II. Protestáns Cigánymissziós Konferencia 2017. február 4.
„Vajon mit készített mára nekünk az Úr?” – kérdezi mellettem valaki a körülötte állóktól. A kérdés nem csak benne fogalmazódott meg: örömteli várakozás, pezsgés és izgalom vibrált a levegőben a Budafoki Baptista Gyülekezet épületében február első szombatján: közel 400-an gyűltek össze a Protestáns Cigánymissziós Találkozóra az ország különböző pontjairól, öt felekezet gyülekezeteiből.
A nap házigazdái: Káli-Horváth Kálmán, a RefoRom igazgatója és Sztojka Szabina teológushallgató köszöntötte a résztvevőket, majd a Békési Kegyelem gyülekezet dicsőítőcsapata vezette az énekelt dicsőítést. „Különleges, amikor ennyi különböző, Jézust kereső ember együtt van, ez a közösség a mennyország előképe” – mondta Bakay Péter, a protestáns cigánymissziós együttműködés evangélikus vezetője.
És miért a szárnyalás, szárnyra kelés a nap témája? A roma eredetmonda szerint az egész cigány nép madarakból állt, akik leszálltak, de úgy elteltek a világ táplálékaival, hogy nem tudtak többé felszállni. De a magyar mondákban is találunk fontos madármotívumot: gondoljunk csak Emese és a kerecsensólyom nászára. Ezek persze csak szimbólumok, de Isten valóban azt várja mindkét néptől, hogy szárnyaljon. Hogy ne egymást marcangolja, hanem egymást maguknál különbnek tartva szolgálni kezdjen. Mi tehát a nap célja? Hogy ne vánszorogjunk, hanem felsőbb, isteni perspektívából kapott látással lássuk a dolgokat.
„Isten időszámítása szerint elérkezett a cigányok ideje” - kezdte köszöntését Durkó Albert, a pünkösdi cigánymisszió vezetője. Látása szerint hatalmas hullámban fog végigsöpörni az ébredés Magyarországon és Európában, hiszen utolsókból lesznek az elsők. Máté evangéliumából a 18,18-as verset idézte: „amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.” Az eredeti szöveget – tette hozzá – úgy is olvashatjuk, hogy amit megköttök a földön, az már előzőleg meg volt kötve a mennyben, amit pedig feloldotok, már előzőleg meg volt oldva a mennyben. A cigányok kötelei a mennyben már lehulltak, itt az ideje, hogy így legyen itt a földön is. Ilyen mértékű felekezetközi együttműködés példátlan az egyházak eddigi történetében. Készüljünk az ébredésre, és Isten meg fogja azt áldani – zárta beszédét.
Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár beszédében leszögezte: az ország testén rengeteg seb van, és soha nem volt aktuálisabb a gyógyító szó, és a kormánynak minden olyan ügyet támogatnia kell, amely ezt a gyógyító szót viszi, így mi sem természetesebb, mint hogy támogatja ezt a kezdeményezést. A cigánymisszió nem csak egy ember, nem is csak egy egyház vagy öt egyház ügye, hanem az egész országé. Közös feladatunk, hogy Jézust követve asztalunkhoz invitáljuk a számkivetetteket. Egyetlen, közös asztal mellett válunk közösséggé, mert Krisztus teste egy. „A reformáció nem megosztotta Krisztus testét, hanem helyreállította.” Lélek által egy testté kereszteltettünk, és ilyen egységet senki más nem tud létrehozni. Sokan próbálkoznak, de valódi egységet, megbékélést más nem tud teremteni. „Nincs nagyobb feladatunk, mint a szolidaritás, mert a mi Urunk is szolidaritást vállal velünk” – zárta beszédét az államtitkár.
Dr. Csonka Arnold, a kaposvári Békevár Baptista Gyülekezet elöljárója, a Kaposvári Egyetem docense igehirdetésében a nap jelmondatát is tartalmazó igéről, Ézsaiás: 40,31-ről beszélt: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” A jól ismert, gyakran idézett igét egy provokatív kérdéssel vezette fel: „Biztos, hogy szárnyalni akarsz?” Isten erre bátorít minket, de arra is int, hogy gondoljuk át. Mert mivel jár a szárnyalás? Aki szárnyra kel, az előbb-utóbb viharba kerül. Fa Nándor, a legendás vitorlás-versenyző naplóját idézte, aki soha nem a szélcsendes, nyugodt tengert keresi, hiszen az épp a haladás akadálya. Amikor jó a szél, akkor viszont küzdeni kell a hatméteres hullámokkal. Isten arra hív minket, hogy haladjunk, szárnyaljunk a cél felé, ne egyhelyben toporogjunk. Éppen ezért beenged ugyan a vízbe, a tűzbe, a szélbe, de nem engedi, hogy elsüllyedjünk, megégjünk, elsodródjunk, hiszen Isten munkáját kell, hogy nyilvánvalóvá tegyük. Nem az a kérdés, hogy jönnek-e a próbatételek, hanem hogy azokra hogyan reagálunk. Nem baj, ha félünk, de ne hagyjuk, hogy a félelem magunkba fordítson, hanem Istenhez, őt hívjuk segítségül.
Az igehirdetés után a témát kiscsoportokban gondoltuk tovább, átbeszélve, hogy saját személyes vagy gyülekezeti életünkben hogyan tapasztaltuk meg a szárnyalást vagy annak akadályait.
Talán a bizonyságtételek alkották a nap legerőteljesebb részét, hiszen felemelő és magával ragadó látni és hallani, ahogy Isten működésben van, ahogy a sokszor szívszaggató helyzeteken át is megmutatja az ő dicsőségét. Mind az öt felekezetből érkezett egy-egy bizonyságtevő, akik, miután megosztották történeteiket, ketten vagy hárman imádkoztak értük.
Volt, aki a börtönben tért meg, de a szabadulása után visszasüllyedt az alkohol és az erőszak fogságába, míg nem szembesült a bűneivel. Volt, aki szívbetegségből épült föl, és mivel minden vágya az volt, hogy dolgozhasson, ezt is megadta neki az Úr. Egy drogfüggő fiatalt egy hasonló helyzetből megtért barátja látogatott meg, vitt neki bizonyságtételekről készült videókat, imádkozott érte, és imái meghallgatásra találtak: a fiatal egy perc alatt megszabadult a függőségből, egy éve tisztán, hitben él. Gyöngyinek, a tanulás jelenti a szárnyalást. Bár már húsz éve megtért hívőként él, sokáig elhitte, amit a világ sugall: a romák nem tudnak, nem is szeretnek tanulni. De aztán rádöbbent: nem csak magáért kell tanulnia, de azért is, hogy Isten el tudja végezni rajta keresztül mindezt, amit rá bízott. És a következő nemzedékért is, a példamutatásért, az ördögi körök megtöréséért.
„Az igazság szabaddá tesz titeket” – idézte a bizonyságtételeket kommentálva János evangéliumát (8,30.) Dani Eszter. Az előtte elhangzott személyes történetekre visszautalva elmondta: a szabadság megélésének, az Isten szerinti szárnyra kelésnek számtalan akadálya lehet. Szolgaságban tarthatnak a saját be nem vallott, meg nem bánt bűneim: az érzelmekkel telített hittapasztalat önmagában nagy lendületet adhat, de nem elegendő. Amikor megvalljuk a bűneinket és megtapasztaljuk a bűnbocsánatot, akkor nyílik meg a szemünk az igazságra, akkor nyerünk el valódi szabadságot.
De sok egyéb teher is akadálya lehet a szárnyalásnak: gúzsba köthet a nyomor, a nélkülözés, a kisebbségi érzés, amibe beleszületünk és belénk nevelődik, vagy a szenvedélybetegség, függőség is. De minden körülmények között tudnunk kell, hogy Istennek nem csak a lelkünkkel, hanem a teljes lényünkkel terve van. Mert hiába beszélünk mi itt egész nap a szárnyalásról, ha nem tudok a gyereknek gyógyszert vagy ételt adni. Érezzük ennek a terhét – gúzsba köt a szegénység, a betegség, félelem vagy a függőség. Isten országa jelen van köztünk, de nem a teljességében. Hitben, bátran és bizalommal imádkozhatunk hozzá, mert hatalma és terve van arra nézve, hogy az élet minden területén kimutatassa a szeretetét.
De az igazság minden helyzetben szabaddá tesz. Az igazság pedig az, hogy Istennek már az anyánk méhében gondja volt ránk, és ezért mindannyian tehetségesek vagyunk. Isten igent mondott ránk, tehetségeket, kegyelmi ajándékokat helyezett el bennünk. Ha az igazság felülírja, akkor a hazugságokon győzve szárnyra tudunk kelni. Ahogy Ézsaiás könyvének 53. fejezete írja: „Ki hitte volna el, amit hallottunk, és az Úr karjának ereje ki előtt volt nyilvánvaló? Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből.”
A bizonyságtételek után a jelenlévő négyszáz ember együtt, kézenfogva imádkozott az öt felekezet egy-egy képviselőjével együtt a hazai cigányságért. Ez a zárógesztus szépen kiábrázolta, miről is szólt ez a nap itt Budafokon: példa nélküli, hogy öt felekezet – baptista, evangélikus, metodista, pünkösdi és református - ilyen formátumú közös rendezvényt és ilyen szintű, felekezetek fölötti egységet produkáljon egy ügy, a magyar cigányság ügye mentén. Isten által elhívott szolgálók egymással egyetértésben, ugyanazon Lélek szavára munkálkodnak, ugyanazon Isten dicsőségére. Ugyanazt az éneket éneklik öt szólamban, de egy ritmusban és harmóniában.
Fotó: Vargosz