A végzettsége szerint református lelkipásztor Komlósiné Sümegi Nóra tizenöt éve a Wycliffe Bibliafordítók munkatársa, ez idő alatt előbb egy erdélyi gábor cigány közösségben, majd beás cigányok között igyekezett előmozdítani a bibliafordítás ügyét. Miért fontos, hogy mindenki az anyanyelvén olvassa a Szentírást? Milyen hatásuk van a fordításoknak a közösség életére? Interjúnkban többek között erről is beszélgettünk Nórával.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Wycliffe Bibliafordítók szervezetével?
Már a teológián a nyelvek álltak legközelebb a szívemhez, és éreztem, hogy lelkészként nem feltétlenül fogok gyülekezetvezetői pozíciót betölteni. Az egyetemi folyosón vettem észre a Wycliffe Bibliafordítók brosúráját. Ezt olvasva megdöbbentett, hogy mennyi nyelven nem lehet még a mai napig sem olvasni a Bibliát, vagy csak töredékeket fordítottak le. (A világ összesen 7378 nyelvéből mindössze 717-en létezik a teljes Szentírás, csaknem 4000 nyelven pedig még nincs elkészült bibliai anyag – a szerk.)
Éreztem, hogy a Szentlélek engem ebbe az irányba terel, olyan igék által formálva, mint amelyeket másutt is, de különösen A jelenések könyvében olvashatunk arról, hogy minden népnek és minden nyelven hirdettetik az evangélium (ld. Jel 7,9 és Jel 14,6 – a szerk.). 2004-ben felvettem a kapcsolatot a szervezettel, és elkezdődött az a többlépcsős folyamat, melynek során bekapcsolódhattam a szolgálatba.
Mit jelentett ez a gyakorlatban?
Mivel korábban német és olasz nyelvet tanultam, el kellett kezdenem az angolt is fejleszteni, például önkéntes segítőként a szervezet angliai központjában. Egyre jobban elmélyedtem ebben a munkában. Ezzel párhuzamosan végeztem a teológiát – a gyakorlati hatodévemet Kecskeméten töltve –, de a teológia elvégzése után aktív gyülekezeti lelkészi szolgálatot nem vállaltam.
Fél éven át interdiszciplináris tanulmányokat folytattam, melynek – a missziológia mellett – részei voltak többek közt a szociolingvisztika, az antropológia, az általános nyelvészeti kurzusok, a funkcionális nyelvtan. A bibliafordítói munka szerfölött komplex, hiszen szövegekkel, nyelvekkel és emberekkel dolgozunk. Éppen ezért az a ideális, ha csapatban végezzük. Vannak a világon olyan helyek, ahol külön campusok állnak a szakemberek rendelkezésére, Pápua Új-Guineában például egy kis településnyi missziós központ segíti a munkatársak életét, tevékenységét, továbbképzéseit.
A Wycliffe Bibliafordítók a Wycliffe Világszövetség tagja, mely globális tekintetben 133 országban, legalább 2162 nyelven végez jelenleg is munkát. Globális szinten számos partnerszervezettel, helyi egyházakkal és gyülekezetekkel áll kapcsolatban, és dolgozik együtt azért, hogy a Szentírás mindenkihez saját nyelvén szólhasson, abban a formában, ahogyan az számára a leginkább érthető.
A Wycliffe nem az egyetlen szervezet, amely globálisan foglalkozik bibliafordítással, de ezek között az egyik legjelentősebb. Fennállása óta 1628 Újszövetség-tolmácsolásban vagy teljes Biblia-fordításban vett részt, további 817 nyelven pedig legalább egy könyv megjelentetésében volt része. A helyi közösségekkel partnerségben munkatársai nem csupán bibliafordítással kapcsolatos célokat segítenek, hanem egyéb forrásanyagok kidolgozásában és fordításában is közreműködnek. Ilyenek pl. az írás-olvasás oktatásának anyagai, egyéb oktatási anyagok, egészségügy- és közösségalapú tárgyak.
A szervezet Magyarországon nem foglalkozik magyar nyelvre történő bibliafordítással – mivel a mi anyanyelvünkön már olvasható Szentírás több fordításban is. Itteni küldetésüknek főként azt látják, hogy a magyar keresztyéneket informálják és képességük szerint a bibliafordítás szolgálatába állítsák, illetve hogy a már külföldön és hazánkban krosszkulturális munkában álló tagjaik számára folyamatos adminisztrációs hátteret teremtsenek.
Forrás: wycliffe.hu
Mikor kerültél terepre?
Az első jelentős gyakorlati tapasztalataimat Erdélyben szereztem 2009-ben, a gábor cigányok között, a Maros megyei Somosdon, Nyárádkarácsonyban és környékén nyelvészeti gyakornokként. Ez a gyakorlati év szerves része a felkészülésnek, és mivel egy angol–magyar Wycliffe-es házaspár – Gardnerék – már évek óta Erdélynek erről a részéről végezte a nyelvészeti-bibliaifordítói munkát, kézenfekvő volt, hogy hozzájuk, magyar nyelvterületre küldjenek – így nem kellett egy harmadik hivatalos nyelv elsajátításával időt vesztenem.
A gábor a romani nyelv vlach alcsoportjába, annak kalderash ágához tartozik, melyen nyelvi anyagokat – személyes történeteket, különböző szokások magyarázatát, fiktív elbeszéléseket – gyűjtöttem, illetve már meglévőket elemeztem. Amellett, hogy a nulláról kezdtem el megtanulni a nyelvüket a munkatársaim segítségével, igyekeztem minél jobban bekapcsolódni a helyiek életébe. A gábor közösségekben a társadalmi, kulturális berendezkedés része, hogy az adventista felekezethez tartoznak, sőt elismerés, ha valaki presbiter, esetleg gyülekezetvezető. Erdélyben éppen egy olyan közösségbe csöppentem, ahol ez fontos volt. Román Bibliát, illetve missziós füzeteket tanulmányoztak, sokszor órákkal az istentisztelet után is. Ez az Igére szomjazás példaértékű! A helyzet megrendítő része, hogy mindezt egy másik nyelven voltak kénytelenek tenni. Az anyanyelvi fordítás nemcsak a megértésben segítheti őket, hanem a teológiai látásukat is bővíteni, finomítani tudná.
Volt-e ott valamilyen előzménye a munkádnak?
A már említett munkatársaim egy ideje jelen voltak a gáborok között, ám elsősorban egy másik romani nyelv bibliafordítására, illetve cigány szervezetekkel való kapcsolattartásra és a nemzetközi adattár bővítésére figyeltek. A munkájuk során rengeteg tudást halmoztak fel és jelentős hálózatot építettek ki, melyre támaszkodni tudtam. Nyelvtani, fonetikai és fonológiai alapismereteket kaptam tőlük, a cigányok között felvett történeteket pedig speciális szoftver segítségével elemeztük. A program révén szóról szóra, morfémáról morfémára lebontva analizálhatók a hallottak. Ez alapján a végén komplex nyelvi elemzések készíthetők. Én a szakdolgozatomhoz a személyes névmások használatát vizsgáltam a felvett és leírt szövegekben, illetve azt, hogy a történetek elbeszélése során a különböző személyekre, szereplőkre miként, milyen gyakran történik utalás a gábor nyelvben. Ez az ismeret a későbbiekben segíteni tudja a gábor nyelvű Szentírás természetességét és érthetőségét, ha egyszer sor kerül a bibliafordításra.
Gábor cigányok az erdélyi Somosdon
Hogy néztek ki a mindennapjaid?
A faluban és a környéken több asszonnyal és lánnyal álltam kapcsolatban – a társadalmi tagoltság okán férfiakkal szinte nem is találkoztam. Szinte archaikus világként lehet elképzelni a gáborok kapcsolatrendszerét, kulturális szokásait és hiedelemvilágát. A két nem helyzete meg van határozva. A nők a háztartást vezetik, gyerekeket nevelnek, a férfiak főleg kereskedelemmel foglalkoznak, sokat utaznak, gyakran vannak távol otthonról. Még az ott töltött idő után is rejtélyes számomra az a világ. Diktafonnal látogattam a családokat, vagy jöttek ők hozzánk, a felvett történeteket az említett program segítségével írtuk be, egyeztettük, elemeztük, illetve fordítottuk angolra (a későbbi ellenőrzések és nyelvi munka végett). A gáborok által beszélt cigány nyelvnek nincsen írásbelisége, amely megnehezítette a munkát, hiszen a nyelvi segítők sincsenek tudatában egy-egy hangtani vagy más nyelvi folyamatnak. A beszédükben sok román és magyar jövevényszó (vagy hatás) fedezhető fel, így bizonyos hangok leírásában a két ábécé között kell mérlegelni. Mi az egyszerűség kedvéért nemzetközi fonetikai jelekkel dolgoztunk.
Emberhiány miatt sajnos a gábor cigány Bibliáért tett erőfeszítések itt megrekedtek, noha a helyiek részéről is megfogalmazódott rá igény. A történet személyes szála, hogy ekkoriban már menyasszony voltam, ezért nemsokára haza is kerültem Magyarországra. De kiderült, otthon is létezik olyan nyelv, amelyen nem olvasható a Biblia, ez pedig a beások által beszélt két nyelvjárás.
Hogyan folyt össze vagy vált külön a te életedben a nyelvészeti munka és a missziós szolgálat?
Amikor elkezdtem együttműködni a Wycliffe-fel, örültem, hogy megtalálhattam a helyem Isten missziójában, noha nem vagyok irányító típusú, kezdeményező személy, vagy olyasvalaki, aki jellemzően aktív szervezőként vesz részt egy közösség életében. A bibliafordítás hosszadalmas, aprólékos, munkaigényes feladat, Biblia nélkül viszont nincs misszió. Hiszen hogyan is lehetne igazán megismerni Krisztust, ha nem az anyanyelvünkön, hogy a szívünk is értse? A hit hallásból van, a hallás viszont Isten Igéje által.
Az öröm mellett persze ez a típusú munka el is bizonytalaníthat, amikor nincs napi kapcsolatod az emberekkel, amikor a mindennapok sziszifuszi volta miatt nem látjuk a befektetett energia értelmét. Viszont még így is sok nyomorúságos helyzettel vagy Istentől messze lévő emberrel találkoztam a gáborok vagy később a beások között. Mindig nagyon mélyen megindít és erőt ad, amikor látom, mekkora hatást vált ki emberekből, mikor a saját nyelvükön hallanak az igéből részleteket. Több ilyen áldott élményem is lehetett, és lehet mostanáig. Volt például olyan templomi összejövetel, amelyen hangos éljenzéssel mutatták ki az örömüket az emberek egy igerész anyanyelvű felolvasása után, s van, aki csak csendes zokogásban tör ki. Ezek a pillanatok sok-sok fáradságot megérnek.
Gábor cigány gyülekezet Erdélyben
Melyik a legmaradandóbb emléked a gáborok között töltött időszakodról?
Egy nagyon kettétört életű asszony sorsa, aki faluról falura hányódott, és az én ottlétemkor éppen Somosdon élt egy hézagos tetejű, nyomorúságos, düledező viskóban. Elképzelhetetlen szenvedések árán nevelte fel nyolc gyermekét, lényegében egyedül. Nagyon megszerettem ezt az asszonyt, hiszen a történetei által megismertem őt. Folyamatosan feszített, hogy hogyan tudnék rajta valóságosan is segíteni. Egy olyan társadalom legalján élt ő nőként, ahonnan egyáltalán nincs kitörési lehetőség. Írni-olvasni, ügyeket intézni sem tudott, fizikai és érzelmi bántalmazásoknak volt kitéve, és semmilyen bevételre nem volt képes szert tenni. Mit tudok ezek után mondani neki, ami nem hangzik közhelyként? Mégis – ha sokszor többet nem is tudtam tenni – a jelenlétemmel, és azzal, hogy Krisztus szeretetét igyekeztem megismertetni vele, számon tartottam, meghallgattam, úgy érzem, néha mégis a segítségére tudtam lenni.
Hazaérve hogyan kezdted el a beások közötti munkát?
Erdélyt követően visszamentem Angliába elvégezni a még rám váró fordítói kurzusokat, hazatérve pedig összeházasodtunk a férjemmel, Komlósi Péterrel, aki Siklóson kapott lelkészi állást. Ez a város az egyik, beások által sűrűn lakott terület szélén helyezkedik el. Egyik első utam a Pécsi Tudományegyetemre vezetett. Felvettem a kapcsolatot Orsós Annával, a Romológia és Nevelésszociológia Tanszék vezetőjével. Nála kezdtem a beás árgyelán nyelvjárását tanulni, illetve a szomszédos faluban egy hívő beás asszony is sokat segített nekem.
A nyelvtanulás mellett igyekeztem kapcsolatokat építeni, a szakmai munkát a Roma Bible Union nevű, akkori kis nemzetközi szervezettel karöltve kezdtem el. Több alkalommal jártam velük Horvátországban, Szerbiában, közösségeket látogattunk; egy nagyobb apatini gyülekezet küldöttségével bibliafordítói műhelyeket szerveztünk. Magyarországon is sokáig keresgéltem egy alkalmas anyanyelvi fordító személyét.
Az interdiszciplináris fordítói munka néhány résztvevője 2010-ben
Mi volt a közös munka eredménye?
Az első öt-hat év ezekkel a műhelymunkákkal, több irányú fordítói próbálkozásokkal telt, különböző anyanyelvi fordítókkal horvát, aztán később egyre inkább már csak magyar területeken, de sikerült néhány produktumot is létrehoznunk. Ilyen például egy tematikus igeválogatás Jézus hatalmáról a különböző (természeti, démoni stb.) erők felett. Öt történetet választottunk ki Lukács evangéliumából. Ezekhez összekötő anyanyelvi szövegeket írtunk, s kétnyelvű brosúra formájában ki is adtuk két nyelvjáráson, de továbblépni nem, vagy csak nagyon nehezen tudtunk.
Miért?
Mondok egy példát. A közelmúltban – a Román Bibliatársulat égisze alatt – cigány gyülekezetek és szervezetek képviselőiből létrejött egy bibliafordítói bizottság, amely nagyon komolyan veszi a feladatot. Ez az az irány, amely a Wycliffe Bibliafordítók és az – e misszió nyelvészeti, fordítási részéért szakmailag felelős – SIL (Summer Institute of Lingustics – a szerk.) legfrissebb működési irányelveivel is összhangban van. Hiszen helyi támogatottság, kezdeményezés és – legjobb esetben anyanyelvi gyülekezeti – összefogás adhatja csak a fordítások valós hátterét.
Erre vágyunk a beások körében is, de egyelőre nem látszik körvonalazódni a jövőnk. Már jó ideje együtt dolgozom Kalányos Teréziával, aki nyelvészetileg is képzett beás anyanyelvi fordítóként végzi a munkát. Az ő vázlatait ellenőrizzük, vetem össze az eredeti görög szöveggel. Ám egyelőre sajnos hiányzik az a szükséges közösségi támogatás, amely vállalná és zászlójára tűzné e hatalmas hiány betöltését – hogy „nincs beás Biblia!” –, és ehhez kapcsolódó ismeretterjesztő, figyelemfelhívó feladatokat látna el. A beás cigány Biblia ügye még várakozik, és a SIL csak akkor tud zöld utat adni a programnak, ha látja, hogy a helyi (beás és/vagy magyar) közösségben fogalmazódik meg rá az igény.
Kalányos Terézia és Komlósiné Sümegi Nóra
A legjobb lenne, ha e célból munkacsoport jöhetne létre, amelyben közös gondolkozás folyhatna a beás közösség jövőjéről és nyelvéről, nyelvmegtartási stratégiákról, a fordítás létjogosultságáról. Persze mindez időbe telik (már önmagában a megfelelő, alkalmas emberekre találás, azokra, akik akár beásként, akár magyarként, bármilyen indíttatásból is, de fontosnak tartják a beás Biblia ügyét), de lényeg, hogy elkezdődjön az együtt gondolkozás.
A református egyház is fontos szerepet tölthetne be e folyamatban, ha arra gondolunk, hogy az anyanyelvi Biblia kortól és földrajzi tértől függetlenül a nyelvek megmaradását vagy feléledését hozta magával az elmúlt évszázadokban, a reformáció elindulásától kezdve – ezért is lényeges lépés lehetne, ha a Biblia beás nyelven is olvasható volna.
A helyzet összetettsége és ellentmondásossága, hogy a beások olyan közösség, melynek tagjait az elmúlt évszázadok arra kondicionálták, hogy saját nyelvüket háttérbe szorítva, magyarul beszélve tudnak csak tanulni, érvényesülni. Ezt a tendenciát nem lehet egyik napról a másikra megfordítani. Akkor sem, ha nemzetközi tanulmányok azt erősítik meg, hogy minél biztosabban ismeri, használja valaki az anyanyelvét, annál magabiztosabban és pontosabban tud elsajátítani más nyelveket.
Vannak-e ezen túlmutató terveid?
Ha nem alakul ki egy olyan érdekérvényesítő csoport, amely fontosnak tartja a beás Bibliát, ezen a területen számomra sajnos bezárul a kör. A családom miatt nem tudok egyéb, távoli nyelvterületre váltani, legalábbis frontálisan dolgozó bibliafordítói munkatársként. Az utóbbi évek megerősítették a távmunkát, így talán itthonról is tudnék a későbbiekben más, nemzetközi projektekbe kapcsolódni. Nyitott vagyok arra is, hogy a magyar cigányok közötti missziós munkát segítsem valamilyen módon az elmúlt tizenöt évben összegyűjtött gyakorlati tudás, tapasztalat birtokában, vagy akár elméletibb síkon, szociológiai-nyelvészeti kérdésekben, ha erre van szükség.