Börtönőr, védőnő, diakónus, pedagógus, családterapeuta tanodai munkatárs és még sok más szakma képviselte magát a Protestáns Cigánymissziós Fórum „Dilemmák és megoldások” nevű szakmai konferenciáján.
Az egésznapos tanácskozás célja az volt, hogy megszólítsák és párbeszédbe vonják olyan szakmák keresztény képviselőit, akik munkájukból fakadóan romák között, romákkal is dolgoznak. A több mint ötven megjelent szakembert Bakay Péter evangélikus és Durkó Albert pünkösdi lelkészek, felekezetük cigánymissziós vezetői köszöntötték, majd a konferenciát vendégül látó Magyarországi egyházak Ökumenikus Tanácsa nevében köszöntötte a résztvevőket Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára.
„Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” – idézte napindító áhítatában Kurdi Zoltán, metodista cigánymissziós vezető. Az életet választani azonban nem mindig egyszerű. Ha Isten Lelke vezet minket a szakmánkban is, akkor könnyen kerülünk olyan helyzetbe, amikor mást vár tőlünk a szakmai előírás és mást parancsol keresztény lelkiismeretünk. Ugyanakkor hívőként a világi feletteseinknek is engedelmességgel tartozunk. Ráadásul, ha elhivatott szakemberként a legtöbbet tesszük bele a munkánkba, akkor is gyakran érezzük: „amikor szemügyre vettem minden művemet, amelyet kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt.” (Prédikátor 2.11) Ennek ellenére mégis az a reményünk: „fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Korintus 15.58)
Velkey György, a MRE Bethesda Gyermekkórháza főigazgatója elsősorban arról beszélt, mekkora esélyegyenlőtlenség van jelen ma az egészségügyben. A magyar egészségügy általánosságban is rossz mutatókkal bír nemzetközi összehasonlításban (daganatos betegségek általi elhalálozásban például különösen rosszak a mutatóink), de regionális bontásban még látványosabb különbségeket találunk: egyes Pest megyei településeken a várható élettartam például a németországi mutatókkal versenyezhet, de a Bodrogközben az ex-szovjet tagállamokéval sem.
A mutatókat természetesen szociológiai tényezők is befolyásolják: a végzettség és a jövedelem szempontjából is nagy a szórás. Sőt, Magyarországon erősebben oszlanak meg a jövedelem és a végzettség arányában, mint a kontrollként használt Lengyelországban. Érdekes adalék, hogy az egészségügyi helyzet változói nem mutatnak függést az átlagjövedelem mértékétől, de annál erősebben a jövedelem egyenlőtlenségétől. Tehát hiába magasabb valahol az átlagjövedelem, az egészségügyhöz való hozzáférés és a lakosság egészségi állapota nem biztos, hogy jobb, ha az a magas jövedelem rendkívüli jólétből és mélyszegénységből átlagolódik. Ellenben, ha az átlag kicsit alacsonyabb is, de egyenletesebben oszlik el, az rögtön meglátszik a régió egészségügyi statisztikáin: sokkal jobbak lesznek ugyanis.
Nyilvánvalóan tovább rontja az ágazat mutatóit az ápolóhiány, amely ugyan egész Európát sújtja, hazánkban különösen égető probléma. Ezen a téren már körvonalazódik egy együttműködés a református cigánymisszió és a Bethesda között, amely a roma nők ápolónővé képzését segítené, és amely így egyszerre két problémát: a munkanélküliséget és a munkaerőhiányt is enyhítené.
A főigazgató után gyakorlati eseteket ismertetett Németh Sándor, aki pasztorálpszichológusként és családterapeutaként elsősorban égéssérültekkel dolgozik. Ez a sérüléstípus sajnos jellemzően a mélyszegénységben élőknél fordul elő, ahol sokszor erősáramú kábelekkel való érintkezés (fémgyűjtés közben) okozza a balesetet. Németh Sándor az ő visszailleszkedésüket segíti, és égésprevenciós előadásokat is tart. „Az igazi gyógyítás nem csak orvosi kezelésből áll: csak a testi, lelki és szellemi helyreállás együttesét nevezhetjük egészségnek” – mondta, Pál apostol szavaival zárva előadását: „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” (Róma 15,1)
Hanuláné Kurdi Ágnes a fővárosi családsegítő szolgálatban és egy somogyi cigány gyerektábor önkénteseként szerzett tapasztalatait osztotta meg. A romák 76%-a él mélyszegénységben. „Amikor romákról gondolkodom, elsősorban róluk beszélek” – mondta. Kiemelt egy másik kulcsfontosságú, a nap folyamán többször is tematizált adatot: a roma nők háromnegyede állástalan. Ez utóbbi a hagyományos családmodell következménye: a családban a nő megítélése nagyban függ a háztartásban nyújtott teljesítményétől. Ugyanakkor a cigány családmodell pozitívumát is kiemelte: a lakásmérettől független jellemző, hogy több generáció együtt lakik, ami nagy erőforrás a gyereknevelésre nézve: a korai gyerekvállalás következményeképpen a nagyszülők bevonása itt kulcsfontosságú. A gyereknevelés másik cigány sajátossága az érintés szerepe: az anya vagy nagymama szinte folyamatosan karban, ölben hordja a kicsiket, és ez hamar átragad az idősebb testvérekre. Tábori tapasztalata alapján beszámolt arról, hogy a cigány gyermekek egészen korán elkezdenek felelősséget vállani a kisebbek felé, akkor is, ha az nem családtag.
A közösségi identitás megnyilvánulása a versenyszellem hiánya is: Kurdi több társas- és sportjáték során tapasztalta, hogy az egyéni versengés helyett a cigánygyerekek – akár a szabályokra fittyet hányva is inkább segítik a barátaikat, testvéreiket. Ez nem feltétlenül olyan jellemző, amit „ki kell nevelni belőlük”, sőt: lehetőségként, erőforrásként tekinthetünk rá.
Probléma ugyanakkor a korai iskolaelhagyás, amely ellen ugyan vannak programok, de nehéz egyről a kettőre jutni. Egészen szélsőséges példák vannak az okok terén: olykor a tizenéves lányt épp a családi hagyományok miatt nem engedik iskolába: házasság előtt ugyanis nem szokás felügyelet nélkül közösségbe engedni a lányokat. Máskor viszont épp azért nem megy a lány iskolába, mert prostituáltként dolgozik.
A kiutat Hanuláné az integrációs programokban, közösségekben látja, metodistaként azok közül is az integrált gyülekezet közegét emelte ki, ahol nem segítő-segített viszonyban, hanem „keresztény egymás mellé rendeltségben” győzhetők le az akadályok.
Paróczi Zsolt baptista lelkész a somogyi Bodrog település iskolapéldáján keresztül beszélt az egyházi iskolák lehetőségeiről. A felekezeti oktatást nagy lehetőségnek látja, hiszen nagyon kevés olyan cigánnyal találkozott, aki kimondottan istentagadó lenne. A nem keresztény cigányoknak is van egyfajta istenhite, ami jelentősen megkönnyíti a misszió lehetőségét a többségi lakossághoz képest. Az iskolán keresztül ráadásul jó esetben az egész családot el lehet érni. Ehhez azonban az kell, hogy az egyházak ne csak elitiskolákban gondolkodjanak. Ahol pedig állami iskola van, a gyülekezet ott is odaállhat egy tanodával vagy más olyan programmal, ami közelebb viszi az iskolát a cigánysághoz. 2011-es adatok szerint a hazai romák alig több mint 5%-a érettségizett, és alig több mint 1%-a diplomás. Ha ezeket a számokat kicsit is feljebb tudjuk tornászni, már megérte, a jó példa és a remény ugyanis egy kritikus tömeget elérve már „ragadós” lesz, tovább terjed.
A plenáris előadások után a szakemberek három szekcióban folytatták a tanácskozást: az oktatás, az egészségügy és a szociális/igazságügyi szekciókban az adott szakterületekhez tartozó aktuális kérdéseket, tapasztalatokat és eredményeket osztották meg.
A tanácskozás eredménye a jövőben írásos formában is megjelenik majd, abban a reményben, hogy gyakorlati segítséget nyújthat azoknak a fenti területen dolgozó keresztény szakembereknek, akik nap mint nap nyújtanak gyakorlati segítséget a cigányoknak és nem cigányoknak is.