A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az InfoRádió Aréna című műsorában többek között a cigánymisszióról, illetve annak lehetőségeiről is beszélt.
Karácsonyra készülve volt az InfoRádió vendége Balog Zoltán, melynek apropója a magyarországi egyházak december 9-én aláírt, a házasság, a családok és az emberi méltóság védelmében kiadott közös nyilatkozata volt. A zsinat lelkészi elnöke az interjúban a témához fűződő gondolatai kifejtése mellett néhány kérdés kapcsán szót ejtett az egyház cigánymissziójáról is.
Az interjú vonatkozó részét változatlanul közöljük:
Hogy áll most a cigánypasztoráció, ami a református egyháznak mindig jelentős erejét kötötte le?
Nagyon jó programjaink vannak, amiket részben az állami rendszer segítségével tudunk fönntartani, tanoda, Biztos Kezdet Gyermekház, keresztény roma szakkollégiumi hálózat, tehetséggondozás, házi segítségnyújtás és így tovább. Mi úgy hívjuk, hogy cigánymisszió. Fontos lenne, hogy ez sokkal jobban benne legyen az egyház közérdeklődésének fókuszában, meg ott a helyi közösségekkel valami kapcsolatba tudjon kerülni, hogy ezt az alapvetően szegregált helyzetet – ami azt jelenti, hogy külön vannak ezek a közösségek a mi közöségeinktől – valamilyen módon oldani tudjuk. Én nem valami természetellenes keveredésben gondolkodom, szeretném, hogy fogjuk föl azt, hogy nekünk vannak ilyen részeink, adott esetben lehetne egy tisztán cigány gyülekezet, cigány közösség, amelyik éli a saját életét a református egyházon belül és egyébként akár ott helyben is van egy tradicionálisan magyar református közösség, amelyik nem keveredik össze, de, mondjuk, évente újra és újra találkoznak. És milyen jó, hogy cigány módon is lehet reformátusnak lenni! Van olyan gyülekezetünk, amibe kizárólag koreaiak járnak, Koreában van a legnagyobb diadalmenete a kálvinizmusnak, a reformátusságnak. Akik itt vannak koreai munkavállalók, azoknak nagy része egyébként protestáns református, alakítottak egy gyülekezetet, több ezren járnak ott össze, és ők a mi egyházunk részei akartak lenni. Nálunk vannak koreaiak, nálunk vannak romák, nálunk vannak hagyományos magyar gyülekezetek, nálunk vannak olyanok, akik a volt drogosokból alakultak. Ezeknek a csoportoknak az egymás mellett léte és az egymással való kapcsolata egy olyan részben kulturális, szociokulturális kihívás, ami szerintem az evangélium lényegéből következik: képes-e az Isten- és az emberszeretet áthidalni olyan kulturális és életbeli különbségeket, amelyek egyébként elválasztanának bennünket egymástól vagy akár szembe is fordítanának.
Az egyház tagjainak figyelmét ráirányítani például a cigánymisszióra, nem elég az, hogy a püspök azt mondja, hogy kérem, ez fontos?
Nem elég.
Mi kell még hozzá?
Van olyan részben irracionális, részben tapasztalatból jövő elutasítás, ellenérzés, aminek a legyőzése sohasem megy hatalmi szóval. De azok a programok, amelyeket ebben az ügyben csinálunk, jó irányba mutatnak. Mondhatok egy konkrét példát? Hetven év után van egy gyönyörű új énekeskönyvünk, amiben vannak modern énekek is, tradicionálisak is, sokkal szebb a kivitele is, jó kézbe fogni, és úgy gondoltuk, hogy egy nagy ünnepi istentisztelet keretében ezt bemutatjuk a közvéleménynek. A televízió közvetítette. Ki mutatta be ezeket? Sebestyén Márta nélkül nem megy, Gryllus Dániel és Vilmos nélkül nem megy. Molnár Ferenc Caramel, aki úgy énekeli, hadd mondjam így, cigányszenvedéllyel azokat a XVI. századi magyar zsoltárokat, hogy az idős néniknek könny csordul a szeméből, hogy ez a cigány fiú így énekel? Milyen hite lehet neki? Na, ez egy olyan érzelmi átfordulás, amitől kezdve másképp fog nézni a cigányemberekre, és akkor elkezdünk erről beszélgetni, de ehhez kellenek azok az érzelmi átfordulások, amelyek a keresztény hit lényegéből következnek, hiszen az érzelmünk, az értelmünk, az egzisztenciánk megváltoztatása az isteni üzenet hatására, ez a lényege a kereszténységnek.
A teljes interjú elolvasható ezen a linken, vagy megtekinthető itt: