Az idei, közel ötezer fővel lezajlott Csillagponton bemutatkozott a RefoRom alkotóműhelye, bizonyságot tettek és dicsőítést vezettek a bodrogközi cigánymissziós gyülekezetek, de volt Parno Graszt-koncert és szociodráma is. Akit pedig komolyabban érdekelt a cigánymisszió, vagy szívesen beszélgetett hívő református cigányokkal, vagy csak fel akart próbálni néhány hagyományos roma viseletet, megtalált minket a Lehetőségek piacán.
A kétévente megrendezésre kerülő református ifjúsági találkozó idén a reformáció jegyében telt: erről szóltak a reggeli előadások, az esti áhítatok, de még reformációs szabadulószobában is izgulhattunk. A cigánymisszió közössége idén nem csak egy külön sátorban volt jelen a református találkozón, de több cigány vonatkozású programon keresztül integráns részét is képezte a fesztiválnak.
Csütörtökön teltház várta a Bodrogköz hat településéről érkező cigánymissziós gyülekezetek tagjait, akik bizonyságtételükkel és összetéveszthetetlen dicsőítő dalaikkal szolgáltak a többszáz fős közönség felé. A dalok között meghallgathattuk a tizenkilenc éves karcsai Bandor Árpád bizonyságtételét, aki megtérése óta könnyebben, és szívesebben tanul, jelenleg érettségire készül, és alig várja, hogy utána jelentkezhessen a sárospataki teológiára, hiszen Isten lelkésznek hívta el.
A bodrogközi cigánymisszióban hangsúlyos szerepet vállalnak a koreai misszionáriusok, közülük most Johanna testvért ismerhettük meg, aki még nincs két éve, hogy Magyarországon szolgál, de már magyarul beszélt a közönséghez. Johanna zenetanárként, kántorként és misszionáriusként tevékenykedik Tiszakarádon.
A program után Bandor Árpádot kérdeztük arról, milyen volt először színpadról, mikrofonba bizonyságot tenni: „Soha nem álltam még ennyi ember előtt. Izgultam, ezt szóvá is tettem. De mikor a közönséggel együtt imádkoztunk, utána már csak öröm volt bennem, hogy megoszthatom, amit Isten a szívemre helyezett.”
Zsiga Zsoltról az Országodba befogadtál című kötetünk olvasói már hallhattak. Ezúttal az első Korinthusi levél egy részletét hozta el nekünk: „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.” (12.13) Végül azt is hangsúlyozta, hogy minden öröm és élvezet, amit a világ kínál átmeneti, és mint ilyen, megkopik, elhasználódik, de Isten öröme és békéje nem múlik el.
Szintén csütörtök délután került sor a Budapesti Református Cigány Szakkollégium alkotóműhelyének bemutatkozójára, ahol a szakkollégium igazgatója, Káli-Horváth Kálmán és a műhely vezetője, Balogh Tibor várta az érdeklődőket.
Balogh Tibor grafikus, képzőművész ismertette a tanév közben heti rendszerességgel megtartott műhelyt, és hangsúlyozta, hogy nem egy „kézműves szakkörről” van szó, és nem is olyan alkotókörről, amely bármilyen kézügyességet igényelne. Sokkal inkább a szakkollégium sokszínű közösségének értelmiségivé válásához eszközt nyújtó közösségről beszélünk, amely esztétikai nevelést kíván nyújtani. „Az esztétika nem egy elvont fogalom, hanem a mindennapjaink, döntéseink, választásaink egyik fontos dimenziója” – monda Balogh. És mint ilyen, nagy lépéselőnyt jelent ennek tudatosítása. Ha az érzékszerveinket tudatosabban használjuk, ha képzetten gondolkodunk az érzéki tapasztalatainkról, jobban helyt állunk az élet minden területén, hiszen nem leszünk olyan könnyen manipulálhatók. Ehhez ad eszközöket a MŰV-Terem névre keresztelt műhely, amelynek már a neve is azt hangsúlyozza, hogy nem egy műteremről van szó, hanem egy olyan helyről, ahol a művészetelmélet, a művészettörténet is terítékre kerül, ugyanakkor a teremtés és az erre való, teremtett voltunkból fakadó igény is.
A bemutató után Káli-Horváth Kálmán, a RefoRom igazgatója ezúttal nem mint intézményvezető és nem is mint képzőművész, hanem mint kötetmegjelenés előtt álló költő mutatkozott be. A szerző elmondta: kezdetben különösen József Attila versei voltak rá hatással, majd teológiai ihletettségű verseket is írt, végül azonban saját élményekből táplálkozó, de a közösségért is felelősséget vállaló lírai hitvallás bontakozott ki benne.
A hallgatóságra különösen a magyar és a cigány himnusz motívumait is felidéző Cigányok himnusza című vers tett nagy hatást.
A nap záróeseménye egy Parno Graszt-koncert volt, amely a megszokott autentikus cigányzenén és féktelen bulihangulaton kívül meglepetéssel is szolgált. A koncert tetőpontján a zenészek színpadra hívták Sztojka Szabinát, a református Cigánymisszió munkatársát, aki hamarosan egyéves amerikai ösztöndíjprogram keretében folytatja teológiai tanulmányait. Szabinával közösen a színpadon adtak elő egy dalt, amire a közönség egyre nagyobb része reagált tánccal. A koncert után a zenekar éjszakába nyúló táncházat is tartott.
Másnap Ha én lennék... címmel tartott szociodráma-foglalkozást Galgóczi Krisztina és Papp Ildikó. A szociodráma kiváló eszköz arra, hogy egy másik ember, másik csoport szerepét megtapasztaljuk. A játékos szerepcsere is visszahat a saját tetteinkre, viselkedésünkre is. A pszichodráma közeli rokonaként elsősorban a szociálpszichológiára építő, a társas- és szerepviszonyokat vizsgálja és fejleszti. És mint a délután során kiderült, ráadásképpen kiváló csapatépítő módszer is.
Péntek este a Mező Misit és Szűcs Krisztiánt is frontemberjeként tudó Naza zenekar koncertjén, majd a velük készült beszélgetést hallgatva elgondolkodtam. Pontosan ez a célunk, hogy a cigányság úgy legyen jelen az egyházban, ahogy Mező Misi a színpadon: minden görcs vagy magyarázatra szorulás nélkül. Nem csak egy sátorban, színes szoknyákkal, hanem zenészként, képzőművészként, vezetőként, az egyház tagjaiként. Az idei Csillagponton megelőlegezve láthattuk azt az integrációt, amit Isten Lelke végez, aki nem csak a társadalomba, hanem Krisztus testébe integrálja az Ő népét.
Borsi Noémi és Borsi Lídia egyetemisták, a debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégium hallgatói először voltak a Csillagponton.
Mindketten először jártatok a Csillagponton. Milyen benyomást tett rátok a találkozó, mi volt a kedvenc programotok?
Lídia: Rám különösen nagy benyomást tett a szervezők profizmusa és segítőkészsége, és az a légkör, amit ennyi fiatal kulturált együttléte teremtett. A kedvencem Bagdy Emőke előadása volt a hit, remény szeretet pszichológiájáról. Szinte közhely, hogy minden fejben dől el, de Bagdy Emőke előadásában ezt tudományos alapokra helyezte, és kifejtette, hogy a gondolataink a testünk biológiai folyamatait is befolyásolja.
Noémi: Nekem a szabadulószoba volt a kedvencem, meglepő volt, hogy egy pici tanteremben olyan izgalmas, kihívással teli feladatokat nyújtottak, ami ráadásul át volt itatva keresztyén üzenettel, hiszen, a végén egy bibliai ige alapján tudtunk kijutni