A missziói parancsban minden nép együtt van benne

A gyülekezetek mellett iskolák, szakkollégiumok, tanodák, Biztos Kezdet gyerekházak lelkészei közül mintegy harmincan, illetve húsz munkatársuk tartotta fontosnak, hogy egymástól és a találkozón előadóktól tanuljanak. A sűrű program részét képezték az elcsendesedések és a kötetlen beszélgetések is.

Kegyelmi idő

A hétfő délelőtt Hajdú Zoltán Levente, a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának főigazgatója igei gondolataival kezdődött. A missziói parancs (Máté 28,18–20) kapcsán a lelkipásztor elmesélt egy történetet egy falubeli cigány asszonyról, akit nem fogadott el a férje nem roma családja, amibe a nő belebetegedett, és az alkoholban keresett menedéket. Ám az asszony később megismerte Istent, és nemrég úgy határozott, hogy a dömösi rehabilitációs intézetben keres gyógyulást. – Fontos kihangsúlyoznunk, hogy az Igében olvasott minden népben minden népcsoport együtt van benne! – hangsúlyozta a lelkész.

Az áhítatot követő előadásban Hajdú Zoltán Levente úgy fogalmazott, hogy kairoszban, azaz kegyelmi időben élünk, amikor Isten kapukat nyit meg a misszió előtt. – Látszik, hogy komoly erővonalak vannak az egyházunkban. Az a feladatunk, hogy ezeket egy irányba rendezzük. Így kell tenni a szervezeteinkkel és az intézményeinkkel is, amelyeknek csak akkor van létjogosultsága, ha a gyülekezetek javát szolgálják – mondta.

A lelkész beszámolt arról, hogy a missziói szolgálat jelenleg milyen projekteken dolgozik (Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervízori Szolgálat, Reformátusegyház.hu, Református Identitásbázis), szem előtt tartva, hogy „bár történelmi egyházként hivatkoznak ránk, meg kell mutatnunk, hogy nem a múltban élünk, hanem élő egyház vagyunk” – tette hozzá.

Az előadást követő interaktív beszélgetés során szóba került az egyházi szolgálatok elvilágiasodása, a közös cigánymissziós felzárkózási stratégia küszöbön álló újragondolása, illetve az egyházpolitika aktuális kérdései is.

Mivel tölti az idejét egy lelkipásztor?

Hétfő délután Lakatos Kinga cigánymissziós munkatárs a keresztyén közösségfejlesztés alapjairól beszélt a résztvevőknek, akik szituációs feladatok és kiscsoportos beszélgetések módszerével dolgozták fel az elhangzottakat. Megismerhették például, hogyan oszlik meg az idejük egy átlagos héten az istentiszteletekre és bibliaórákra készülés, a családlátogatás és lelkigondozás, a hittanórák, illetve a gyülekezeti ingatlanok karbantartása, az azokkal kapcsolatos ügyintézés között, de megismerhették azt is, hogy mi jellemző az erőd-, a megmentő és társjellegű gyülekezetekre.

Ignácz Andrea HEKS-projektkoordinátor és Sztojka Szabina, a cigánymisszió vezetője a romológiáról szóló blokkban a cigánysággal kapcsolatos interaktív játékra és együtt gondolkodásra hívták a lelkészeket azzal kapcsolatban, ki miért és hogyan definiálja magát cigányként. Az estét a Dromara felvidéki, cigány népzenét játszó együttes koncertje zárta.

Kihívások a református oktatás előtt

Kedden a református felzárkózás és oktatás kapcsolata került fókuszba Sztojka Szabina áhítata után, aki a Jézusról szóló egyik legismertebb ószövetségi próféciával, Ézsaiás könyvének 53. részének magyarázatával vezette fel a napot. A nap első részében Bruckner László, az MRE Oktatási Szolgálatának főigazgatója arról beszélt, hogy a küldetés, a minőség és a fejlesztés református intézményeink hivatása, de szóba kerültek az iskolarendszerünk előtt álló kihívások is.

– Fel kell készülni rá, hogy az előrejelzések szerint 2030-ra egymillió munkahely fog megszűnni Magyarországon, hogy a végzettség nélküli iskolaelhagyás aránya a leszakadó térségekben egyre magasabb, illetve nagyobb hangsúlyt kell fordítanunk a szak- és felnőttképzésre – mondta a szakember. A főigazgató ehhez kapcsolódóan bemutatta a 2022–2026-os református oktatási stratégia főbb irányvonalait is.

Az előadás után Bruckner László egy pódiumbeszélgetésen válaszolt a kérdésekre a tankötelezettséggel, a munka és iskolába járás közötti feszültséggel, a társadalomban a híd szerepét betöltő emberekkel kapcsolatban – a moderátor szerepét Eperjesi Tamás, a Református Szeretetszolgálat felzárkózási osztályvezetője vállalta.

Érték és befogadás

Délután Hanula-Csordás Dóra, az általa koordinált HEKS inkluzív iskolai programot mutatta be, majd a résztvevők megismerhették a református felzárkózás és oktatás összefonódásának egy gyakorlati példáját a Pécsi Református Kollégium Nagyharsányi Általános Iskolájában kidolgozott Értékközpontú befogadó nevelés programon keresztül.

– Befogadóvá kell tenni Isten Igéje és egymás iránt a környezetünket, miközben nagy elvárásaink vannak, és ezekre alkalmassá tesszük önmagunkat is – hangsúlyozta ki Pintérné Lázok Orsolya igazgató. Nagyharsányban hosszú évek kemény munkájával a munkakultúra és az iskolai légkör is krisztusi lett, nem hiába emlegetik sok helyen modellértékűnek a baranyai településen végzett munkát.

Ebéd után a résztvevők megtekintették a találkozó helyszínétől néhány száz méterre található Piliscsabai Református Tanodát. Noha a gyermekek csak később érkeztek oda, Kézdy-Brózik Vera szakmai vezető örömmel vezette körbe a lelkészeket és a gyülekezeti munkatársakat az otthonos épületben.

Noha a város Budapest agglomerációjához tartozik és ezzel párhuzamosan gazdaságilag is gyarapszik, hátrányos helyzetű családok ugyanúgy vannak ezen a településen, mint máshol, ezért a tanoda régóta komoly szerepet vállal az ilyen környezetből származó gyermekek, fiatalok nevelésében.

Kedden a Felzárkózó települések (Fete) program is bemutatkozott: a háromszáz leghátrányosabb helyzetű faluban megvalósuló, komplex segítségnyújtást célzó projekt jelenleg 21 településen van jelen „református köntösben” – a program részleteiről Eperjesi Tamás és a Fete egyik észak-magyarországi koordinátora, Porcsné Berecz Anita mesélt.

Halálból élet

A napi záróblokkban hárman mutatták be, hogyan lehet egy józan emberi ésszel reménytelen közegben hittel és odaszánással értéket teremteni. Lakatos Kinga egy filmen keresztül ismertette meg a résztvevőkkel a Made in Pata-Rat projektet, amelyben egy kolozsvári misszionárius-házaspár a város melletti szeméttelepen lakó fiatalokat tanítja ács- és kreatív munkára.

Tóth Viktória abaújvári lelkipásztor elmesélte, hogy amikor férjével együtt szolgálni kezdett 2000-ben, a település prosperált, tele volt szolgáltatásokkal, mára azonban meghatározóvá vált az elvándorlás, az elöregedés. Ezzel párhuzamosan azonban virágzó gyülekezeti élet alakult ki a szlovák határ melletti faluban, folyamatosan épülő-szépülő parókiával, imasétánnyal, közösségi terekkel, az ezer főt vonzó LelkesítŐ találkozóval.

A bodaszőlői Lakatos Krisztián az Opre Roma Egyesület alelnökeként évek óta megfeszített munkát végez csaknem hetven, mélyszegénységben élő cigány családért: adományt osztanak, lelki programokat szerveznek, közös főznek, tanszereket gyűjtenek, mikuláscsomagokkal és karácsonyi ajándékokkal csalnak mosolyt a gyerekek arcára.

Este – már kötetlenebb hangulatban – dicsőítés és a cigány testvérek bizonyságtételei által épülhettek a résztvevők.

Kontraszt

A szerdai nyitóáhítatban Lakó István, a budapesti Te+Én Református Közösség lelkésze a 2Kor 2,12–17 alapján azt helyezte kollégái szívére, hogy a Biblia határozottan megmutatja a különbséget a jó és a rossz, az Istennek kedves és előtte bűnös dolgok között, református örökségünk gazdagságát pedig bátran használják fel a szolgálatban.

A találkozó záróakkordjaként a lelkészek és munkatársaik összegyűjtötték, milyen erőforrásokkal rendelkeznek közösségeikben, és cselekvési tervet tűztek maguk elé a szolgálat következő egy évére.

„Menet közben kell szerelnünk az autót” – hangzott el az egyik előadásban. Valóban úgy tűnhet, hogy a cigánymissziós és felzárkózási szolgálat sok esetben szélmalomharc vagy a toldozás-foldozás egy ingatag társadalmi rendszerben – ám még mindig jobb, ha szakképzett szerelők állnak neki a munkának, mintha egy laikus tenné azt.

A cigányok befogadása, a peremen élők felé fordulás nem lehetőség, hanem kötelességünk, amennyiben komolyan akarjuk venni a missziót. Ha így teszünk, akkor az a bizonyos autó is biztosan gurul majd.