Szakmai konferenciát szervezett az elmúlt hétvégén a magyarországi Börtöncursillós Titkárság a balatonszárszói SDG Családi Hotel és Konferencia-központban. A három napos találkozás kiemelt pontja volt Dani Eszter zsinati missziói irodavezető és Székely János római katolikus szombathelyi megyéspüspök kerekasztal-beszélgetése a hit falak közötti megéléséről, bűnbánatról és -bocsánatról, a börtöncursillo jelentőségéről.
Ebben az évben hetven éve, hogy a spanyolországi Mallorca szigetéről elindult a cursillo, a római katolikus egyház hitmegújító mozgalma, Eduardo Bonnin Aguilo kezdeményezésére, aki a felekezeti struktúrán túllépve egy olyan, mély lelkigyakorlatra invitálta a lelki vezetőket és a hívőket, ahol jobban megismerhetk önmagukat, embertársaikat, és Jézus Krisztust. Az első magyarországi cursillóra 1989-ben került sor Iszkaszentgyörgyön, melyet követően a görögkatolikusok (2000) és a reformátusok (2005) is „bentlakásos” hétvégéket kezdtek szervezni.
A szervezők hangsúlyozzák, a cursillo nem tanfolyam, és nem is kurzus – a spanyol eredetije egyébként ez utóbbit jelenti –: inkább egy intenzív lelki utazásnak lehet nevezni, melynek köszönhetően csak hazánkban életek tízezrei változtak meg. A belső változásra pedig sehol nincs nagyobb szükség, mint a börtönökben, ahol az egyetlen reményt az idő jelenti. A várakozás a szabadulásra, és az azt követő jobb életre. A cursillo azonban ennél sokkal többet kínál: újjászületést és célokat, hogy a fogvatartottak a rácsok megnyílása után teljesen más emberként álljanak családjaik és szeretteik elé.
„Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” (Jn 8,11)
A felekezetek együttműködésében megvalósuló első börtöncursillóra 2014-ben került sor Sátoraljaújhelyen, azóta 10 büntetés-végrehajtási intézetben 22 férfi, 2 női, és egy fiatalkorúaknak szóló alkalmat szerveztek papok, lelkészek és önkéntesek. A szolgálat 2019-ben két újabb helyszínnel bővült, az egri női és a tököli fiatalkorúak börtönével. A tapasztalatok szerint a büntetésük alatt kereszténnyé váló emberek sokkal sikeresebben tudnak visszailleszkedni a társadalomba, és sokkal kisebb eséllyel válnak visszaesőkké, folyamatosan megerősítve a börtöncursillo létjogosultságát.
A Börtöncursillós Titkárság 2019. április 25-29. között szervezte a balatonszárszói SDG Családi Hotel és Konferencia-központban a Cursillósok a Börtöncursillóért című szakmai hétvégéjét, melynek rektori feladatait Eperjesi Tamás, az MRE Zsinati Hivatalának munkatársa látta el. Dani Eszter zsinati missziói irodavezető és Székely János római katolikus szombathelyi megyéspüspök, a börtöncursillo lelki vezetője az alkalom pénteki napján osztotta meg gondolatait egymással és a közönséggel, Lukácsy György újságíró vezetésével. A beszélgetést Szegedi Tamás színművész, a Független Színház Magyarország társulatának tagja saját verssel, Francois Villion-betétekkel, illetve a témához illő Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés című művéből vett idézetekkel színesítette.
A beszélgetés nyitásaként a résztvevők első „börtönélményeikről” meséltek a jelenlévőknek. „Ismerek egy férfit, aki folyamatosan visszatért a rácsok mögé – mégis hálás érte, mert valaki kezébe nyomott egy Bibliát, és beszélt neki Istenről” – mondta Eszter. „Ma egy cigány gyerekeknek épített óvodában dolgozik, és nem győz hálát adni azért, ami vele történt. Később szolgálóként tért vissza a börtön falai közé. Élete legnehezebb útjának nevezte, hogy szabad akaratából tette ezt, noha korábban kényszerűségből kellett odamennie” – tette hozzá.
Isten úgy bocsát meg, mint senki más
Székely János a seregben maga is fogdába került, imakönyv ugyanis nem lehetett a katonáknál, egy minisztériumi ellenőrzés során azonban kiderült, hová dugták el azt. „Az első börtöncursillo nagyon nagy élmény volt számomra: egy férfit, akitől mindenki félt bent, 20 évre zártak el, és azt üzente éppen azelőtt teherbe esett feleségének, hogy vetesse el a gyermeket. Amikor részt vett a cursillón, az utolsó mise alatt elsírta magát, hiszen felismerte, mekkora ajándékkal áldotta meg őt Isten” – mondta a püspök.
A bűn beismerése és a Jézushoz fordulás azonban nem megy egyik napról a másikra. Dani Eszter mesélt arról a ruandai férfiról, aki hutuként szinte teljes egészében kiirtotta egy tuszi férfi családját, a kiengesztelődési szemináriumon viszont zokogva borultak egymás nyakába (Történetükről bővebben ebben a cikkben olvashatnak). „Ha meg is történik a bűnbocsánat, azt várjuk a másiktól, hogy járjon lehajtott fejjel – Isten azonban nem így bocsát meg! A Szentélek azért ébreszt bűntudatot, hogy felszabadítson, ezzel együtt pedig méltósággal ruház fel minket. Mi ez, ha nem Isten csodája?” – mondta a lelkész.
A szombathelyi megyéspüspök kitért a börtöncursillókon tapasztalt folyamatokra. „Ha valaki a büntetése elején jár, rettegés és tagadás járja át” – fogalmazott. „Egy pont után azonban érzi, hogy szüksége van a gyógyulásra, a bűn kimondására. Lassú folyamat, amíg valaki szembesül a benne lévő gonosszal.”
Halászat az óceánban
A börtöncursillóban eltűnnek a határok, a Zsinati Missziói Iroda vezetője szerint „itt nincs pózolás, szent szöveg és frázisok” – annál több viszont a szeretet és az imádság. Ez utóbbinak kiemelt szerepe van a szolgálatban, enélkül nem létezik börtöncursillo. „Azt kell tudatosítanunk a fogvatartottakban, hogy Isten mindenkit egyformán szeret” – tette hozzá Székely János.
A püspök szerint a különféle evangelizációk felekezettől függetlenül olyanok, mint ha az akváriumban halásznánk. „Egy bárányunk maradt a kilencvenkilencből, és azt fésülgetjük. A börtöncursillio azonban olyan, mint ha az óceánba vetnénk ki a hálót” – vélekedett. A beszélgetés résztvevői kiemelték, hogy a cursillón keresztül az egyházak folyamatosan közelednek egymáshoz, a közös szervezésű hétvégék pedig egyedül evangéliumi forrásból táplálkoznak, lebontva az egymás közé húzott, évszázados falakat.
Mi se húzzunk fel lelki akadályokat a szíveinkben. Vessük meg a bűnt, és ne a bűnöst, támogassuk azokat, akik az életben és az Örökkévalótól is kegyelmet kaptak!
A börtöncursillóról további információk ezen az oldalon érhetőek el.
Fotók: Dezső Attila