A pedagógus prófétai szerepet tölt be a gyermekeket nevelő közösségekben

A budapesti Skót Misszióban tartották az inkluzív református iskolák találkozóját, aminek elsődleges célja az Inkluzív Református Iskolák Hálózatának fejlesztése, a jó gyakorlatok megosztása, valamint módszertani továbbképzés volt. Két képzési blokk keretében az intervízió lehetőségeiről, valamint a tanulói sikerességet befolyásoló tényezőkről gondolkodtak együtt a résztvevők. Az eseményről Naszádi Kriszta főszervezőt, az inkluzív iskolai program projektkoordinátorát kérdeztük.

Inkluzív iskolai hálózati találkozót tartottak az elmúlt héten. Kérem, meséljen erről az eseményről! Mit takar a HEKS név, és mi az az inkluzív oktatási forma, amire nagy hangsúlyt fektetnek?

A HEKS a Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete, mely a Magyarországi Református Egyházzal 2013-ban kötött együttműködési megállapodása óta támogatja egyházunk cigányok közötti szolgálatát. A program iskolai része több mint öt éve fut. Minden évben két hálózati találkozót szervezünk azoknak az iskoláknak, amelyek már részt vesznek a programban vagy érdeklődnek iránta.

Az inklúzió az iskolák szemléletében és a pedagógusok egyéni meggyőződésében is megjelenik. A cél olyan inkluzív iskola, amely egyenlő hozzáférést biztosít a lehetőségekhez és erőforrásokhoz mindenki számára, azoknak is, akik egyébként a közösségből kirekesztettek lennének. Folyamatos mentorálással támogatjuk az iskolákat, valamint képzéseket és egy pályázaton való részvételt is biztosítunk számukra. Anyagi forrásokat is felkínálunk ahhoz, hogy az iskolájukban megvalósítsák az inklúziót.

Kik vettek részt a találkozón?

Az idei őszi találkozónkat a budapesti Skót Misszióban valósítottuk meg. Félévenként találkozunk, most összesen tíz, roma és nem roma gyermekeket oktató iskola pedagóguscsoportja vett részt az eseményen, a baranyai Drávafoktól kezdve Hódmezővásárhelyen és Kiskunhalason át a szabolcsi Csengersimáig. A Református Oktatási Szolgálat szakértője, Török Beatrix is jelen volt, továbbá a Református Pedagógiai Intézetből Sápi Mária érkezett. A Református Szeretetszolgálat Felzárkózási Osztályán belül működő az Országos Cigánymisszió munkatársai segítettek egyrészt az alkalom megrendezésében, másrészt ismerkedtek a résztvevő iskolák pedagógusaival, tapasztalataikkal és mindennapi kihívásaikkal.

Milyen elemekből épült fel a program?

A találkozó formális része 10 órakor kezdődött, addigra érkeztek meg az ország minden tájáról a küldöttségek. A két világháború között a Skót Misszió egy olyan leányiskolát működtetett, ahol együtt neveltek zsidó és keresztény gyermekeket. Ezt a történetet elevenítette fel a házigazda lelkész, Aaron C. Stevens nagyon jópofa formában, két báb segítségével.

Ezt követően a gyülekezeti teret képletesen kávéháznak értelmezve asztalok körül gyűltünk össze. A különböző iskolák menüsoron is feltüntetett jó gyakorlatai voltak terítéken, és az asztalnál ülő társaságok választhattak, hogy milyen jó gyakorlatot szeretnének meghallgatni. Ebben a formában mintegy kikölcsönöztek tanárokat, akik elmondták a saját iskoláik jó gyakorlatát. Nagyon jó alkalom volt ez az iskolák között ismerkedésre.

A folytatásban a résztvevők 2 csoportra oszlottak. Az intézményvezetők egy intervíziós esetfeldolgozó foglalkozáson vettek részt Pontyos Tamás egyházi fejlesztő szakember vezetésével, ahol előkerültek az inklúziós szemléletben működő iskolákban megjelenő kihívások, amelyekre közösen keresték a válaszokat. A csoport úgy döntött, hogy online formában jövő évben is folytatják ezt a munkát.

A másik csoportot Pintérné Lázok Orsolya vezette. Itt a műhelymunka során egy képzelt gyerek sorsát építették fel, aki hátrányos helyzetből indult. A feladat annak összegyűjtése volt, hogy milyen reményeket tudnak egy ilyen gyerek szívében elhelyezni a pedagógusok, és ennek megvalósulását hogyan tudják segíteni. A csoport munkájának fő célja az volt, hogy tervezzük el az utat, amelyen egy hátrányos helyzetű gyermek eljuthat életcéljának megvalósítása felé.

Mit is jelent az a két izgalmas fogalom, ami gyakran előkerült a pedagógiai munka kapcsán: szupervízió és intervízió?

A szupervízió egy olyan segítő folyamat, amelyben egy szupervízor úgymond föntről, kívülállóként tekint egy kérdéses folyamatra, esetre, és így jut el egy személy vagy csoport, például egy igazgató vagy egy tantestület problémájának megoldására.

Az intervízió egy nagyon demokratikus módszer, hiszen ott mindenki egyenrangúként vesz részt a megbeszélésen. Az intervenciós módszertan ehhez kínál tíz különféle módszert, amivel az eseteket fel lehet dolgozni. Mindez jórészt kérdések feltevésével történik, hogy az, aki az esetet hozza, a kérdéseken keresztül jusson el odáig, hogy valamilyen cselekvési tervet felépít. Az intervenció tehát egy modern esetmegbeszélő módszer, amihez egy könyvet is kaptak a résztvevők.

Milyen üzenettel zárult a találkozó?

A workshopokat követő zárókörben Sztojka Szabina, a Cigánymissziót vezető lelkipásztor a 126. zsoltár gondolataival bátorította az egybegyűlteket: a pedagógusok azok, akik prófétai szerepet töltenek be egy-egy közösség, egy-egy gyermek életében. Ők mutatnak utat, célt és reménységet a gyerekek számára. A helyreállítás szolgálata nemcsak a lelkészek feladata, hanem a tanároké is, akik ezáltal prófétai küldetéssel lehetnek jelen a gyermekeket nevelő közösségekben.