Vannak beszédmódok, amelyek szociális helyzethez vagy státuszhoz köthetők, vannak nyelvi források, amelyeket jellemzően cigányok használnak. Dr. Heltai János Imrével, a Károli Gáspár Református Egyetem nyelvészével beszélgettünk.
Dr. Heltai János Imre a KRE Magyar Nyelvtudományi Tanszékén dolgozó nyelvésze. Végzettsége szerint magyar–német szakos tanár, de tanít szociolingvisztikát is, kutatási területe a heteroglosszia, azaz a komplex, „soknyelvű” és sokrétű nyelvi szituációknak, valamint ezek iskolai vonatkozásainak vizsgálata. Heltai János például azzal is foglalkozik, hogy a cigányok/romák beszédmódjainak vannak-e leírható sajátosságaik.
*
Mit kutat pontosan?
Mindenkinek van egyfajta képe arról, hogyan beszél egy cigány ember. Maguk a cigányok is azt mondják, hogy ők másképpen beszélnek, mint a nem cigányok. A kérdés az, hogy ez hogyan fogható meg, hogyan írható le a nyelvészet eszközeivel. Azzal foglalkozom, hogy a romák beszédmódjainak vannak-e leírható sajátosságaik.
Mégis, hogyan beszélnek a romák?
Nyilván nagyon sokféle cigány ember van, és sokféle módon beszélnek, ezt nem lehet megragadni olyan egyszerűen, hogy „na, így beszélnek a cigányok”. Vannak olyan beszédmódok, amelyek bizonyos szociális helyzetekhez, mások inkább etnikai jellemzőkhöz kapcsolhatók. Vannak nyelvi források, amelyeket jellemzően inkább cigányok használnak. Vannak olyan következetető viselkedésmódok, amelyek a cigányokra inkább jellemzőek. De ezek egyelőre csak feltételezések.
Tudna konkrét példát mondani?
Vannak olyan kifejezések, nyelvi elemek, amelyeket jobbára romákhoz kötünk. Gondolhatunk itt például az átkokra és ráolvasásokra, esküvésekre, sok-sok ezekhez kapcsolódó rendkívül képszerű kifejezésre. De gondolhatunk a hangsúlyra, a hanglejtésre, a beszéd dallamára is, amelyek sajátosságai több mindenből eredhetnek. A romaninak más a hangkészlete, más a hanglejtése, ebből sok minden át is áramlik a magyar nyelvhasználatba. De elsősorban arra kell itt gondolni, hogy egy cigány közösségben a kommunikáció más szabályok szerint zajlik, mint a nem cigányban. Vannak fontos értékek, vannak olyan üzenetek, amelyeket bizonyos (diszkurzív) viselkedésmódokkal egy cigány közösségben fontos közvetíteni magunkról, míg egy nem cigány közösségben ezeknek esetleg nincs akkora jelentősége.
Miben más a cigányok nyelvhasználata?
Például a kutatásaim során felfigyeltem arra, hogy nagyon sokszor mondták nekem a gyerekek, fiatalok azt, hogy „flegmázunk”, a nagyok flegmáznak. Flegmázni többféleképpen lehet. Segítségével általában a hierarchiát lehet kialakítani, ez történhet komolyan, téttel, de viccesen, játékból is. Nagyon sokat számít, hogyan „adja el magát” egy személy: mit tud magáról közvetíteni, milyennek mutatja be saját magát a társainak. Én azt feltételezem, hogy ezek a sajátos viselkedésminták az iskolában sok problémához vezetnek, mert a tanárok nem vagy kevéssé ismerik őket. Így a tanárokkal vagy a többi gyerekkel való kommunikáció sokszor félreértésekhez vagy meg nem értéshez vezet. Konkrétan: egy fenyegetés vagy egy fogadkozás teljesen másként értelmeződik egy hagyományos cigány közösségben, mint azon kívül. Tudományos értelemben erről még keveset tudunk, így pedagógiai következtetéseket sem lehet felelősséggel megfogalmazni, amíg ezeknek az ismereteknek a hiányában vagyunk.
Ön mégis megpróbálkozik ezzel…
Igen, szeretnék a következő években ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Nagy előnyöm, hogy tanár is vagyok. Tizenöt éves tanári múltammal tudom, hogyan kell egy osztályhoz szólni, milyen a mai iskolai valóság. Remélem, ez hozzájárul majd ahhoz, hogy a cigány gyermekeket tanító tanárok számára hasznosítható megfigyeléseket tegyek.
Mit gondol a cigány nyelv helyzetéről a közoktatásban?
A cigány nyelv a magyar közoktatásban ma sajnos legfeljebb tanult nyelvként, „idegen nyelvként” jelenik meg heti néhány órában. Nem tudok olyan óvodáról vagy iskoláról, ahová, ha az otthon cigány nyelvet is vagy főleg azt beszélő gyerekek belépnek, a saját anyanyelvükön szólalnának meg. Sem a többségi társadalom, sem az oktatási rendszerünk – és nem utolsósorban emiatt maguk a romák sem tudják ezt ma elképzelni. Azok a gyerekek, akik otthon nem csak a magyart, hanem a romani vagy esetleg a beás nyelvet is használják, vagy például sok tekintetben nyelvjárásias a beszédük, az iskolában ma nem beszélhetnek úgy, mint otthon. Sokszor inkább hallgatnak ezért. És ez baj, ez számukra nehézségeket, gyors lemaradást hoz.
Az iskola nyelvét a sztenderd, más néven köznyelvi változattal azonosítjuk. Ezért csak azt tudjuk elképzelni, hogy a romani is valamiféle sztenderd változatában jelenhet meg az iskolában. Sokaknak az az elképzelése, hogy sztenderdizálni kellene a cigány nyelvet azért, hogy megjelenhessen az iskolákban, és lehessen cigány nyelven tanulni ugyanúgy, mint bármelyik iskolában magyar nyelven.
Hogyan lehetne sztenderdizálni a cigány nyelvet?
Szerintem ez elég reménytelen vállalkozás.
Miért?
Az európai nyelvek sztenderdizációja a modern kor egyik legjellemzőbb folyamata volt. Azért volt rá szükség, hogy a létrejövő nemzetállamok erősek, egységesek és versenyképesek legyenek. A sztenderdizáció mögött tehát egy külső kényszer, a versenyképesség kényszere áll, ami rábír valamiféle erőközpontot – például egy államot – arra, hogy sztenderdizálja a hatalma alatt – vagy ha tetszik, vele szövetségben – álló beszélők nyelvhasználatát – oktatással, könyvnyomtatással stb. Ez nincs így a romani vagy a beás esetében. Én azt mondom, nem ez az egyetlen lehetősége, hogy a cigány nyelv bekerüljön az iskolákba. A romani és a beás nyelvhez kapcsolódó beszédmódok megjelenhetnek sztenderdizáció nélkül is az iskolákban. Ha természetes lenne ugyanúgy megszólalni cigányul az iskolában is, mint ahogy sokan teszik ezt otthon, ha a tanárok csak pár szót tudnának, jeleznék, hogy ennek helye van az iskolában, akkor máris jelentősen átíródnának a jelenlegi presztízsviszonyok.
Egy ideális társadalomban az lenne a normális, hogy aki otthon cigányul is beszél, az anélkül beszélhessen cigányul az iskolában is, hogy megbélyegzik emiatt.