Nem, nem ők, hanem a beások beszélnek román dialektust. Hazánkban magyar, romani és beás nyelven beszélő cigányok élnek.
Vegyük sorra: a magyarországi cigányság három nagy nyelvi és etnikai csoportja a romungrók (rom ungro = magyar cigány), az oláh cigányok és a beások. A cigányság túlnyomó többsége magyar anyanyelvű romungró, más elnevezéssel „muzsikus cigány” – de természetesen nem mindenki muzsikál közülük. (Megjegyzendő, hogy van pár zártabb közösségük, ahol még beszélik őseik úgynevezett kárpáti cigány nyelvét.)
Mintegy 20 százalék a magát romának nevező oláhcigány. Ők (amennyiben még nem vesztették el a nyelvüket) a romani nyelvjárásait beszélik, ami – ha „előkelő” nyelvrokonságot keresünk – a hinduizmus liturgikus nyelvével, a szanszkrittal rokonítható, újind nyelv. Különböző csoportjaik tradicionálisan eltérő foglalkozásúak, a lovárik lókereskedők, ők a legnagyobb presztízsű törzs, és az ő nyelvüket igyekeztek Magyarországom úgy leírni, hogy azt tanítani lehessen és vizsgát lehessen belőle tenni.
És most jön képbe a román nyelv: ennek különböző dialektusait beszélik a beások, akik a magyarországi cigány lakosságnak kb. 8 százalékát teszik ki, és Dél-Dunántúlon élnek a legnagyobb számban. Beás nyelvből is lehet már vizsgázni.
Kis létszámban élnek hazánkban szlovén nyelvjárást beszélő vendek és szintók, azaz „német cigányok".
Kép: Teknővájó cigány - Néprajzi Múzeum