Az anyanyelvű Biblia nem csak távoli kontinensen és egzotikus szigeteken hiánycikk, de az erdélyi cigány gyülekezetekben is. Gardner Sári és Dávid ezt a szükséget igyekszik orvosolni. A biliafordító-házaspár a Te+Én Református Közösségben számolt be munkájukról 2017. szeptember 4-én.
A bibliafordítást missziójának tekintő nemzetközi Wycliffe szervezet szerint a világban fellelhető több mint hétezer nyelvből még legalább 1700 nyelven nem hozzáférhető a Szentírás. A szervezet fordítói és misszionáriusai azért küzdenek, hogy ez a helyzet megváltozzon.
„Ezekre a nyelvekre azért is különösen nehéz lefordítani a Bibliát, mert sokszor csak szóban használt, mindenféle írásbeliséget nélkülöző nyelvekről beszélünk.” – fejtette ki Gardner Sára, akik férjével, a brit Gardner Dáviddal és négy gyerekével együtt a Wycliffe bibliafordítói. Ilyen nyelveket azonban nem csak más földrészeken vagy távoli szigeteken találunk: a család az erdélyi Somosdon él, jelenleg egy támogató csapattal közösen párhuzamosan két romániai cigány dialektus bibliáján dolgoznak.
Sári Angliában ismerkedett meg brit férjével. Mindketten bibliafordítói életre készültek, hamarosan pedig már házaspárként, közös missziói terep után kutatva találták meg Erdélyt, ahol a közel kétmillió cigány ember negyven százaléka a romani nyelv valamely dialektusát beszéli anyanyelvként, a románt vagy a magyart pedig nem, vagy anyanyelvéhez képest jóval kevésbé folyékonyan.
A házaspár 2002-ben érkezett meg Romániába. Temesváron románul, Bukarestben különböző cigány dialektusokat tanultak, majd Somosdra költöztek. Hamarosan szembesültek vele, hogy a lovári dialektusokban több, eltérő minőségű, de jórészt gyülekezetekben használható fordítás létezik. Figyelmük ezért a nem lovári cigány nyelvjárások felé fordult: kárpáti és újszáli dialektusokból készülnek fordítások.
„Időközben sokat tanultunk a helyes missziói hozzáállásról is: ma már elsődleges, hogy egyeztessünk más felekezetekkel, a helyi keresztény és cigány közösségekkel és mielőtt elkezdünk egy projektet, mérjük föl a szükségletet, az igéyneket.” – meséli Sára.
A misszionárius-házaspárt több önkéntes is segíti, egy roma szolgálókból álló bizottsággal folyamatosan egyeztetve a két most fordított dialektus mellett hosszabb távon további négy fordítást szeretnének elkészíteni. Jelenleg az Apostolok cselekedeteinek ellenőrzésénél tartanak.
További önkéntesekkel együtt dolgoznak azon, hogy a meglévő cigány nyelvű szövegeket eljuttassák a „célközönséghez”: azaz megtalálják az utat a roma hívőkhöz. A tapasztalat azt mutatja, hogy további nehézség a cigány közösségekben az áltagnál nagyobb írástudatlanság és az olvasni tudók között is alacsony a hajlandóság arra, hogy az idejüket könyvvel a kezükben töltsék. A misszió ezért hangzóanyagokat is készít a meglévő szövegekből. Ugyanakkor a nyomtatott és az online írásban elérhetővé szövegek is fontosak, hiszen gyakori, és a felvételek hallgatásánál népszerűbb igehallgatási mód a cigány közösségekben, hogy valaki élőben felolvassa a szöveget, a többiek pedig hallgatják.
A műhelymunka keretében a fordítás praktikus nehézségeibe is belekóstolhattunk. Láthattuk: nem elég minden egyes szót ismerni egy mondatban: a kontextus, a szövegösszefüggés, kulturális közeg, melyben a szöveg született, ugyanazon kifejezések más előfordulása a Bibliában mind meghatározó tényezők a fordítá ssorán.
Így vetettük össze például a görög kharisz és eleosz szavak előfordulását az Újszövetségben. Bár mindkettőt fordítáják kegyelemnek, előbbi inkább a jóság, kedvesség utóbbi pedig az irgalom, sajnálat jelentésárnyalataival bír. A khariszt így kárpáti cigány dielaktusban lácso hász, az eleoszt pedig a (magyar eredetű) sajnálinél szavakkal adhatjuk leginkább vissza, míg az oláh cigány nyelvjárásban előbbi mistimos, utóbbi mila.
Az egyszerű dolgok sem mindig egyszerűek: Isten neve (YHWH) a magyar fordításokban legtöbbször ÚR, (vagy: Örökkévaló) alakban szerepel. Az úr cigány nyelvekben: ráj. Ez, bár szószerint ugyanazt jelenti, mégsem használható Istenre, legalábbis jelentésárnyalatai alapján a legtöbb hívő cigány közösségben megütközést keltene.
A helyes fordításhoz figyelembe kell venni a bibliai és a helyi kortárs kulturális kontextust is, ezért a fordítóknak nem csak Bibliát, de az anyanyelvű közösséget is alaposan ismernie kell.