Az elmúlt években több roma színész és színésznő szerzett országos ismertséget televíziós sorozatokon, mozifilmeken és a színpadon keresztül, ám hazánk legnagyobb kisebbsége még mindig méltatlanul alulreprezentált ezeken a művészeti területeken. Ennek miértjére azzal a Csányi Dáviddal kerestük a választ, aki húsz év alatt olyan filmekben szerepelt, mint a Rap, revü, Rómeó, a Szőke kóla, a Veszettek vagy éppen a Brazilok, de a Keresztanyu, a Nagy Fehér Főnök és a Drága örökösök című sorozatokban is letette a névjegyét.
Beszélgetésünkben szóba került, hogyan tekintett egykor és tekint ma a roma karakterekre, mit jelent a cigánysága a művészetében, és azt a témát is feszegettük, hogy mi a kisebb, cigányságukat bátran vállaló független társulatok szerepe a romák reprezentációjában.
Az alábbiakban néhány gondolatot közlünk a beszélgetésből:
Mit jelentett a cigányságod-romaságod, a családi örökséged pályafutásod elején?
Muszáj volt ezzel foglalkoznom, hiszen a szüleim, a kollégáik és barátaik mind benne voltak a romaügyben. Nem tudatosan, de belecsöppentem én is. (...) Édesapám képzőművészeti táborokat szervezett roma festőknek, az Ando Drom pedig sokat járt le oda próbálni. Négy-öt órán keresztül is bámultam őket, ami nagyon nagy hatással volt rám. Színészként először a Karaván Színházba jártam, ahol szintén fontos volt ez a téma, hiszen roma fiatalokkal voltam körülvéve.
A Maladypében cigány nyelven játszották az első darabokat, majd az első filmszerepemben, a Rap, revü, Rómeóban egy roma srácot játszottam. Amikor végeztem a főiskolán, akkor kezdtem el gondolkozni, hogy nem feltétlenül kell minden ilyet elvállalni, amikor játszottam már Shakespeare-t vagy Brechtet, ami a színházban nagyon jól működik. Volt öt-hat év, amikor ezzel meg kellett békélnem.
(...)
Miért nem érezted magad komfortosan egy adott roma karakter bőrében?
Szerepeltem egy filmben mint „Roma fiú 2”. Az volt a lényeg, hogy cigány legyen. De hogy ki ő és milyen ember, az nem volt fontos. Ne azért hívjanak meg, mert roma vagyok, hanem mert ez egy buzgó mócsing karakter, amely jól állna a Csányi Dávidnak. Színészként ez nem érdekelt. Karaktereket szerettem volna játszani érzésekkel, indulatokkal, gondolatokkal, nem olyat, hogy jaj, megint a rasszizmus és megint bántani fognak, vagy valamit el kell lopni. Nehéz dolog, amikor felelősséggel tartozol egy nép iránt. (...) Nagyon korlátoz ez, hiszen én lehetek gyilkos, de lehetek hősszerelmes is, ám ha gyilkos vagyok, akkor a negatív sztereotípiát erősítem.
Színész barátaim közül sokan más problémákkal küzdenek. Van egy nagydarab színész, aki arra panaszkodik, hogy „megint én vagyok a biztonsági őr a filmben”. Vagy más arról, hogy „megint én játszom az okoskát”.
(...)
Hogyan látod a magyarországi roma színészek, társulatok helyzetét?
Ami a társulatokat illeti: ott a Karaván Színház, a Független Színház Magyarország, a Czinka Panna Cigány Színház, a miskolci Romano Teatro és a Tudás Hatalom. Ők azok a roma társulatok, akikről tudok és akikkel kapcsolatban vagyok. Fontos a támogatásuk és fontos lenne az utánpótlás, hiszen a két kezemen meg tudom számolni az ismertebb roma színészeket – egy tízmilliós országban, ahol a cigányok száma talán átlépte már az egymilliót is. Egy-két olyan színház van, ahol van szerződtetett roma színész – de ott is egy vagy kettő. Aztán a közönség. A nézők között akkor vannak romák, ha szervezünk előadásokat iskoláknak, osztályoknak.