsolódhatott a konferencia során, aki hangszerrel vagy énektudással – jobb esetben mindkettővel – rendelkezett: Carlaw Judit Söndi vezetésével felcsendültek a kedvelt és szívhez szóló dallamok a „Nosza áldjátok”-től kezdve az „Elveszettek voltunk”-on keresztül a „Harmadnap hűvös hajnalán”-ig.
Az esték Jézus nevének felemelésével végződtek, ahogyan így kezdődtek a reggelek is – szombaton Dani Eszter missziói irodavezető áhítatának felvezetéseként. A budapesti Németajkú Református Egyházközség lelkésze a tékozló fiú példázata (Lukács 15,25-32) alapján tanította a résztvevőket, ráirányítva a figyelmet az egység áldásaira és akadályaira, valamint az egységhez vezető útra.
„Amikor az egység lelkülete határoz meg minket, akkor ott van az irgalom, a könyörület, felül tudunk emelkedni mások hibáin, és nem kell takargatnom a sajátjaimat” – mondta a lelkipásztor. „Aztán ott vannak azok a dolgok, melyek útjába állnak az egységnek: irigység, versengés és hasonlítgatás a szeretet helyett – ez jelenik meg az idősebb fiú jellemében.
Ez az állapot széthasít és falakat emel.” És hogy milyen ösvény vezet az egység felé? „Az apa nem csak a kisebb, de a nagyobb fia elé is odamegy. Arra hívja fel a figyelmét, hogy ő a szerető édesapja, aki mindent neki adott, és az ő irgalmát adhatja tovább a testvérének. Az egységre vezető út az atya szívén és Krisztus szívén keresztül vezet” – tette hozzá.
Ez utóbbi jelent meg Balogh Tibor külön erre a konferenciára készített logójában is, melyet szóban a Kecskeméti Hajnalcsillag Tanoda munkatársai, Gondi Ferencné és Bárdos Péterné erősített meg: ők előítéleteiket és félelmeiket lebontva, romaként és nem romaként dolgoznak a helyi gyerekekért.
Az őszi konferenciák központi elemeit képezik a kiscsoportos beszélgetések, melyekre ezúttal hat nagyobb témakört elemezve került sor. A résztvevők megosztották egymással, milyen örömeik és kihívásaik vannak az egység megélése kapcsán családjukban, munkahelyükön, a gyülekezetben, az iskolában, a lakókörnyezetükben, és a cigányok-nem cigányok között.
A beszélgetések szinte kivétel nélkül érzelemtől fűtötten zajlottak, hiszen olyan témákról esett szó, melyek alól senki sem tudta kivonni magát – hiszen életük legmeghatározóbb pilléreit vették górcső alá.
„Minden alkalommal örülök, amikor részt veszek a konferencián, a csoportbeszélgetéseket pedig különösen szeretem: rengeteg hasznos tapasztalatot tudok leszűrni belőlük. Úgy érzem magam, mint Péter a hegyen: ’Jó itt nekünk Uram.’” – fogalmazott a szernyei Rácz Gyula.
A csoportok tagjai előbb egymásnak mesélték el tapasztalataikat, majd feladatuk volt, hogy bibliai igéken keresztül fogalmazzák meg és ábrázolják konklúziójukat, a végén egy imádsággal lezárva a beszámolót. Az érzékeny témáknak köszönhetően a prezentációkat néhányan könnyező szemmel hallgatták végig, és többen is kihangsúlyozták, milyen hasznosnak bizonyultak ezek az eszmecserék.
Az esemény több változás miatt is rendhagyónak bizonyult: a pácini Körmös Mária és a karcsai Bandor Zoltán személyében először vezették ketten végig a konferencia programján a résztvevőket, másrészt a szombat este is a hagyományokkal való szakítás jegyében telt.
A gyülekezeti tagok vacsora előtt három helyszínen vehettek részt aktív bevonódást igénylő programokon: a keresztény szabadulószobában bibliaismeretükre volt szükség, a kvízteremben a cigánysággal és a református cigánymisszióval kapcsolatos ismereteikről adhattak számot, a legnagyobb népszerűségnek azonban a „Mesedélután” örvendett.
Az érdeklődők előbb meghallgatták a Pilisvörösvári Fecskefészek Tanoda – az áprilisi Aranyhíd cigány vers- és prózamondó versenyen díjazott – fiataljainak meséjét, majd maguk is „színpadra” álltak. Jókedvből és vállalkozó szellemű részvevőből nem volt hiány – az alkalmon mindenki egy pillanat alatt a cigány népmesék gazdag és színes világába csöppent.
Vacsora után a filmrajongók örülhettek leginkább, ugyanis az év eleji Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon bemutatott, azóta Berlinből, Szarajevóból és Pekingből is díjjal hazatért Gettó Balboa készítői közül ketten, a producer Ponczók Attila, és az operatőr Bordás Róbert is elfogadta a Cigánymisszió meghívását, magukkal hozva az alkotást.
A film a húsz évvel ezelőtti, nyolcadik kerületi alvilág megtért figurája, Sipos Mihály és egy fiatal, tehetséges bokszoló, Szabó Zoltán különös kapcsolatát követi végig az első, edzőterem nélküli gyakorlásoktól a világbajnoki címig – különös hangsúlyt fektetve a siker felé vezető úton tornyosuló akadályokra. A vetítést jó hangulatú pódiumbeszélgetés követte, melyben Attila és Róbert a forgatás kulisszatitkairól mesélt – megemlítve például, hogy több alkalommal ők kopogtattak hajnalonként Zoltán ajtaján, edzésre motiválva őt.
A konferencia utolsó napjának reggele a Cigánymisszió és egyházunk cigánysághoz kapcsolódó szolgálati területeinek bemutatásával kezdődött: élményeikről meséltek az Együtt-egymásért gyülekezeti közösségfejlesztő munkatársképzés és a Kiengesztelődési szeminárium résztvevői, Naszádi Kriszta és Ablonczy Dániel a HEKS ország- illetve inkluzív iskolai programjáról osztott meg hasznos információkat.
A Cigánymisszió korábbi munkatársa, Eperjesi Tamás, az MRE Felzárkózási ágazatának vezetője szolgálatának területeiről mesélt: egyházunk családok százainak segít az egész országban megtalálható tanodákon és Biztos Kezdet Házakon keresztül, jövő év elejétől pedig egyre bővülő intézményhálózattal kíván javítani a peremvidékeken élők helyzetén.
Lovász Márton a debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégium életét, Bakos Zsuzsanna (Magyar Református Szeretetszolgálati Alapítvány) az ózdi digitális tanodát mutatta be, és formálisan itt kaptak meghívást a jelenlévők a 2020-as Protestáns Cigánymissziós Találkozóra, melyre a debreceni Református Nagytemplomban kerül sor, február 8-án.
Idén év elején az a Balogh Róbert hirdette Isten igéjét Alsózsolcán, aki a berekfürdői konferencia záró istentiszteletén végzendő szolgálatot is örömmel vállalta. „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” – olvashatjuk a 133. zsoltárban, a váchartyáni lelkipásztor pedig ez alapján próbált rávilágítani az egység fontosságára. Előtte még azonban az esztári Gyirgyó Dénes bizonyságtételét hallgathattuk meg arról, hogyan sikerült elérnie az összefogást településén egy életeket mentő defibrillátor megvásárlásáért.
„Noha gyakran hallunk arról, milyen jó egységben lenni egymással, a hétköznapokban ezt azonban küzdelmes megélni – még a gyülekezetekben is” – fogalmazott Balogh Róbert. A lelkész kihangsúlyozta, romák és nem romák között különösen nehéz ezt elérni, de még a cigányságon belül is vannak olyanok, akik kevésbé szívlelik egymás társaságát. „Éppen ezért törekednünk kell arra, hogy életünk harmatja ivóvízzé váljon a másik ember számára” – tette hozzá.
Ez az az ivóvíz, amely folyamatosan ott csobogott a konferencia résztvevői között: akkor, amikor megvitatták az egység örömeit és nehézségeit, amikor csillogó szemekkel és magasba emelt kezekkel dicsőítették az Urat, de akkor is, amikor este 11 órakor, az elcsendesülő Megbékélés Házának tövében bibliai történetek elemzésében mélyedtek el.
Az egységhez elengedhetetlen a falak lebontása, a problémák mélyére ásás és a közös lelki épülés – ez mind megvalósult Berekfürdőn, az igazi munka azonban most következik. A hétköznapokban, melyek ugyan lehetnek szürkék és konfliktusokkal terheltek, de elég Jézus Krisztus váltságáldozatára gondolnunk, hogy rájöjjünk: általa megszűnhet az ellenségeskedés, az egymás iránt érzett harag és gyűlölet. Minden nap ott kopogtat szívünk ajtaján, hogy békességet hozzon – engedjük be Őt!
Fotók: Dezső Attila