Dani Eszter, aki a Church of Scotland zsinatán a magyar református egyház küldötteként vett részt, 1993-2002 között Kárpátalján volt missziói lelkész. Árvaházat hozott létre, és jelentős lelkipásztori munkát végzett a cigány közösségekben, amiért 2012-ben a rangos Wallenberg-díjjal tüntették ki. Jelenleg a Zsinati Missziói Iroda vezetőjeként továbbra is szívügyének tekinti a cigányok között végzett szolgálatot. Skóciából is hozott ötleteket a hazai cigánymisszióhoz. Mint a reformatus.hu-nak elmondta, a skótoknak el kellett dönteniük, hol kell megszorításokkal élniük, és mi az, amire a nehezülő anyagi helyzetben is pénzt kell fordítani. A skótok a legszegényebb településeken való erőteljesebb megjelenést választották prioritásul, és ezekre a területekre összpontosítanak külön erőforrásokat.
Mi volt a döntés mögötti eszme?
A Skót Egyház úgy akar jelen lenni a társadalomban, ahogy Jézus Krisztus: közösséget vállalni a legszegényebbekkel. Jézus szolgálatában a társadalom peremén lévők közötti jelenlét nagyon fontos volt. A Jézus követésében élő egyház számára fontos, hogy ezt ne csak prédikálja, hanem valóságosan élje meg. Nekünk ez a cigánymisszió szempontjából is nagyon tanulságos, hogy miként tudunk belépni a mélyszegénységben élő közösségekbe és holisztikus módon meghirdetni Isten Országa örömhírét, segíteni a keresztyén közösségek építését. A skótok egyébként nem etnikai alapú misszióban, hanem a társadalom peremén lévő régiók megcélzásában gondolkodnak.
Itthon is megfontolandó az ilyen jellegű, régió szerinti támogatás?
Az MRE szervezetileg másképp működik, itt az anyagi források a kerületeknél vannak. Mindenesetre, első lépésként jó lenne behozni a legszegényebb régiók gyülekezeti támogatásának gondolatát, akár a cigánymisszió kapcsán. A skót egyházban a prioritási területek gyülekezetei pályázhatnak az egyházi kiírásokra, és a központi költségvetésből nyerik el a szükséges összeget. A rendszerük nyilvánvalóan nem vihető át egy az egyben a mienkre, de inspirálhat minket.
Például miben?
Például, hogy mi is jobban megtámogathatjuk a szegényebb területeket. A fejlesztendő területeken plusz munkaerőt alkalmaznak, közösségi tereket hoznak létre. A projekt célja nem kimondottan a gyülekezeti növekedés, hanem hogy Krisztus tanítványaként jelen legyünk a társadalom peremén levők számára. Nagyon valóságosan segítenek, anélkül hogy az együtt járna a gyülekezethez tartozás kötelezettségével. Funkcionálisan megépített épületeik is a befogadást, a meghívást kommunikálják. De ennek alapján választanak ki épületeket is, vagy engednek el másokat, nem pedig a műemléki jelleg miatt.
Ők is tanulhatnak tőlünk?
Egészen biztosan. Ha a szegények között végzett szolgálatnál maradunk, akkor érdemes lenne megnézniük a jól működő Tanoda programjainkat és a Biztos Kezdet Házakat. Mi pedig tanulhatunk tőlük a már kidolgozott keresztyén közösségfejlesztő munkájukból, mely egy sokkal szélesebb rétegben ható modell. Hogyan teremtenek közösséget, hogyan nyújtanak segítséget a közösség belső erőforrásai mozgósításával, és emelik az élet minőségét. Átfogóan küzdenek az ellen, hogy a szegények még szegényebbek legyenek. Havonta egyszer például a szegénységben élő közösségek képviselői politikusokkal, gazdasági vezetőkkel tartanak rendszeres megbeszéléseket, ahol megvitatják, mit lehet tenni a régióban, hogyan lehet küzdeni azok ellen a megnyomorító struktúrák ellen, ami a szegény-gazdag olló szétnyílásához vezetnek.
szöveg: S.D.
A teljes interjú a reformatus.hu-n olvasható.
Olvassa el a "Kiút a mélyésgből" című, a Wallenberg-díj átvétele után készült interjút is.
Fotó: www.churchofscotland.org, Amy Lester