Arató Mikós, az Együtt-egymásért keresztyén közösségfejlesztő munkatársképzésünk résztvevőjének írása arról, hogyan kapcsolódik össze életében a hit és a munka.
Több évvel a megtérésem után ellátogattam egy eseményre, melyen több tízezer emberrel együtt imádkoztunk és dicsőitettünk. Egy üzenetet kaptam az Úrtól: „Légy híd a cigányok és a magyarok között!” De, még is hogyan? Nem sokat kellett várnom a válaszra, ami másnap, egy közösségi média-felületen érkezett: „Jelentkezz az Országos Református Cigánymisszió munkatársképzésére!” Ez most komoly? Ilyen gyorsan kaptam választ, pont itt, az interneten, s nem a Bibliából? Hát, miért is ne, hisz Ő a mindenek Atyja!
A misszióban minden egyes alkalommal érezhető a Szentlélek jelenléte, hiszem, hogy ezek az alkalmak áldottak. Az első alkalommal úgy éreztem magam, mint egy kisgyermek, tátott szájjal néztem, kapkodtam a fejem, ahogyan a cigányok és magyarok énekelnek, imádkoznak, dicsőítenek együtt – egymásért. Cigány lelkészek, szakemberek és cigányokat szerető lelkészek és szakemberek. Akik nem csak tanárok, oktatók, hanem barátok, testvérek, mentorok és példaképek. Az itt eltöltött alkalmak után mindig sámsoni erővel és jónási tisztánlátással felvértezve indulok haza.
Viccesen szoktam magamra hátrányos helyzetűként hivatkozni, mert egészségügyben dolgozom, szakápolóként, oktatóként és még cigány is vagyok. Volt, amikor sem a munkám, sem a származásom nem tett boldoggá, ekkor nagyon eltávolodtam Istentől, ami a munkámban és életemben is észrevehető volt. Persze mindig visszatértem a hitemhez, hiszen ezek csak időszakosak voltak. Az életutam nagyon kanyargós, szerpentines volt, ami lássuk be, nagyon fárasztó, de amióta a Cigánymisszióban lehetek, még kacskaringósabb lett ez az ösvény, de már örömmel járok rajta.
Az egészségügyben minden egyes lépést, munkafolyamatot át kell gondolni (például egy egyszerű fájdalom csillapitó tabletta adásakor egy ápolónak kilenc pontot kell figyelembe vennie!), nincs ez másképp a beszédben sem. Nem kérdezhetem meg egy pácienstől sem, hogy „figyeljen csak, maga hisz Istenben”? Legtöbben megnyugszanak, ha érzik, tudják, hogy olyan ápoló van mellettük, aki féli az Istent. Sokat társalgom a rám bízott betegekkel, mert nemrég értettem meg, amit az egyik ápoló mondott nekem az egészségügyi pályám kezdetén; „Nekünk nem csak a testet, hanem a lelket is ápolnunk kell.”
Önkéntes munkám során újraélesztést és elsősegély-nyújtást tanítok, óvodákban és alsó tagozatos iskolákban. Ez remek alkalom arra, hogy megmutassam, Isten milyen tökéletesre tervezte és teremtette az emberi testet, s hogy milyen anatómiai különlegességeink is vannak. Ezek az alkalmak nagyon felpezsdíti a gyerekeket, illetve az őket tanítókat, nevelőket is. Óriási ajándék ez nekem.
Az életmentés és első segítségnyújtás ismereteinek oktatása és terjesztése nem pusztán humanitárius, hanem hitbéli kötelességem is.
A cikk megjelent a TÜKÖR című protestáns cigánymissziós folyóirat 2023/1. számában, a Reformátusok Lapja és más felekezeti lapok mellékleteként.