Több mint egy évtizede szolgál a szatmári Nagyszekeres és Kisszekeres, illetve kilenc éve a szomszédos Zsarolyán gyülekezetének lelkipásztoraként Kormány László. Mindhárom egyházközségben nagy hangsúlyt fektetnek a gyermekek közötti misszióra, melyet elsősorban a Református Szeretetszolgálat fenntartásában működő Kisszekeresi Tanodában végeznek a szakmai munkatársak. A tanoda mindennapjairól, a családok gyülekezeti kapcsolódásáról és a jövőbeni tervekről beszélgettünk a szakmai vezetőként is szolgáló Nagytiszteletű Úrral.
Először beszélgessünk a gyülekezetekről: honnan indult az elképzelés, hogy a gyermekek közötti szolgálatot intézményesíteni kellene?
Mindhárom egyházközség egy-egy pici szatmári gyülekezet, annak minden örömével és nehézségével együtt. Akárcsak maguk a falvak, a gyülekezetek létszáma is viszonylag kicsi, és ezt tetézi, hogy a koronavírus hatása mai napig érezhető az istentiszteletek látogatásán, de cserébe a lelkesedés, a tenni akarás érezhető a megmaradt tagjaink között. Amikor 2012-ben Nagyszekeresre, Kisszekeresre, majd két évvel később Zsarolyánba kerültem, akkor igazából az iskolai hittanórákon túl nem volt más jellegű misszió a gyermekek között. Volt azonban egy használaton kívüli parókiánk, ami semmilyen funkciót nem töltött be, és az akkori presbitérium folyamatosan azon törte a fejét, miként lehetne hasznosítani az épületet. Több jótékonysági rendezvényt és adománygyűjtést hirdettünk, melyek eredményéből folyamatosan alakítottuk, csinosítottuk, majd kifestettük az épületet, majd találtunk egy pályázati lehetőséget, ami tanoda jellegű szolgáltatás beindítását tette lehetővé 2 éves időtartamra. Ezt megpályáztuk, megnyertük, majd később ez a projekt átkerült állami finanszírozással a Református Szeretetszolgálat fenntartásába, melynek köszönhetően azóta is működünk. A tanodánk telephelyileg Kisszekeresen található, de működési engedélyünket tekintve mindhárom gyülekezetet lefedi, Nagyszekeresről és Zsarolyánból is járnak gyermekek hozzánk.
"...a gyerekeket csak szeretettel szabad oktatni és nevelni." - vallja Kormány László lelkipásztor, a Kisszekeresi Tanoda szakmai vezetője
Talán nem minden olvasó számára magától értetődő, hogy mi a különbség az iskolai napközi és egy református tanoda között?
Mindig hangsúlyozzuk az érdeklődők számára, hogy a tanoda nem iskola. Tartunk fejlesztő foglalkozásokat, erősítjük a különböző kompetenciaterületeket, és szükség esetén segítünk a gyermekeknek a tanulásban, a házi feladatok elkészítésében, de a tanoda mégis elkülön az iskolától. Szabadabban, kötetlenebb formában történnek a foglalkozások, és a tanulás mellett fontos szerepet töltenek be a közös játékok, szabadidős programok, kirándulások, táborok, vetélkedők, versenyek. A tanoda célja hosszú távon, hogy a gyermekeket abba az irányba tereljük, hogy továbbtanuljanak, érettségizzenek le vagy tanuljanak szakmát, hogy aztán jobb eséllyel induljanak a munkaerőpiacon. A reformátusság pedig minden napunkban megmutatkozik, hiszen bibliai történetekkel foglalkozunk, étkezések előtt és után imádkozunk, de leginkább az intézmény légkörében érezhető a keresztyén lelkület.
Mit lehet tudni a Kisszekeresi Tanodáról, hány gyerek látogatja az alkalmakat?
Jelenleg 30 gyermek vesz részt a programban. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap mind a 30 gyerek ott tolong az épületben, hanem egyéni beosztás szerint érkeznek az iskolai órák után. Egy játékos átvezetés után következik az a rész, amikor a tanulásban segítenek a munkatársak, együtt gyakorolják az iskolában tanultakat vagy segítséget nyújtanak lemaradás esetén, majd uzsonna után különböző programokkal, például filmklubbal, kézműves foglalkozással, életvezetési tanácsadással, nyelvi és média ismeretekkel, sportolási lehetőséggel készülünk a résztvevőknek. A gyermekek általános iskolások, és a statisztikát nézve majdnem 90% a romák aránya, de ez nem jelent nehézséget a tanoda életében: a gyermekek elfogadják egymást, osztálytársként is jó kapcsolatot ápolnak, ennek negatív hatása nem érzékelhető. Természetesen a gyerekek között olykor vannak súrlódások, ezeket igyekszünk azonnal orvosolni. Tanulmányi átlag tekintetében is vegyes a csoport, a gyengébben teljesítőktől a kitűnőkig egyaránt vannak tanodásaink, tehát ez is mutatja, hogy a tanoda nem egy felzárkóztató napközi, hanem egy gyermekek számára fenntartott közösségi színtér, ahol minden gyerekben észrevesszük és dicsérjük a legmélyebben megbúvó jót. Ahogyan a fenntartónk nevében is ott van a szeretetszolgálat szó, hisszük és valljuk, hogy a gyerekeket csak szeretettel szabad oktatni és nevelni.
Ünnepi tanévzáró a Tanodás gyerekekkel és munkatársakkal
Mi a személyes tapasztalat, a gyermekek kötelezettségként élik meg a tanoda látogatását, vagy örömmel érkeznek a foglalkozásokra?
Reformátusként ritkán mondunk ilyet, de tényleg ez a kifejezés jut őszintén az eszembe, hogy imádják a gyermekek. Aki nem tanodás, az állandóan azzal a kéréssel keres meg, hogy ő mikor csatlakozhat hozzánk. Van egyfajta rend és követelmény nálunk is, a házirendhez, szabályokhoz alkalmazkodni kell, de a gyerekek ezeket betartják, és ebben partnerek a szülők is. Volt olyan gyermek, aki a rendszerből kikerülve jelzett vissza évekkel később, hogy mennyi szeretetet és elfogadást kapott, ami otthon hiányzott az életéből. Talán ez az egyik legfőbb szerepe a tanodának, hogy mosollyal és szeretettel forduljunk a gyermekekhez, nem pedig követelményekkel. Szeretetüket, tiszteletüket az intézmény iránt az is megmutatta, hogy Tanoda mese címmel küldtek prezentációt az ELTE romani pályázatára, melyben cigány népmeseként dolgozták fel a kezdetektől napjainkig tevékenységemet. Tanulmányi szempontból is jelentős eredményeket értünk el az évek alatt. Számos versenyen szerepeltünk, például az Aranyhíd vers-és prózamondó versenyen Budapesten háromszor indultunk, ebből kétszer aranydíjat, egyszer ezüst minősítést, és több különdíjat is kaptunk a legszebb kiejtésért és a roma irodalom terjesztéséért. Filmekben is megmutattuk a mindig aktuális roma társadalmi ellentéteket. Teremtésvédelmi vetélkedőkön is több korcsoportban jeleskedtünk, a jutalom kirándulás mellett plakettek díszítik folyosónkat sporttevékenységeinkről, melyek között évről-évre az Ibrányi Országos Tanoda Olimpia aranyérmei csillognak. Másik személyes örömöm, hogy a három pedagógus munkatársunk mennyire elhivatottan szolgál a gyermekek között, időt és energiát nem sajnálva számíthatok mindenben rájuk. A tanoda ugyanis nem csak annyi, hogy hétfőtől péntekig együtt vagyunk a gyerekekkel, vagy nyáron részt veszünk egy-egy hétre az Erzsébet táborokban, hiszen mindezeket megelőzi, majd követi is az adminisztráció, a szervezés, az elszámolások időszaka, melyeket nagy alapossággal végeznek a munkatársak, amiért rendkívül hálás vagyok nekik.
A tanodához kötődő családok részesei a gyülekezeti életnek is?
A szülők közül többen már gyülekezeti tagjaink, de még nem mindenki. Azonban azt örömmel látjuk, hogy minden szülő támogató és együttműködő, ha a gyermekéről és a tanodáról van szó. Az ünnepi alkalmainkra hívunk minden családot, a gyermekek ilyenkor gyakran szerepelnek is az istentiszteleteken, illetve közös családi napot is minden évben tartunk a településeken, egybekötve a Szeretethíd programmal, ahová várjuk a tanodás gyermekeket és szüleiket is.
Mik a tervek a jövőre nézve?
Szeretnénk az épületünket tovább csinosítani, hiszen mi kezdettől fogva alulról építkezünk, az infrastruktúrát tekintve hosszú évek alatt alakult ki az a fejlettségi szint, ahol most tartunk. Mostanra sok mindennel rendelkezünk tárgyi eszközök terén, és ha minden gyermekünk jelen van, akkor néha már szűkösnek is bizonyul a hely, tehát az épület bővítése, szépítése, fejlesztése folyamatos célunk. Szeretnénk továbbá saját tanodás kézműves finomságokat készíteni a gyermekekkel. A tanoda udvarán jó pár szilvafa megtalálható, így a térség régi hagyományát, a szilvalekvárfőzést is megtanítjuk szeptember során a fiatalok számára, és együtt készítjük el saját termékeinket, melyekkel a jövőben megajándékozhatjuk a hozzánk érkező látogatókat.
