136 éve született Csoma Krisztina, a Bethánia Szövetség missziói munkása, aki évtizedeken át végzett cigánymissziót, és kárpáti cigány nyelvre fordította az Újszövetséget és a Zsoltárokat.
Csoma Krisztina 1880. január 12-én született Mezőtúron. 1903-ban, a Bethánia Egylet hazai alapításakor már férjezett asszonyként Budapesten élt. Első férjével, Bónis Gyulával (1875–1922) együtt a kezdetektől tagja volt a magyarországi Bethánia Szövetségnek. Az 1910-es évek első felében Budapesten, a VIII. kerületében volt fűszerkereskedése, férjének pedig cipészműhelye.
1918 körül a házaspár Piliscsaba-Klotildligetre költözött, ahol Bónis Gyula 1922 nyarán tüdőgyulladásban meghalt. 1928 elején, szűk hat évvel első férje halála után, Csoma Krisztina feleségül ment egy ekkor már nyugdíjas, korábbi MÁV-alkalmazotthoz, az ugyancsak özvegy Koltai Józsefhez (1873–1942).
A Bethánia Szövetség belmissziói munkatársaként – egyes források szerint 1925-től, míg mások szerint az 1910-es évek végétől – piliscsabai és tinnyei, főként szegkovácsolásból élő cigány családok között végzett missziós szolgálatot. Korabeli feljegyzések szerint a húszas évek végén kárpáti cigány nyelvre fordította a Zsoltárokat, majd a harmincas évektől az Újszövetség lefordításával is foglalkozott. Visszaemlékezések, illetve egy sajtóhír szerint, ezt a munkát végül be is fejezte. Újszövetségfordításának jelenleg egyetlen, egy újságcikk részeként fennmaradt mondatát ismerjük.
A képen: Csoma Krisztina cigányok között
Az 1920-as évek végén férjével, Koltai József presbiterrel egyetlen vagyonukat, telküket a Klotildligeti Református Egyházközségnek adományozták, ezen a telken épült 1939-ben a piliscsaba–klotildligeti református templom.
A képen: a klotildligeti református templom alapkőletétele, középen Csoma Krisztina és Nagybaczoni Nagy Vilmos altábornagy, a gyülekezet gondnoka
A képeken: a templon napjainkban
Csoma Krisztina élete utolsó közel két évtizedét megözvegyülve, az 1950-es éveket pedig nagy szegénységben töltötte Piliscsabán. A gyülekezet dokumentumai szerint ekkor már ő szorult több alkalommal anyagi- és élelmiszertámogatásra. Pár héttel nyolcvanadik születésnapja után halt meg. 1960. február 4-én temették el a pesterzsébeti temetőben. Sírhelyét 1987-ben, a temető újraparcellázásakor felszámolták.
Ha több, a cigánysággal valóban foglalkozó, és őket felkaroló személlyel ismerkedhetnénk meg, ha több olyan személyt tudnánk felmutatni, akik egyházunkat példaértékűen szolgálták, ha ezeket a személyeket jobban megismerhetnénk, akkor talán jobban tudatosulna bennünk, hogy az emberi viselkedés viszonylag lassan, de azért alakítható. Ehhez azonban nagymértékű türelemre és odaadásra szükséges, ahogy azt Csoma Krisztina is tette. Minden kor emberének szüksége van a pozitív hősökre, a hiteles életutakra, hiszen jellemfejlesztően pozitív hatással bírhat ránk.
Források:
Archív képek: Piliscsaba-klotildligeti Református Gyülekezet
Adatok: Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Egyház és Társadalom Kutatóintézet