A HEKS (Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete) támogatásával idén új vizekre eveztünk: májusban elindítottuk saját podcastünket aRoma néven, melyben kéthetente igyekeztünk nektek olyan vendégeket meghívni, akiknek köszönhetően közelebbről megismerhetitek a cigányságot, a roma közöségek életét, kultúráját, hitét, történetét. Az alábbi összeállításban adásonként felidézzük a podcastban elhangzott legemlékezetesebb gondolatokat – tartsatok velünk!
„Nekem van egy belső üzenetem: minden lehetséges. Ezt nem tudom kitől kaptam: Istentől? Édesanyámtól? Édesapámtól? Valahogyan ez ott van. Ebben van felelősségünk, tanároknak, mentoroknak, egyháznak, hogy ezt ugyanúgy átadjuk cigányoknak és nem cigányoknak is. Mert hogy ha ez megvan, hogy amit szeretnék, hogy az értékességemből fakadóan képes vagyok dolgokra, akkor onnantól kezdve bármilyen hátrányt le tudok küzdeni.” – Sztojka Szabina, 1. adás – Annak is van helye, aki cigány
„Amikor belép egy gyermek az iskolába, nem azt nézzük, hogy mije hiányzik, hanem hogy mije van meg. Így kezdünk el építkezni. Később a hiányterületek is sorra kerülnek – kismillió automatikusan megoldódik, mert tanulnak egymástól a gyerekek. Szokás mondani, hogy a iskola újrateremti a társadalmi különbségeket. Mi nyolc év alatt el tudtuk érni nem egy tanuló esetében, hogy generáción belül lépett szintet a szüleihez képest.” – Gál Zsolt, 2. adás – Inklúzió = keresztyén attitűd?
„Minden embernek vannak előítéletei, kivétel nélkül. Egyszerűen azért, mert sokkal egyszerűbb skatulyákban gondolkozni önmagunkról és másokról. A cigányok és magyarok között az előítélethalmaz már évszázadok óta nő. (…) A Biblia nem relativizálja a kérdést, azt viszont egyértelművé teszi, hogy az előítéletekből való gyógyulás egyedül Istennél lehetséges.” – Balogh Róbert, 3. adás – Sztereotípiák, előítéletek – Mit mond erről a Biblia?
„A cigányokról szóló legkorábbi magyar nyelvű adat 1423-ból származik: Luxemburgi Zsigmond egy Szepesváron kiadott menlevéllel garantálta László vajda és csoportja szabad mozgását és biztonságát.” – Orsós Julianna, 4. adás – Kik a cigányok? – A történész szemszögéből
„Én még nem találkoztam ateista cigánnyal. Sokaknak nincs letisztult istenhitük és istenképük, de hisznek abban, hogy van felettük valaki, egy másik dimenzióban, akihez tudnak fordulni, akitől félnek, vagy segítséget kérnek. Akárkivel beszéltem, ez az alap minden cigány embernél megvolt.” - Dani Eszter, 5. adás – Tényleg minden cigány hisz Istenben?
„Nagyon szerettünk volna jó választ adni, hogy milyen is a cigány konyha. Nagyon sokan azt válaszolták, hogy az a romás kaja, amit az anyukájuk főz. Mindenki azt tartja annak, amit a közösségében kapott. Aztán rá kell jönni, hogy a roma konyha megegyezik a 19. századi paraszti konyhával: például mai napig nem tudunk kiszabadulni a töltött káposzta-lecsó-pörkölt vonalból.” - Tonté Barbara, 6. adás – Cigány konyha – mítoszok és valóság
„Adja magát a kérdés, hogy hol volt Isten Auschwitzban, de talán érdemes lenne úgy feltenni, hogy hol volt az ember Istenhez képest? Hol volt jelen az ember az istenkeresésben, vagy az Istenre figyelésben, amely megakadályozhatta volna a holokausztot?” - Lovász Márton, 7. adás - Roma holokauszt: miért beszélünk róla keveset?
„Volt egy kisfiú, akit felszólítottunk az alapítványunk egyik focitáborában bemutatkozáskor: de amikor felállt, nem tudott megszólalni. Fél perc hallgatás után elkezdtek potyogni a könnyei. Megkérdeztük, hogy szeretne-e később szóhoz jutni. A végén visszatértünk hozzá, és elmondta, hogy úgy van itt, hogy az édesanyja dolgozik, neki pedig a beteg testvérére kellene vigyázni – e helyett a beteg nagymamát kérték rá. Egyből éreztük, hogy ez a mi gyerekünk.” - Pisont István, 8. adás – Futball, cigányság, társadalmi mobilitás
„Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok – amikor ezt az igét először olvastam, sokat jelentett, mert rájöttem, hogy Isten értékes gyermeke vagyok. Ez megsokszorozta a motivációmat.” – Gusztos Éva, 9. adás - Neveltetés, hit és kitartás, avagy a motiváció kulcsai
„A rasszizmus, a kirekesztés erősen meghatározó akkor, ha egy cigány egyik közösségből a másikba kerül. A többségi társadalomnak, intézményeknek, struktúráknak, hatalmas felelőssége van a társadalmi befogadásban. Hiába tesz meg egy roma ember bármit, egy ponton túl, ha nincs meg a befogadó közeg, nem jut eredményre.” – Fedorkó Boglárka, 10. adás – Ide még nem, oda már nem tartozás, azaz élet a senki földjén
„Az, aki először vesz részt cigány temetésen, könnyen kultúrsokk érheti. Meglepő tud lenni a sok jajgatás, a siratás, az elfogadott társadalmi normáknak nem megfelelő viselkedés. Furcsának tűnhet, hogy valaki rágyújt, vagy hogy engem is megkínálnak pálinkával – a kulcs az volt, hogy mindig legyen egy vagy több ember kapcsolódásként, aki jól ismeri a családot. A kommunikáció nagyon sokat jelent.” – Arany-Michels Richárd, 11. adás – Halotti és gyászszokások a cigány közösségekben
„Az identitás fontos része a nyelv, hiszen erősítik egymást. A cigányok esetében ez részben igaz, hiszen a romungróknál a nyelvhasználat kevésbé van jelen. Annak, aki rendelkezik nyelvtudással, szerintem erősebb az identitása.” – Orsós Anna, 12. adás – Cigány nyelv - cigány nyelvek!?